Tavasz II.

Lehuppantam a tengerparti kavicsok közé, és mélyen magamba szívtam a tavaszt. Az ég kékes rózsaszínű volt, a levegő sós, meleg. Előttem egy idősebb párocska kempingszéken ült, bort és pizzát majszoltak. Akárhányszor lejövök ide, mindig beleszerelmesedek a tengerbe. Angliába. Az Életbe. Olyan jó néha nem rohanni, nem tenni hasznos dolgokat, csak élvezkedni. Érezni a természettel és magunkkal való idő fontosságát és hálát adni a sorsnak, hogy idevezérelt engem. Ez a brightoni élet minden várakozásomat felülmúlta, még mindig nem tudok felocsúdni az apróbb és nagyobb „csodáktól” amik itt történtek velem.