Utaltam már rá, hogy megint önző korszakomat élem. Tudom, nem vagyok ezzel egyedül, de én legalább megmagyarázom miért van ez!
Rengeteg tervem van a világ megmentésére, Magyarország felvillanyozására, és a Családom megmenekítésére az Átoktól ami állítólag rajtunk ül. Nagyon erős az elhivatottság bennem és a jószándék, de mindenek előtt muszáj magam helyretennem, felerősítenem, benyomnom a szuperlöttyöt mint pókember, ahhoz hogy másokon is segíteni tudjak. Vagy, mint amikor a repülőn a stewardesek elmímelik, hogy vészhelyzetben először magunkra kell tenni a lélegeztető szerkezetet, és csak utána próbáljuk megmenteni a gyerekeket.
Anyácskán, akinek illene pénzt küldenem a műtétre – amire 15 éve vár – panasz nélkül tűri önzőségem. Testvéreim büszkén támogatnak önzőségem hiúsággal kikövezett útján. Ők már ismernek, tudják, ha amint lesz mit adnom, azt mind nekik adom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése