A siker, amit legújabban akként szeretek definiálni, hogy „abból élünk, amit szeretünk” mindig is nagyon csalóka tünemény volt.
Magyarországon sokak szerint sikeres voltam, talán én voltam az egyetlen, aki nem egészen így látta a dolgokat. Volt egy remek munkahelyem, cuki főnökkel, és versenyképes fizuval. A családom szemében én voltam a példakép, a családfő, akinek a hibáit mindenki elnézte a „siker” miatt. Én voltam a mintapolgár, még lakáshitelem is volt!
De nehéz volt sikeresnek éreznem magam, amikor a zenéről szólt az életem. És hiába volt meg a „tálentun” és a támogatói kör Nagyanyómmal az élen, aki már rég elmúlt 80 és mindig fáradhatatlanul próbált engem menedzselni, egy idő után úgy éreztem e téren kudarcot vallottam, falnak ütköztem. Pedig igazából csak eljutottam és döntést hoztam annál a sok énekes által ismert keresztútnál, amit úgy hívnak: „megasztár vagy külföld”. E kérdés számomra nem is volt kérdés! :)
Először el akartam menni egy nagy hajóra énekelni. Ez nem jött össze, viszont cserébe kaptam egy produceri felkérést egy amerikai barátomtól, akivel aztán megcsináltunk egy pár dalt, és ezzel el is voltam egy darabig. Aztán mégiscsak lett külföld, mert Anglia több csáppal is húzott vissza magához, így beadtam a derekamat.
Azonban kíváncsian és izgatottan követem otthon maradt honfitársaim sorsát, akik a „megasztár” utat választották, és drukkkolok nekik, hogy ne sértse meg mívész lelküket az a műanyag (sőt műanyag-utánzat) atmoszféra, és maguk módján profitálni tudjanak a nézettségből. A megasztárral kapcsolatban eszembe jutott egy hasonlat: olyasmi, mint nekem volt a KFC-ben dolgozni ittlétem elején; fos, de jobb mint a semmi, és legalább megadja a kezdő lökést. Útájuk, de egyben hálásak is vagyunk érte, és alázattal tűrjük a megaláztatást egy darabig olyanoktól, akiket nem sokra becsülünk. (Ezúton elnézést is kérek azoktól, akik a megasztár zsűrijében tiszteletreméltó tagokat találnak.)Mindezt egy nagyobb és szentebb cél érdekében tesszük, amit már látunk magunk előtt lebegni, még akkor is, ha egyelőre csak mi látjuk...
Ha már itt tartunk, had ajánljam figyelmetekbe Andriskát, aki azóta, hogy utoljára láttam Andrássá cseperedett, és aki felettébb érdemes arra, hogy megismerje az ország. (várjátok ki a klip végét!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése