Megint Otthon

Juj, nagyon jól sikerült a legutóbbi hazalátogatás. A reptérről egyből Katus húgom koncerjére vitt a taxi, ahol mindenki futott elém, még Eduska is, és ott ült az egész család (boreditkenéni fiával együtt). Pogácsa, pálesz és fröccs volt a vacsorám, miközben elérzékenyülve hallgattam a saját dalaimat Katus csodás előadásában. Nagyon büszke voltam a zenekarra, akik - nem úgy mint én - szépen fejlődnek és kitartóan koncerteznek.

Sokat bringáztunk, családoztunk, várostnéztük, igazi jó kis nyaralás volt ez. Jó volt végre találkozni a barátokkal, és legújabb családtaggal Marcoval is.

Britain's Got Talent

Alex és én nagyon rákaptunk a Britain's Got Talentre, ami az otthoni X faktorhoz hasonló (ha van olyan...). Minden héten izgatottan vártuk az epizódokat, természetesen ezt a szenvedélyt titkoltuk mások előtt. Vicces, hogy Anglia legtehetségesebb mutatványa egy kutya lett.




(Pedig a magyar kosárlabda akrobaták rohadt jók voltak)

Fura

hogy amíg otthon voltam minden a zene körül forgott, most hogy itt vagyok a zenében, már nem is izgat annyira. Talán azért van ez, mert  itt Brightonban minden a zene körül forog - nekem már nem kell ezen dolgoznom. És főleg mióta az Ouch-ban (tisztességes nevén az Ouch Music Café-ban) élek, nincs olyan nap, hogy ne halljak zenét, itt van egy saját színpadom és közönségem is ha kell. Az életem tele van zenével, zenészek jönnek mennek, én meg úgy döntöttem, hogy szünetet tartok. Vagyis inkább megvárom az igazit...

Nem sikerült túl jól a szakításunk George-dzsal, a manageremmel, a fejembe szállt a hírnév, ezért otthagyott. Legalábbis ő ezt így látja.  De én szerencsésnek érzem magam, hogy idáig eljutottam, nagyon sokat tanultam és megismertem egy csomó tehetséges és érdekes embert. Ezt a videot a youtubon találtam a minap, amit még Geroge tett fel. Hát így kevertük össze a Happy Song-ot Cralwley-ban.

A nagy nap!

Amikor valami nagy dologra vállalkozom, jobb nekem, ha nem gondok bele túlzottan, mert félő, hogy a kihívás reális közelsége (és nagysága) elveszi a kedvemet. Ezért nem is néztem meg azt a filmet a brightoni marathon útvonaláról, hanem csak szépen naívan, de azért szorgosan készültem fel a nagy futásra.


Csak a maratont megelőző este kezdett derengeni, hogy mire is vállalkoztam, és így nem sikerült úgy az alvás, mint ahogy azt terveztem.

Annyit tudtam csupán, hogy az én tempómban 6 órán keresztül kell majd futkároznom. Az, hogy vazelint kell kenni magunkra és hogy vigyünk vizet (meg valami kaját) már csak akkor jutott tudomásomra, amikor ott voltam a kétezres tömeg között a rajtnál. Velem volt Louise is, Karoline barátnője, ő világosított fel ezekről a fontos dolgokról és ő nyomott a zsebembe egy energiacukorkát azzal a jótanáccsal, hogy a finis előtt egyem meg, mert szükség lesz még egy löketre. (Én úgy gondoltam, hogy löketnek elég lesz a tudat, hogy Alex szülei is eljöttek drukkolni, meg a Zsuzsa a biznisz partnerem is ott lesz. No meg persze azt is elvártam, hogy majd osztogatják nekünk a vizet meg a cukorkát az önkéntesek)


De amikor elindultunk szépen komótosan, békét ési nyugalmat éreztem, azt, hogy nem lesz itt semmi gond. (Ritkán érzek így, de ha így érzek, akkor mindig igazam van.) Csupán 21 másodperccel később értem a célba, mint azt terveztem. Nagyon nagy szerencsénk volt az idővel, mert sokkal ideálisabb volt, mint a tavalyi maraton napján - ahol kánikula volt. Napos, szeles, kellemes időjárás volt mind a 6 órán keresztül. Egyszer sem jutott eszembe hogy feladjam, még akkor sem, amikor a toi toikat ügyesen kikerülve egy útszéli templom luxus wc-jében ücsörögtem szünet gyanánt és masszíroztam fáradt csípőmet. Az úton mindig kiabáltak és drukkoltak nekünk, nem kellett csalódnom, mert tényleg osztották a vizet és a cukorkát. Csak azért nem mertem gyorsabban futni, mert féltem, hogy meghalok..

nagyanyótól kapott nadrágban

A finishnél viszont nagyon belehúztam és mindenki megdicsért hogy milyen szépen mosolygok. 6 órás eufóriában éltem, és mikor befutottam a célba ott integetett nekem az egész pereputty Alex-szal az élen. Nem is tudom mikor voltam ilyen boldog utoljára.

hepiend