Egyik este riadtan keltem fel. Mi lesz, ha véget ér ez a kilenc hónap boldogság? Mi lesz, ha egy üvöltő, követelőző kis lény Alex és közém tolakszik. Aki ellopja az időnket. Aki ellopja a mellemet.
Bőgtem, keservesen. Alex addig azt hitte hogy én egy álom-terhes feleség vagyok, de rájött, hogy előbb utóbb engem is elért a pánik!
Csak mert annyira boldog vagyok. Mert a várakozás sokszor jobb, mint maga a várt esemény. Nem akarok csalódni?
Mi van, ha a személyes találkozáskor nem fogom érezni a "kapcsolatot" azzal, akivel most a legjobb haverok vagyunk. Mi van, ha úgy járok, mint egy netrandin, amikor hosszas levelezés után végre személyesen is találkozok a feltételezett lelkitársammal - és kiderül, hogy egy cseppet sem vonzó?
Millió kis kérdés, amit mind ki kellett bőgnöm a kilenc hónap boldogság közben.
2014. január 30., csütörtök
2014. január 16., csütörtök
Kicsit nehezen induló, de a végére minden jó Karácsony...
Hagyomány nálunk, hogy legalább három karácsonyunk van évente. Az első zökkenőmentesen ment Alex szüleivel és a francia lánykával Caroline-nal. Fish and chipset ettünk vacsorára, előtte elmentünk a Brighton pierre kétpenis játékot játszani (rengeteg hasznos dolgot nyertünk!) majd megnéztük Mary Poppins történetét a moziban.
24-ére vártuk Katus testvéremet és Lacit a férjecskéjét, de sajnos az utolsó pillanatban eltörölték a járatukat. Nagyon neki keseredtünk, de azért foghíjasan is megtartottuk a szentestét, hamár annyit készültünk rá. Annál nagyobb volt az öröm 25-én, amikor végre megérkezett Katus és Lacus, és úgy örültünk egymásnak, hogy majd megbolondultunk.
24-ére vártuk Katus testvéremet és Lacit a férjecskéjét, de sajnos az utolsó pillanatban eltörölték a járatukat. Nagyon neki keseredtünk, de azért foghíjasan is megtartottuk a szentestét, hamár annyit készültünk rá. Annál nagyobb volt az öröm 25-én, amikor végre megérkezett Katus és Lacus, és úgy örültünk egymásnak, hogy majd megbolondultunk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)