Úgy örültem, hogy Zoli is végre láthatta az én kedvenc brit zenekaromat. Ráadásul kaptunk 2 ingyen jegyet Francistól, a basszusgitárostól.
Cserébe persze úgy éreztem, kell vennem egy cédét és egy narancssárga incognitos hátitáskát, ami nagyon is praktikus ilyenkor. A koncert marha jó volt természetesen. Az egyik énekesnő helyére a Jamiroquai vokalistája lépett be, aki papírból olvasta a szöveget... Talán azt szeretem a legjobban bennük, hogy benne van a kisujjukban a tudomány s mellette nagyon lazák. Nincs az a magyaros "merev profizmus" szellem.
Kellemes meglepetés volt előttük Joe barátunk zenekara, akik mint később kiderült Bluey szárnyai alatt fognak a saját lemezükön dolgozni.
hogy az ember odavonzza magához azt, amire vágyik.
Néha, azt is, akire vágyik. Van egy mágikus bűbája a helynek, amire érdemes ráébredni és kihasználni.
Nem én vagyok az egyetlen, aki itt botlott bele rajongásának tárgyába. Ez azért lehet, mert itt akkora a tolerancia, hogy azt is tolerálják, ha az ember éppenséggel egy híresség.
Hurrá, megkaptam az állami támogatás, és beiratkoztam a suliba. A fodrász suli level 2 képzésre. Mint később kiderült, szinte minden osztálytársamat támogatja az állam.
A nyár során nagyon szigorú lett az iskolai törvény, és mindenkit úgy kezelnek
1. mint tizenkét évest
2. potenciális pedofilt/ tolvajt/gonoszt.
A szabályok között szerepel például, hogy kötelességünk a nyakunkban hordani a diákigazolványt, nem elég hogy jellegzetes padlizsán színű egyenruhánkkal jelezzük, hogy ide tartozunk.
Tilos csúfolodni. (az én tiniidőmben miért nem volt ilyen??)
Az is szabályként van megírva, hogy bízzunk magunkban és másokat is bíztassunk merész célkitűzésekkel.
Egyelőre élvezem. Ma egész nap egy baba haját vagdostam, és közben a lányok csacsogását hallgattam.
Karenék fent laknak a dombon az erdő közepén, rálátással a Preston parkra és a lenyugvó napra. A ház új, és legalább 3 szintén új autó parkol előtte. A kerités nagy, az Agatha Christie könyvekben ismeretes, magától nyíló cifra vaskapuval. A ház kívülről skandináv jellegű, belül pedig a tipikus interiör dizájn: a falakat fekete fehér nagy virágmintás tapéta díszíti, a bútorok üvegből és a pink különböző árnyalataiból készültek. Beleértve a lilát is. A szőnyeg süppedős, a vendégszobában 14 párna ül az ágyon, a táncteremben óriási tükör, és olajfestmény festmény ácsorog, amiket a fekete díszes csillár fénye világítja meg.
A fürdőszoba mosdó márványlapba van ékelve, plazmatévé lóg a falon, a hűtőből jég pottyan ha kell, a ház ura tökéletes mosolytalan arccal néz a fényképekről.
A ház asszonya Karen pedig fejfájástól és jetlegtől (utazás utáni nyavaja) szenved, mert a karib szigeti nyaralás megviselte. Egész nap csak jajgat, majd azzal búcsúzik tőlem, hogy semmiképpen se szüljek gyereket. Csak a baj van velük. A két gyerekek borús ábrázata külön vászonra van nyomtatva.
Ilyenkor elmegy a kedvem az egész meggazdagodósditól.
Pénteken kis kofferrel, csinos kis blézerben megérkezett hozzánk a nagynéni. Juci, akit már nagyon vártunk minden pillanatot hálával és nagy örömmel élt meg. Főzött, takarított, reggelente kávéval kedveskedett nekünk. Szeretjük az ilyen vendégeket.
Körbevittük őt Brightonban, volt buszkirándulás, lánybuli arcpakolással és társasjátékkal, ebéd venezuelaiakkal, ahol nagynéni kibontakoztathatta spanyol tudását. Megismerte az angol élet szépségeit, a cidert és a bőséges angol reggelit. Kellemesen sétálgattunk kéz a kézben a városban és sziesztáztunk a tengerparton. Zsuzsival még Londonba is ellátogattak, ahol egy nyitott fedelű városnéző buszról lecsekkoltak mindent.
Nagyon jó volt egy újabb családtagot befogadni új életünkbe. Talán most már Nagymamánk is megnyugszik, hogy nem egy fertőben senyvedünk.
Nagynéni kalandjairől bővebben hallhattok, ha a szokott időben hétfőn hallgatjátok a rádiót
Mivel szegény hajléktalan válogatottunknak még mindig nem jött össze a pénz, és a határidőt is túlléptük, George drasztikus lépésre szánta magát. Ma reggel felment Londonba, hogy nyakon csípje Gera Zoli menedzserét. Gera azért került a képbe, mert itt játszik a FULHAM csapatában, és úgy gondoljuk, hogy ő lehetne egy link a szponzor szerzéshez. Hiába kerestük telefonon azokat az ügynököket, akiket az interneten találtunk, nem jártunk szerencsével. Ezért most ott szobrozik a FULHAM kapujában. Szeretem az ilyen elszánt embereket.
Tegnap, nagyon kedves volt hozzám a világ. Délután felhívtak a Cancer Research Uk-tól, és ők javasolták ezt a "paypalos" gyűjtési módszert Anyácskának. Olyan jól esett, hogy ilyen tiszteletben tartják jelképes nagykövetségemet. (tudjátok, én vagyok a brightoni nagykövete a karitativ utcazenészeknek.) És jelentkezett egy pár adományozó is. Ennek kapcsán elkészült Anyu angol nyelvű adománygyűjtő blogja is :) a Get Well Mum. (legalább ennyi haszna lett a jótékonykodásban szerzett tapasztalatomnak).
Este pedig elmentünk a Brunswickba, a kedvenc jazz klubunkba. Erőt gyűjtöttem, és felhívtam a színpadra az Incognito zenekar egyik szaxisát Pault jammelésre, aki hozzánk hasonlóan rendszeresen lenéz a klubba. Ezzel a kedves és tehetséges fiatal sráccal, meg a többi ott lébecoló zenésszel elnyomtunk egy jó öreg Route 66-et. Magam is meglepődtem, hogy milyen jól sikerült. Egész este csak forgolódtam a boldogságtól.
Route 66
Aki nem Ismeri az Incognitot, ide kattintva bele tud lesni egy bécsi koncertbe, amin én is ott csápoltam a Baranyi Katával :)))
Kitaláltam, hogy miként fogok Anyácska műtétjeire gyűjteni!
Talán tudjátok, talán nem, kiderült, hogy Anyus "gombóca" a torkában egy csúnya rák.
Először azt kell eltávolítani, hogy a térdével meg tudják műteni.
Mivel nem tudok október előtt hazamenni, ezért arra gondoltam, hogy legalább a költségekbe megpróbálok beszállni.
Anyunak 33-szor kell mennie kezelésre. Az első kezelés szeptember 22-én lesz. Jó lenne, ha addig össze tudnék gyűjteni neki legalább annyit, hogy a korházba be tudjon jutni.
Arra gondoltam hát, hogy aki legalább 3.000 forintot adakozik, annak eléneklek egy Beatles dalt! Bármelyiket!
Az előadásról készült felvételt pedig megtaláljátok majd a youtubon.
Fent, a blog jobb oldalán van egy Donate gomb. Ezen keresztül tudtok adományozni "paypallal" vagy bankkártyával. Ne felejtsétek megírni a megjegyzésbe, hogy melyik dalt kéritek!
(bankkártyás fizetéshez lejjebb találtok egy linket ahol a kártyák vannak. kb úgy lehet adományzoni, mintha repjegyet vennétek)
A minap visszautaztam azokba az időkbe, amikor egy 8 tagú pop/funk zenekarban táncoltam, danoltam és időnként szövegeket is írtam. A NEBO zenekar, eredetileg Pozitiv néven futott. (Amíg egyik koncertünk alkalmával egy gyanús jellem meg nem zsarolt bennünket azzal, hogy ez a név az övé, egy jelképes összegért viszont megtarthatjuk.)
A zenekarral rendszeresen játszottunk Pesten, eljutottunk a Szigetre és a Félszigetre is. Megkockáztattunk egy VIVA TV-s tehetségkutatót is, aminek köszönhetően elkészült egy lemezünk és néha felismertek az utcán. A dalaink messze földre eljutottak, és természetesen itt Angliában is rendszeresen megy a rádióban.
A zenekar azóta szétszéledt, de persze mindenki aktívan zenél.
Az alapító tagok saját zenéik mellett összeszűrték a levet Garami Gáborral ( "szinténzenész" rádiós műsorvezetővel), és a Garami Funky Staff szerves részévé váltak.
A zenekar ritmusszekciója a szaxofonos megalapították a Groovus Interruptus nevű zenekart, ami nevéhez híven igen grúvos és jazzes.
Timcike az én énekespárom azóta aranyos anyuka lett, de nem ücsörög a babérjain, 3 zenekarban is nyomja!!! Az egyik a Sungirls, aztán van a Filado, és a Cavintones nevű is, ahova most éppen énekes srácot keresnek.
Ez itten az ő videójuk:
Matyi lett a legszerencsésebb, hiszen ő az Instant Groove zenekar részévé vált. :)
A zenekar, ahol Katus hugom énekel. A legújabb hírek szerint a Dallamos Villamoson dalolnak majd vasárnap. Mindenképpen nézzétek meg őket.
Miután elég házat kisuvickoltam, és elég időt szenteltem a zene oltárán, karitatív munkákat is végzek. Az egyik ilyen tevékenység a magyar hajléktalan focistáknak való gyűjtögetés.
Nincs sok idő hátra, és még kb egy milla hiányzik nekik ahhoz, hogy ki tudjanak menni a világbajnokságra. A vébéhez hasonlatosan, a hajléktalan focicsapatok is hivatalosak világméretű mérkőzésekre. Az idei Rioban lesz 63 másik országgal együtt!
Nagyon tetszik az ötlet! Egyrészt azért, mert legalább lesz egy magyar focicsapat, akinek érdemes drukkolni.
Másrészt, mert motivációt ad nekik, hogy valamit kezdjenek az életükkel.
Ezek a fiúk és lányok minden héten kétszer edzenek a Margitszigeten. Még az is eljár edzésekre, aki csak a padon ücsörög, mert fontos, hogy legyen valami rutin az életükben, amit várnak, amire készülnek.
Képzeljétek el, micsoda motiváció lehet egy hajléktalan számára egy külföldi világbajnokságra jutás esélye! (Sokkal inkább motiváló, mintha a repjegy árát a kezükbe nyomnánk.)
„A játékosok 73 százalékának javulást mutatott az élete, letették a drogokat, az alkoholt, munkát vállaltak, tanultak, otthont teremtettek, felvették a kapcsolatot a családjaikkal, játékosokká, edzőkké váltak, és olyan szociális vállalkozásokba kezdtek, amelyek más hajléktalan embereknek segítenek, hogy ők is változtatni tudjanak az életükön.”
Nagyon büszke vagyok arra, hogy itt Angliában is találtunk segítőket. Sajnos azonban nem egyszerű a dolgunk a szűkös határidő miatt – augusztus 31-én lett volna a jegyvásárlás határideje. Felkutattuk az összes angol klubot, ahol magyar játékosok is vannak. Mint a FULHAM, ahol Gera Zoli is játszik. Néha érkeznek reménykeltő hírek, aztán mégsem…
A mérkőzés szeptember 19-én kezdődik.
Ha esetleg van valami jó ötletetek, bátran írjátok le a megjegyzésbe.
Mostanában sok francia barátunk lett. Egész sok francia van itt Brightonban, ami meglepő, mert köztudott, hogy a franciák csak Franciaországot szeretik. (Sőt manapság az angolok is.)
Ezek a kivételes francia barátaink, pedig hátrahagyták a jó időt, a jó kaját, és lelkesen tanulnak angolul.
Szeretjük őket, mert még a leglepukkantabban is van valami kellem és jellem. Ők sosem öntenek le sörrel, viszont kifinomultan bókolnak ellenállhatatlan francia akcentusukkal. Még a lányok is.
Az egyik ilyen csapat vezetője Idir, az ifjú titán, akivel sokat zenélünk együtt. Neki van egy deburkája, ami egy ütőhangszer, és nagyon jól passzol a dalaimhoz. Hamar megszokta az angol klímát, sokat bbq-ztunk vele és francia kollégáival nyáron.
A másik csapatot meg Zsuzsi hozta a családba. Fiatal lánykák, akik a Hiltonban dolgoznak. A hétvégén megvendégeltük őket pikáns magyaros vacsorával, és az est végére a „Tavaszi szél”-t is eltanulták tőlünk. (Freddy Mercurytól loptam az ötletet)
A felkészülés abból állt, hogy fonetikusan leírták a szöveget. Ők Franciálul:
Két idegesítő típusa van a „bicebóca” akcentusnak. (a „bicebóca, ahogy korábbi blogomban kifejtettem, az Angliában szerencsét próbáló imigránsok gyűjtőneve). Az egyik – főleg az indiaiak vagy feketék körében divatos, az, amikor az illető még csak hebegi a nyelvet, de már használja a szlengeket (rosszul)
Ők az „init” csoportba tartoznak.
Azok kedvéért, akik nem nyúzták az angol nyelvtant eleget, elmondom, hogy az „innit”-et az isn’t it vagy még szebben „is is not” ból rövidítettük, és akkor használjuk, ha például megkérdezzük, hogy „Szép napunk van, nemde?” „ It is a lovely day is it not?” Tehát a már elhangzott „it” segédigét „no”-zzák a végén.
De ezek az „init-bicebócák” össze vissza pakolják az "innit'-et, nem csak olyan mondatokban használják, amiben az helyes lenne.
Például: „You like cake innit?” vagy "You want me innit"?
Az első mondat helyesebben úgy szólna, hogy „You like cakes don’t you?”. Mert a „Do you like cakes”-ből alakul. Vagy "You'd like some cake wouldn't you?" ha a "would" segédigét képzeljük az elejére.
No de mielőtt mélyebben belemennék, lássuk a másik bicebóca típust:
A "cannot"
Az elnevezés a „can not”-ból ered, amit az angol felső-középosztály használ. A normális emberek leginkább csak annyit mondanak can’t. Azok a bicebócák használják a cannot-ot, akik nagyon szeretnének tökéletesen beszélni angolul, és ezáltal rangot szerezni maguknak. Lassan beszélnek, artikulálnak, bonyolult szavakat és nyelvtani szerkezeteket használnak, és kijavítanak, ha valamit nem jól mondasz. Még a merev metakomunikációt is megtanulták. Általában azok válnak „cannot”-tá, akik úgy érzik, hogy az angolok lenézik őket.
Mióta rájöttem, hogy úgysem leszek angol, azóta az init és a canot között ingadozom társaságtól függően :) .
Szerdánként este tízkor, az otthon 11 lesz ismétlése a Hétfői rádióműsornak. Jackie, a rádió vezetője üzeni, hogy ne haragudj, hogy a múltkor kimaradt. (És azt is üzeni, hogy biztos nagyon jó neked, hogy ilyen aranyos kislányod van mint én :) ) Nagyon igyekszem ezért (is) jó kislányod lenni, és remélem sikerül valahogy segíteni innét, amíg nem találkozunk. Kitartás!!! Nagyon szeretlek!!!
