Neil Finn és London

Kedves barátném, Andika a költőnő meghívott kedvenc új-zélandi dalszerző/énekesének, Neil Finnek a koncertjére Londonba. Londontól mostanában tartok egy kicsit, mert a tömegiszony,  kausztrofóbia és lekésett hajnali vonatok jutnak eszembe róla, mióta megszoktam nyugodt vidéki életem. De mindig örömmel nézek a kihívások elé, ha valaki felcsábít a nagyvárosba.
A koncert a Camden Townban volt, London piacokkal tarkított kerületében, ami a bizonyos tömegiszony és kausztrofóbia fellegvára, amit tetéz az erős marihuanaból, buszokból és kínai kajából vegyített "városszag" . Amíg Andika sorban állt, én elindultam sapkát venni, mert rájöttem, hogy minden ellenérzés és tagadás dacára már elmúlt a nyár, és fáztak a füleim a csípős októberi szélben. Az indiai és arab árusok kegyetlenül tartották londoni áraikat, ezért úgy döntöttem, fázzanak csak a füleim, és inkább vettem poridge-ot (angol tejbegríz szerű szívderítő, mindenkinek ajánlom hidegben) helyette.

Amint bejutottunk a koncertre, én automatikusan a színpadra ültem, és úgy is maradtam az est végéig. Mintha Andika lelkében ücsörögtünk volna mind; csendesen, békésen, természetesen. Nagyon élveztem minden pillanatát. Sokkal jobban kedvelem az ilyen kis koncerteket, mint a nagyszínpados csápolósat, amelyeket csak az első sorban lehet élvezni, ha az ember kellően harcias, különben csak egy pontot bámulunk meg a kivetítőt egész este. Neil koncertje első pillantásra nem sokban különbözött egy hosszúra nyúlt open mic-ra, ahol csupán egy ember bitorolja a közönség figyelmét. Annyiban különbözött talán, hogy nem kezdtünk ásítani a második dal után, hanem vártuk mi lesz még, és a közönség kívülről fújta a dalokat. Nagyon élveztem Neil akkordjait és azt, hogy kicsit izgulva igyekezett a legjobbat nyújtani és eltalálni a magas hangokat is. Állítólag John Lennon fia, Julian is velünk volt a karzaton. Talán ő is hümmögött e dal végén. (Anyu miatt azt a videot tettem fel, amin én is látszom :))





Koncert után boldogan buszoztunk vissza a Viktória pályaudvarra, ahol egy órát töltöttünk "rádiófelvétellel", mert a vonat, amire számítottunk nem járt. (a felvételt Hétfőn hallhatjátok a szokásos műsorban és időpontban)

Jótékonysági Koncert az iszapkárosultak megsegítésére

Ahogy körvonalazódni kezdett a jótékonysági koncert kivitelezése a fejemben, máris jöttek a az interneten élő segítő lelkek: a hozzám hasonló külföldön élő magyarok. Úgy tűnik, többen is úgy éreztük, hogy valamit még lehetne tenni, innét a messzeségből, azon kívül, hogy jókivánságainkat és egy pár fontot küldünk haza szegényeknek.

Többször elérzékenyültem attól, hogy mennyi jó magyar ember van széles e világon! Olyanok, akik most bíznak bennem, és segítenek, hogy valami szuper dolog süljön ki ebből a hirtelen támadt ötletből.

Köszönöm Nektek drágák!!!

Az élet szép

Talán Apus halálával kezdődött. Vagy, amikor először kijöttem Angliába. Vagy talán, még mikor az első serdülőkori pattanások megjelentek rajtam...

De az is lehet, hogy Anyu nevelése, hiszen ő sosem panaszkodik, pedig sokkal több oka lenne rá, mint azoknak, akik naphosszat nyivákolnak a semmin . Folyamatosan próbáljuk elhinni, hogy az élet szép. Mint a filmben (La vita è bella), ahol Guido (Roberto Benigni) megpróbálja elhitetni kisfiával, hogy a haláltábor, ahova a nácik elvitték őket egy játék helyszíne. Az élet szép!

Mindenki szorong, fél, magányos, de mosolyog, mert azt játssza, hogy az élet szép.
És tényleg az. A pillanatok, percek, órák gyönyörűek.

De ha kibújunk biztos kis kuckónkból, amit vakságból, süketségből és butaságból építettünk magunk köré rájövünk, hogy egy háborús zónában élünk. Hiába kék az ég, ha mindenki haldoklik körülöttünk.

Rájöttem

Először bonyolultnak tűnt, aztán lehetetlennek, de végül kiderült, hogy ez a feladatom.
Most már tudom, képes vagyok változtatni a világon.




Koncert Jimmel

Jimet a jazz klubban találtuk, de senki sem emlékszik már pontosan hogyan. Már korábban is említettem, hogy vele koncerteztünk. A skót dobos/dalszerző/énekes Jim, aki James Brown zenekarán keresztül sokmindenkivel játszott, aki jazz meg pop, úgy vélte, hogy a mi kis projectünk is megér egy próbát. Nagyon jól sikerült a konci a sarki pubban, ahol kaptunk külön asztalt a barátainknak, hangosítást, és ingyen itókát. Nem nagyszínpados ugrálós koncert volt, hanem egyszerű, meghitt könnybelábadós.

Ma jött az e-mail a pubtól, hogy menjünk megint :)

Napi bölcselet 2 - Az ember tragikomédiája

Többek megállapítása, hogy az ember két tényezőből áll: Istenből és Állatból.
Szerintem ezért van az az örökös párbeszéd a fejünkben. Ezért van folyton káosz.
A bennünk lévő bölcs és tökéletes  Isten mindig kineveti az esendő Állatot.

Ez az ember tragikomédiája.

Kicsi Hampton

Hétvégén - szakítva a rutinos hajnalig gép előtt görnyedő-dolgozó-világmegváltó elfoglaltságunkkal - elvonatoztunk Littlehamptonba Zolival. Littlehampton nevéhez hűen kicsi, emellett barátságos, és egy nagyon klassz tengerparttal bír. A "falucska" érdekessége, hogy a tenger mellé egy folyót (Arun) és egy tavat (Osztriga tó)  is sikerült odavarászolni . Elmondható, hogy a ideális hely a víz szerelmeseinek.

Littlehampton kikötő

Az idő gyönyörű volt, alig győztük lehámozni magunkról a több rétegben felpakolt pulcsikat. A napsütötte folyóparton fogyaszottuk el  "alternatív sunday roastunkat", ami fish&chipsből és báránypitéből állt.

Ideális hely gyerekeknek is, hiszen Littlehampton leginkább egy játszótérhez hasonlít dizájnos tengerpartja miatt.

színes padok

pihenő felnőtteknek, gyerekeknek

East Beach Café

Családoknak, hiszen remekül repül a sárkány

idilli vasárnap

És az idősebb generáció számára is paradicsomi hely, hiszen a brightonihoz hasonló "beach hutok" mellett remekül napozhatnak még októberben is.

Vagy gyűjthetik a kavicsokat a gyerekekkel

és ha elfáradtak megpihenhetnek egy szép kis parkban

Kirándulásunk során egy meglepően autentikus étteremmel is találkoztunk:

Szuper nap volt, köszönöm Édesem!!

Álmok

Az emberek többsége álmokat kerget. És ha azok valósággá válnak megijednek, mert nem álmodhatnak többé. Ők csak az álmokhoz értenek, a valósághoz nem. Értetlenül állnak a "kinccsel" a kezükben. Nagyokat nyelnek, ha a főnökük végre megdicséri őket. Megnémulnak ha az álmaikban létező személy egyszer csak a valóságban megjelenik előttük. A valóság félelmetes és kontrollálhatalan.

Bölcs tanárok és politikusok az álmodozásra buzdítanak minket, hiszen egy tisztességes álmodozó mindent megtesz, hogy elérje álmait. Az álmok viszik előre a gazdaságot. Egy ország fejlettsége az álmodozók arányától tól függ.  A kommunizmusban nem voltak álmodozók. Bezzeg Ámerikában!

Mindenki beveszi ezt a maszlagot. A gyerekkönyvekkel adagolják belénk, a mesékkel, amikből sosem tudunk kinőni. Álmodozásra buzdít a művészet is. És a barátaid.

Az álmodozás a jövőbe repít. Nem érzed a jelent, nem érzed önmagad. Rosszabb drog ez mindennél. Az emberiség az álmodozás rabja. Ez a dolga. Csak a bölcsek érdemlik meg a jelen élvezetét. Csak a bölcsek élvezik a valóságot.

Ma lenne 70 éves

John Lennon, aki annó felforgatta a világ zenei "nyugalmát" és sok ártatlan muzikális fiatal életét. Kevés olyan zenész van, aki nem említi a nevét, ha az inspiráló tényezőkről beszélnek.

Én sem maradtam ki a sorból...

Sorry - napi bölcselet

Érdekes felfedezés, hogy egy vesztes sosem kér bocsánatot. Miért is kérne, hiszen őt bántották meg, ő a szerencsétlen. Csak a győztes tesz ilyet. Ne légy lúzer, és merj bocsánatot kérni.

Jó reggelt anyu!

Anyu azt mondta, hogy reggel mindig az az első dolga, hogy megnézi a blogot. "Hogy legyen értelme felkelni".
No ezért biztos érdemes lesz: Mookie ma este 40.000 forintot kalapozott össze Neked a koncertjén.

El sem tudom mondani milyen hálás és boldog  vagyok hogy ilyen kedves barátaim vannak. Holnap le kell ülnöm költségvetni, de erős a gyanum, hogy sikerült elérni a tervezett a háromszáz fontot. 

Anyut minden reggel beviszik a kezelésre. 33 rádió és 2 sugár. Bízom abban, hogy nem csak a pénz fog segíteni, hanem az is, hogy tudja milyen sokan gondolnak rá!

A koncert részleteit itt olvashatjátok: Mookie Brando

big hug

Aki azt állítja, hogy az angol hűvös nép, az bizonyára egy letűnt generációra gondol, akik azóta nénik lettek és egy csésze teába próbálják belepaszírozni minden szeretetüket.

Az angolok ugyanis meglepően - sőt néha zavarba ejtően ölelősek. Igaz, hogy csak egy puszival köszönnek, de utána úgy megszorongatnak, mintha a legkedvesebb és egyben legrégebben nem látott rokonuk lennél.  Egy ölelésben annyi csodás energia van.

És a mindennapi életben is gyakori a fizika érintés. Kis ártatlanságokra gondoljatok, mint a vállat vagy hátat érintő röpke simogatás.




(Ezért is furcsa, hogy gyerekekhez érni viszont tilos.)

Találkozás Gerával

George végül sikeresen összehozta a találkát Gera Zolival. A Fulham Sport Club és London külvárosi része valahogy olyan otthonosnak tűnt,  mint amikor régen a szülőket mentem látogatni a "gyárba". A kis recepción olcsó kávéval kínáltak kedvesen (már csak a jó kis üvegpohár és a kockacukor hiányzott), majd bevezettek minket egy tárgyalóterembe. A tárgyalóteremből pedig ki a sportpályára videozni és fényképezni.

Gera szívesen elvállalta a Hajléktalan Focicsapatok támogatását. Nagyon örültem, hogy megismerhettem, igazán kedves fiatalember.

Beindult az élet!

Kemény munka ez a sóbiznisz. Késő éjszakákig bütykölök a gépen, hogy minden rendben legyen a "bemutatóig". Mivel kicsi a költségvetés, szinte mindent én csinálok, a honlaptól kezdve a sminken át a dal és képanyag vagdosásáig. Ez igen gyakori jelenség a kortárs művészvilágban.

Emellett vannak izgalmasabb feladatok is, mint például a szerdai akusztikus koncertre való felkészülés ami a helyi zöld színű pubban lesz . Zolival és a Glasgow-ból származó Jimmel hetek óta gyakorlunk a főbérlők örömére. Néha csak lekopognak, néha sms-t is küldenek csupa NAGY BETŰVEL ha túl hangosnak tartják a próbát. Imádom Jim skót akcentusát egyébként. Főleg mióta fejfájás nélkül tudjuk hallgatni hosszú távon.