Még egy Henter lány elkelt!!

No hát képzeljétek az én csodás, tehetséges, vicces és szórakoztató ici pici aranyos tündérke Katuska testvérem is férjhez ment! Én olyan de olyan boldog vagyok!

Nem is találhatott volna jobbat, mint a szintén csodás és tehetséges Lacit, aki tenyerén hordja őt, és akit mindannyian nagyon szeretünk.

A lánybúcsún fátyollal hülyülünk

Vannak pillanatok, amikor az ember majd eldurran a sok élménytől. Hát ilyen volt a legutóbbi hazalátogatásunk is, ahol ismét együtt volt a család, sok régen látott jóbarát, sejehuja dínomdánom és a menyegző.

Nekem folyton az jutott eszembe, amikor Kati kicsi volt, és pelenkából menyasszonyi fátylat varázsolt a fejére, és azzal rohangált körbe a szobában. Persze semmit sem látott mögüle, ezért elég gyakran nekiment az ajtófélvának szegény.

A ceremónia, a templomi esketés - amit a közkedvelt és közismert Pálferi atya vezényelt le sokunk nagy örömére - és a "mennyegző" fántásztikusan jól sikerült. 

Mindvégig elérzékenyült büszkeséget éreztem, de nem csak a nap nagysága miatt, hanem azért is, mert minden jól sikerült családi összejövetel megerősíti a hitemet abban, hogy a "pindurpandúrok" legyőzték a szomorú karmájukat, és a már isteni gondviselőkké változtatott és gyönyörűszép mennyei szüleink segítségével - úgy ahogy élő családtagjaink (akikkel egyre szorosabb és egészségesebb viszonyt sikerült kialakítani) pátyolgató szeretetével,  - szépen kezdünk mindhárman révbe érni. 

Az esküvői mulatság Római Fürdőn volt egy hajón

Ezúton is sok boldogságot kívánok az ifjú párnak!


A képre kattintva találtok még fotókat ->

Hogyan tovább...

Mint annó munkanélküli koromban, bárcsak tudnám élvezni a munkanélküliséget. De nem könnyű ez. Alex-nak már vannak tervei, de velem mi lesz.

Úgy, mintha csak  magamnak tenném - leírom hát ide az opciókat. De ki tudja, talán valamelyik kedves blog olvasóm ráakad a horogra :)

- Angol tanítás felturbózása. Miért is ne, hiszen imádok angolt tanítani és vannak is tanítványaim. Közben elvégeztem egy TEFL angoltanár kurzust is, itt az ideje, hogy megnézzük mennyire volt hasznos. Tehát ha valaki szeretne angolt tanulni tőlem, akkor jelentkezzetek, nagyon szívesen bevállalok még egy pár tanítványt.

- A weboldal és egyéb grafikai munkáim - amikkel annó a bárt segítettem és gazdagítottam is igen jó referenciák lehetnek ha ebben az irányban mozognék tovább. Ha valaki szeretne szép weboldalt vagy szórólapot vagy bármit amit rajzolni kell, az is forduljon hozzám bátran.

- Esetleg kamatoztathatnám elfeledett fodrász ambícióimat is. Főleg fiú hajakat szeretek várni, és e témában is szívesen várom a jelentkezőket. (Ja és melírozni is szépen tudok!!)

- Alex szerint nem kellene dolgoznom soha többet, helyette inkább bontakoztassam ki hatalmas festői tehetségemet. Ő szegény nem tudja, hogy mekkora lúzerek a festők. Kivéve ha szobák falait festi az ember. Ahhoz pedig nincs kedvem.

- Esetleg írhatnék egy könyvet. De az még ráér. Túl fiatal vagyok hozzá.

- ÁÁÁÁÁ

Volt Ouch - nincs Ouch!

Először teljesen magam alatt voltam, amikor Alex és a tanácsadók úgy döntöttek, hogy bezárjuk a boltot. Három napig nem ettem nem ittam, s csak gubbasztottam sötét elmémben, hogy akkor most mi lesz. (Na jó ettem is, ittam is bőven, de közben tényleg nagyon szomorúan gubbasztottam) Annyi tervem volt, és olyan hirtelen történt a döntés. Mi lesz a Language Social barátaimmal, mi lesz Dj Heavensenttel, mi lesz velem? Olyan szépen felépítettük együtt életünk értelmét, és hoppá, holnap már nincs hova menni dolgozni.

Ugyanakkor én is úgy gondolom, hogy a csúcson kell abba hagyni. A szomszédok nem bírták a remek bulijainkat tovább. Vagyis egy bizonyos szomszéd volt az utolsó csepp a pohárban, aki több mint egy éves távollét után ismét visszaköltözött szuterén lakásába, ahova a föld alatti csövek vezették el a zenebonát, és amit semmilyen hangszigeteléssel nem lehetett segíteni. És mivel az elmúlt pár hét megugrott profitja mind a nagyobb hangzavarnak és dínom dánomnak köszönhető, ezért nem volt más út, csak a kifelé.

Alex jobban viselte mint én, és 3 nap után én is el kezdtem terveket szőni, hogy s mint lesz akkor tovább. No majd meglátjuk.
Nagyon sok embertől kaptunk kedves és meghökkent sorokat e hír hallatán, így a kitartás és optimizmus nem csügged. Alexszal elmentünk egy pár napra pihenni és gondolkozni a szülőkhöz Newburybe majd Cornwallba a régi főnőkéhez - aki szintén megjárta már ezt saját cégével. Én élveztem, hogy az agyam teljesen kiürült és kutyák, macskák, birkák és tehenek között gondolkozok a nagy semmiről.

Egy jó kis szülinapi buli kép. Viszlát csütörtöki vidámság!

Konyhatündér

Mióta van új otthonunk, azóta a főzicskézés lett az egyik kedvenc kreatív tevékenységem (a photoshopon és a movie makeren kívül). Amikor egyedül laktam még Pesten, akkor mindannapi örömforrás volt ez, de Brightonban valahogy elkényeztettek a férfiak, és csak akkor főztem, ha valami oknál fogva egyedül maradtam.

Egy párszor már el kezdtem megfogalmazni magamnak az élet apró örömeit. Ha netán egyszer arra vetemedek, hogy az élet apró örömeiről írjak egy listát, akkor a főzés mindenképpen benne lesz - ezer más dologgal együtt.
Azért is szeretek főzni, mert Anyura emlékeztet. Ezért hogy még jobb legyen, anyu féle dolgokkal próbálkozok, mint például a tojásos nokedli vagy a paprikás krumpli és levesek. Alex természetesen nagyon bátorít ebben az újra kibontakozó szenvedélyemben :)

Ez egy régi felvétel Alex-szal a régi lakásban - matyóhimzéses kötényben

Nagyon ügyes kezdeményezés a Brightoni Konyhatündérek oldal a fészbukon, amit az itteni főleg csajszik töltenek fel remek ötletekkel, receptekkel és képekkel. És úgy látom, nem utolsó sorba remek barátságokat is kovácsol.