Szépen alakul a turnénk, és márciusban lesz egy közös akciónk Évával Budapesten is.
Most hétvégén pedig, (Február 5-én szombaton) kb 8tól a Smiley's nevű pesti klubban lesz egy koncert, ahol én is játszom. Azért is érdemes beugrani, mert Katus tesóm is fog énekelni, és végre megismerhetitek tehetséges Bencét is, akivel az EP készült. Nagyon várom már!!!
Ez a cím: Szt. István Krt 13, V.ker Budapes. Nincs belépő :)
2011. január 31., hétfő
2011. január 30., vasárnap
Olyan nehéz, mert még mindig kicsit Anyunak írom ezt a blogot. Mindig tudtam, ha elolvasta az új bejegyzéseket, mert ő volt az első - vagy egyetlen - akinek tetszett. (Tudjátok, ahol be lehet pipálni a bejegyzések után). Anyunak csináltuk a rádiót is. Az életem mindig is Anyu körül forgott. Most pedig egy nagy űr körül forgok. Mindent úgy csinálok, mint eddig, csak már nem tudom miért. Senki sem lesz büszke rám.
Pedig szerettem volna elmondani Neked, hogy megalakult a Sussexi Magyar Kúltúrális Szövetség és engem kértek fel kúltúrális vezetőnek. És alelnöknek is. De úgy látszik hiába lettem sikeres, hiába küzdöttem a világ megmentéséért, hiába rajzoltunk Neked szépeket, vagy vettük meg a legnagyobb képeslapot a 99p boltban. Rajtad nem tudtam segíteni.
Pedig szerettem volna elmondani Neked, hogy megalakult a Sussexi Magyar Kúltúrális Szövetség és engem kértek fel kúltúrális vezetőnek. És alelnöknek is. De úgy látszik hiába lettem sikeres, hiába küzdöttem a világ megmentéséért, hiába rajzoltunk Neked szépeket, vagy vettük meg a legnagyobb képeslapot a 99p boltban. Rajtad nem tudtam segíteni.
Never Again
Szerda délelőtt Xinéknél takizgattam- természetesen egy nagy öleléssel indítottam, miután elmeséltem mi a helyzet. A kis Bai mindig jött utánam, arcáról egy percre sem tűnt el a vigyor, pedig látta, hogy teljesen magam alatt vagyok. Talán ezért szeretem úgy a gyerkőcöket..
Majd elegáns 10 perc késéssel megérkeztem a suliba. Azt reméltem, hogy előbb leléphetek, de kaptam egy hölgyet hajfestéssel és hajvágással. Jókat beszélgettünk és nevetgéltünk, de azért ideges voltam, mert 9kor már reméltem, hogy a színpadon állok. De kilenckor még otthon álldogáltam a fürdőszobában, s próbáltam brightoni diáklányból minél gyorsabban hangérien szupersztárrá változni. (Szerencsére már van gyakorlatom az instant személyiségcserében). Mikor megérkeztem a koncert helyszínére, a szervező hölgy pánikszerűen elkapott az ajtóban - akkor találkoztunk először - és mondta, hogy a beszéd után azonnal kezdünk. Éva - elválaszthatatlan társam - már türelmesen várt rám szép szitárjával.
A koncert a "Love Music Hate Racism" nevezetű kampány része volt, elsősorban a szélsőséges nézeteket valló pártok (mint pl. a BNP, azaz angol jobbik) másodsorban pedig a homofóbia ellen szólalt fel a Holocaust megemlékezésének napján. A beszédet lelkes helyi melegek, aktivisták és tinédzserek üdvözölték. Kicsit megijedtünk a tömegtől, de örömmel láttunk munkához. Mindig tartok egy cseppet a nagyszínpados akusztikus felállástól. Talán, mert én magam nem kedvelem az ilyen koncerteket, vagy legalábbis egy idő után unalmasnak tartom. Szerencsére nagyon jól fogadták a melegek, aktivisták és tinik a mi kis produkciónkat, és lelkesen mondták utánunk, hogy egészégetekre és azt, hogy köszönöm. Azt hiszem sikerült jó promóciót csinálni kishazánknak és anyanyelvünknek (bár kétlem, hogy bármelyikük is emlékszik még az egészségetekre vagy a köszönömre). Jó fogadtatása volt a vidám dalnak is.
Remekül éreztük magunkat, és már nagyon várjuk a következő bulikat. Úgy néz ki, hogy egy kis turné áll előttünk februárban és márciusban köszönhetően az angliai magyaroknak és - milyen érdekes - a magyarországi angoloknak.
Majd elegáns 10 perc késéssel megérkeztem a suliba. Azt reméltem, hogy előbb leléphetek, de kaptam egy hölgyet hajfestéssel és hajvágással. Jókat beszélgettünk és nevetgéltünk, de azért ideges voltam, mert 9kor már reméltem, hogy a színpadon állok. De kilenckor még otthon álldogáltam a fürdőszobában, s próbáltam brightoni diáklányból minél gyorsabban hangérien szupersztárrá változni. (Szerencsére már van gyakorlatom az instant személyiségcserében). Mikor megérkeztem a koncert helyszínére, a szervező hölgy pánikszerűen elkapott az ajtóban - akkor találkoztunk először - és mondta, hogy a beszéd után azonnal kezdünk. Éva - elválaszthatatlan társam - már türelmesen várt rám szép szitárjával.
A koncert a "Love Music Hate Racism" nevezetű kampány része volt, elsősorban a szélsőséges nézeteket valló pártok (mint pl. a BNP, azaz angol jobbik) másodsorban pedig a homofóbia ellen szólalt fel a Holocaust megemlékezésének napján. A beszédet lelkes helyi melegek, aktivisták és tinédzserek üdvözölték. Kicsit megijedtünk a tömegtől, de örömmel láttunk munkához. Mindig tartok egy cseppet a nagyszínpados akusztikus felállástól. Talán, mert én magam nem kedvelem az ilyen koncerteket, vagy legalábbis egy idő után unalmasnak tartom. Szerencsére nagyon jól fogadták a melegek, aktivisták és tinik a mi kis produkciónkat, és lelkesen mondták utánunk, hogy egészégetekre és azt, hogy köszönöm. Azt hiszem sikerült jó promóciót csinálni kishazánknak és anyanyelvünknek (bár kétlem, hogy bármelyikük is emlékszik még az egészségetekre vagy a köszönömre). Jó fogadtatása volt a vidám dalnak is.
Remekül éreztük magunkat, és már nagyon várjuk a következő bulikat. Úgy néz ki, hogy egy kis turné áll előttünk februárban és márciusban köszönhetően az angliai magyaroknak és - milyen érdekes - a magyarországi angoloknak.
2011. január 27., csütörtök
A túlvilág arcai
Mióta az eszemet tudom foglalkoztat ez a téma. És mindig másképp. Amikor kicsi voltam, szörnyek és kígyók képében érkeztek hozzánk a túlvilági lények miután leoltottuk a lámpát. Először az ágy alá bújtak, majd a wc-ben vártak, ezért mindig féltem kimenni pisilni.
Az angyalokat viszont imádtuk, Karácsonykor is őket vártuk és láttuk elsuhanni - az enyémeket csillogó ezüst ruhában. Tiniként inkább úgy gondoltam, hogy az ördög talált meg, de őt már nem láttam, csak éreztem, és megtörtént, hogy hetekig nem tudtam kiköltöztetni a lelkemből.
Nagy változást hozott aztán ezoterikus világnézet, amit okoskönyvek, tesók és barátnők élményeiből szőttünk össze magunknak. Ezek a beszélgetések (lelkizések) nagyon sokat segítettek, és az ördögök gyönyörű istennőkké váltak, akik bölcsességgel és szeretettel ajándékoztak meg bennünket huszonéveink elején.
Aztán jött a halál, hatalmas és félelmetes hirtelenséggel. Hiába tanultuk ki a túlvilág csínját bínját, és nyugtattuk meg lelkünket az örök élet-energia-karma-boldogság tételeivel, a halálfélelem mindent elsöpört. Amikor egy kedves közeli barátunkat veszítettük el, hónapokig nem tágított a hátam mögül, ott vigyorgott randán a kapájával, és várta, hogy kit vihet el megint. Horrorfilmek ijesztő jelenetei pörögtek le előttem, ahogy elképzeltük miként bánik el a halál jóbarátunk testével. Közben reméltük, hogy a lelke boldog, szabad (csak ne keringjen körülöttünk).
Lassan két éve annak, hogy meghalt Apu. Amikor megtudtam a hírt, ismét éreztem a kapát, a döbbenetet és a szomorúságot. De furcsa módon hirtelen gyönyörű lett a világ. Kisütött a nap, és csak ültem a tengerparton, néztem a szépséget. Mint akit érzéstelenítés végett kupán vágtak. Persze hónapokig bőgtem és féltem, de ez a gyönyörű világ is ott volt velem. Mikor Anyuci meghalt szinte már csak a gyönyörűséget éreztem. Nem tudtam sírni. Amint belekezdtem volna, mintha nyakon ütöttek volna. Mintha Anyu kinevetne, hogy miért sírok, hiszen "Nem lesz semmi baj". Talán azért, mert ezek voltak az utolsó szavai hozzám. Tudom, hogy nem mondott mindig igazat, de mindig megnyugtatott. Hirtelen ünnepelni támadt kedvem, hiszen végre! Nem szenved többet. (és mi sem).
De aztán mégiscsak sikerült sírnom. És azóta is egyfolytában sikerül. Nem csak magamban, a rokonok, barátok, vagy a Zoli megnyugtató közelségében, hanem az iskolában az "ofő" karjaiban, a norvég néni kebelén, a kliensek vállán, a buszon, a teszkóban, dalolás, vagy éppen porszívózás közben... Miért haltak meg a szüleim?
Egy gyönyörű világ közepén üldögélek, nénik, bácsik, barátok és kedves rokonok ölelnek körbe. A szüleim csillógó ezüstruhás angyalok lettek. És mégis olyan szomorú vagyok.
Az angyalokat viszont imádtuk, Karácsonykor is őket vártuk és láttuk elsuhanni - az enyémeket csillogó ezüst ruhában. Tiniként inkább úgy gondoltam, hogy az ördög talált meg, de őt már nem láttam, csak éreztem, és megtörtént, hogy hetekig nem tudtam kiköltöztetni a lelkemből.
Nagy változást hozott aztán ezoterikus világnézet, amit okoskönyvek, tesók és barátnők élményeiből szőttünk össze magunknak. Ezek a beszélgetések (lelkizések) nagyon sokat segítettek, és az ördögök gyönyörű istennőkké váltak, akik bölcsességgel és szeretettel ajándékoztak meg bennünket huszonéveink elején.
Aztán jött a halál, hatalmas és félelmetes hirtelenséggel. Hiába tanultuk ki a túlvilág csínját bínját, és nyugtattuk meg lelkünket az örök élet-energia-karma-boldogság tételeivel, a halálfélelem mindent elsöpört. Amikor egy kedves közeli barátunkat veszítettük el, hónapokig nem tágított a hátam mögül, ott vigyorgott randán a kapájával, és várta, hogy kit vihet el megint. Horrorfilmek ijesztő jelenetei pörögtek le előttem, ahogy elképzeltük miként bánik el a halál jóbarátunk testével. Közben reméltük, hogy a lelke boldog, szabad (csak ne keringjen körülöttünk).
Lassan két éve annak, hogy meghalt Apu. Amikor megtudtam a hírt, ismét éreztem a kapát, a döbbenetet és a szomorúságot. De furcsa módon hirtelen gyönyörű lett a világ. Kisütött a nap, és csak ültem a tengerparton, néztem a szépséget. Mint akit érzéstelenítés végett kupán vágtak. Persze hónapokig bőgtem és féltem, de ez a gyönyörű világ is ott volt velem. Mikor Anyuci meghalt szinte már csak a gyönyörűséget éreztem. Nem tudtam sírni. Amint belekezdtem volna, mintha nyakon ütöttek volna. Mintha Anyu kinevetne, hogy miért sírok, hiszen "Nem lesz semmi baj". Talán azért, mert ezek voltak az utolsó szavai hozzám. Tudom, hogy nem mondott mindig igazat, de mindig megnyugtatott. Hirtelen ünnepelni támadt kedvem, hiszen végre! Nem szenved többet. (és mi sem).
De aztán mégiscsak sikerült sírnom. És azóta is egyfolytában sikerül. Nem csak magamban, a rokonok, barátok, vagy a Zoli megnyugtató közelségében, hanem az iskolában az "ofő" karjaiban, a norvég néni kebelén, a kliensek vállán, a buszon, a teszkóban, dalolás, vagy éppen porszívózás közben... Miért haltak meg a szüleim?
Egy gyönyörű világ közepén üldögélek, nénik, bácsik, barátok és kedves rokonok ölelnek körbe. A szüleim csillógó ezüstruhás angyalok lettek. És mégis olyan szomorú vagyok.
2011. január 25., kedd
Rómaipart, Strand, Tó-diszkó
voltak tinédzser korom legfontosabb helyszínei. És Révfülöp, ahol minden nyáron Apuval nyaraltunk, vagyis csávóztunk. Nem túl kellemes élmény ez a naplóolvasás, és egyre jobban csodálkozom azon, hogy egyáltalán voltak barátaim akkoriban. Minden bejegyzés végén hálát adok az Istennek. (pl ha bitlisz volt a rádióban) vagy csak meg akarok halni (mert nem volt).
Érdekes felfedezés, hogy mennyire megváltoztam amikor kirepültem a családi házból - ami leginkább a házibulik, Apu félelmetes műsorai, vagy Anyu betegeskedéseiről szóltak. Milyen jó, hogy annó kijöttem Angliába. (most olvasom a pontos dátumot: 1995 Október 19), hogy végre történjen velem is valami - ne csak a barátaimmal és a testvéreimmel.
Érdekes felfedezés, hogy mennyire megváltoztam amikor kirepültem a családi házból - ami leginkább a házibulik, Apu félelmetes műsorai, vagy Anyu betegeskedéseiről szóltak. Milyen jó, hogy annó kijöttem Angliába. (most olvasom a pontos dátumot: 1995 Október 19), hogy végre történjen velem is valami - ne csak a barátaimmal és a testvéreimmel.
2011. január 24., hétfő
Titkos Naplók
Ez nagyon gáz! Azt hittem szórakoztató, izgalmas és mélyenszántó gondolatokra fogok bukkanni. Ehelyett mindhárom napló az alábbi témákat meríti ki:
- Csávózás (minden hónapban más fiúról, általában egyik sem a saját, hanem mások kalandját leírva. 19 éves koromig a kutya sem nézett rám)
- Pólmekkártni (angolul és magyarul képekkel, szívekkel, részletes dallistával)
- Mindenkori családi zűrök alkohol hatására
- Depresszióból való kimászást és bemászást segítő szánalmas irományok (és verseletek) főleg 1994 tájékától
 |
| 1996 november 25 (London) |
Új kecó
Ez az év nagyot robbant. Az, hogy elköltöztünk, szinte meg sem kottyant.
Említettem már, hogy az új kecó csupán 10 perc (séta) távolságra van a régitől, viszont mégis jelentős minőségi változást hozott az életünkbe az, hogy
A képeken jól látható, hogy a Hiltonos bútor velünk jött,
és a konyhánk trendi fekete-fehér piros lett. Zozi volt az interiör dizájner.
Nagyon jól érezzük itt magunkat.
Ittalvós vendégfogadásra azonban sajnos nem alkalmas :(
Említettem már, hogy az új kecó csupán 10 perc (séta) távolságra van a régitől, viszont mégis jelentős minőségi változást hozott az életünkbe az, hogy
- Megszabadultunk Miszter Szekkombétól
- Az impozáns Hoveból a ratyi Brightonba költöztünk. Viszont az impozáns nagyfás Alexandra Villák utcába, ezért helyrajzilag mégsem olyan jelentős e változás
- Mégiscsak jelentős e változás, hiszen 10 perccel közelebb kerültünk a tengerhez és a vonatállomáshoz.
- Nagy, szép és hideg 2 szobás lakásból kicsi szép és hideg garzonba költöztünk, . (gyertyával és forróvizes palackkal melegítjük magunkat)
- A biciklimet be tudom hozni, így nem esik rá az eső (nekem nagyon fontos ő)
- Az összes takis kliensemtől 10 perccel messzebb kerültem
- És 10 perccel közelebb a fitnessz teremhez is, ahova rendszeresen járunk ám!
- Nem a Coopban és a Tescoban, hanem a Sainsburysben és a Tescoban vásárolunk. És ez egy másik Tesco.
A képeken jól látható, hogy a Hiltonos bútor velünk jött,
 |
| nappali rész szép nagy ablakkal és macikkal |
 |
| alvó rész összecsukható matraccal és girárokkal |
és a konyhánk trendi fekete-fehér piros lett. Zozi volt az interiör dizájner.
 |
| fekete fehér piros konyha, fekete fehér piros dizájnerrel |
Nagyon jól érezzük itt magunkat.
Ittalvós vendégfogadásra azonban sajnos nem alkalmas :(
2011. január 23., vasárnap
Pszichológus
A Hospice Alapítványt még akkor kinéztük magunknak (vagyis Andika - a költőnő - javasolta nekünk), amikor nem tudtuk, csak sejtettük, hogy nagy a baj. Ez a szervezet a haldoklók, és hozzátartozóik segítségére jött létre, és ehhez képest igen kellemes helynek tűnt. Kaptunk pszichológust, aki egy kis szobában beszélgetett velünk, kérdezgetett a múltunkról, a jövőnkről, a jelenünkről. Miközben próbáltunk összekaparni neki valami valós helyzetjelentést, rájöttünk, hogy az életünk káosz, és ez sosem volt másképp. Azt sem tudtuk megfejteni, hogy pontosan mikor-merre laktunk az elmúlt évtizedben a "régi ház"-on belül.
A beszélgetés utolsó kérdése így szólt: - Csak azt nem értem, hogy maguk mitől maradtak ilyen normálisak?
Kemény meló lesz ez!
Három titkosnaplóval és egy rakás régi fényképpel érkeztem vissza Brightonba, hogy kiderítsem valójában milyen gyerekkorunk volt.
A beszélgetés utolsó kérdése így szólt: - Csak azt nem értem, hogy maguk mitől maradtak ilyen normálisak?
Kemény meló lesz ez!
Három titkosnaplóval és egy rakás régi fényképpel érkeztem vissza Brightonba, hogy kiderítsem valójában milyen gyerekkorunk volt.
 |
| huszonvalahány éve Karancslapújtőn :) |
2011. január 22., szombat
Gyógykönnyek
Reggel van, s a régi házban ülök, egyedül a konyhában. Még érezni a cigifüstöt tegnap estéről. Nyúlánk felhők állnak,a törékeny, mozdulatlan égbolton. Nemsokára én is csatlakozom hozzájuk repülővel.
Ez volt az első látogatásom otthon Anyu nélkül. Nehezebb volt, mint gondoltam. Nincs olyan pillanat, hogy ne hiányozna. A szorongató fájdalmat csak bőgéssel, vagy nevetéssel tudjuk oldani, a csöndet nehezen birjuk. (bocsánat, a régi házban nincsen hosszú "i"). Felváltva hasit belénk a döbbenet; hiába várjuk Anyát, hogy lassan sántikálva bekukkantson hozzánk. Mindenről ő jut eszünkbe. Bőgtünk a moziban is a diznin.
Felvállaltam, hogy kipakolom a szobáját, de 4 nap nem volt elég rá. Kati és Zsuzsi mindent elintéztek: a hamvasztást, a leplet, az úrnát, a papot, a szállitást. Én irtam meg a gyászjelentést. Február 4-én lesz a temetés Kistarcsán.
2011. január 17., hétfő
Szuperduó
Mi Henterlányok hiszünk a zene gyógyító erejében. Mindhárman megbízható gyógyforrásnak tarjuk most az aktív és passzív zenélgetést, és még ezekben a torokszorító időkben sem visszakozunk a mikrofon elé állni. Sőt!
Nagy büszkeséggel írom Nektek, hogy Katus húgom és Bence (tudjátok, a tehetséges gitáros/producer Bence) összeálltak hogy egy kis pénzt keressenek azzal, amit mindketten nagyon szeretnek. Ebből az elhatározásból alakult egy remek duó, akik igényesen és izgalmasan játszanak jazz és pop standardokat.
Otthonlétem során sok időt töltöttünk mindhárman Bence stúdiójában, és egy kis meglepetés is született.
Hamarosanlá hallhatjátok!
Nagy büszkeséggel írom Nektek, hogy Katus húgom és Bence (tudjátok, a tehetséges gitáros/producer Bence) összeálltak hogy egy kis pénzt keressenek azzal, amit mindketten nagyon szeretnek. Ebből az elhatározásból alakult egy remek duó, akik igényesen és izgalmasan játszanak jazz és pop standardokat.
Otthonlétem során sok időt töltöttünk mindhárman Bence stúdiójában, és egy kis meglepetés is született.
Hamarosan
2011. január 16., vasárnap
Zsibbadás
Fájdalomcsillapító ködben éldegélek.Szorgalmasan teszem dolgaimat, kommunikálok, dolgozok, suliba járok, szövöm a jövőm.. Csak amikor egy egy pillanatra "meglibben" ez a ködfátyol látom, hogy az életem igazából milyen fájdalmas és szomorú. Ez talán mindig is így volt, de csak most kezdek rádöbbenni.
A szeretet olyan sok mindenre képes. Most is itt van körülöttem, köd formájában, ami körülvesz megvéd attól, hogy felfogjam, mi is történik velem. Szerencsés vagyok, hogy csak résnyire látok a valóságba.
A szeretet olyan sok mindenre képes. Most is itt van körülöttem, köd formájában, ami körülvesz megvéd attól, hogy felfogjam, mi is történik velem. Szerencsés vagyok, hogy csak résnyire látok a valóságba.
2011. január 15., szombat
Költemény
Végletek közötti tébolyda vagyok,
Rothadó testű démonban lakok
Fertőben s kételyben fetrengő árva
Gubóba csomózott rózsaszín lárva.
Szeretet bölcsőben ringató lények,
Fehérbe öltözött isteni fények
Angyali szülőknek gyereke lettem,
És olvad a világ
körülöttem .
Rothadó testű démonban lakok
Fertőben s kételyben fetrengő árva
Gubóba csomózott rózsaszín lárva.
Szeretet bölcsőben ringató lények,
Fehérbe öltözött isteni fények
Angyali szülőknek gyereke lettem,
És olvad a világ
körülöttem .
2011. január 13., csütörtök
2011. január 11., kedd
Lemezkritika
Nehéz úgy foglalkozni a zenével és a zenei promóciós munkával, amikor a zenénél fontosabb dolgok is léteznek. Nekem például a családom és a két szép húgom, akiknek most nagy szükségük van rám. Persze akinek nincs családja és két szép húga, annak megértem, hogy a zene az első. :)
Nem hanyagolom azért a muzsikát, és örömmel jelzem elsőként Nektek - hogy Január végén Brightonban játszunk majd Februárban Londonban, és Márciusban Budapesten. (Pontos helyszíneket és időpontot is mondok hamarosan) Évával a "szitárlánnyal" itt szoktunk próbálni az új kecóban, és nagyon élvezzük, hogy nem dörömböl le senki.
Emellett pedig az is nagyon jó érzés, hogy az EP szuper visszhangot kapott. Először Mookie Brando barátom írt róla, vagyis rólunk. Mookival kezdtem el annó az akkusztikus zenélést, nagyon sokat köszönhetek neki zeneileg és emberileg is. Mookie blogján találjátok az írást itt
Magyarországi látogatásom alkalmával volt olyan aki a nyakamba ugorva gratulált a Happy Song díjához. Volt, aki vett belőle, volt aki letötötte, volt aki, csak mosolygott...
A lemez itt Angliában is megtalálta a szíveket, sőt eljutott Amerikába is, ahol Nadir zenész barátunk ezekkel a szavakkal (szintén angolul) dícsérte munkánkat:
Tőletek is nagy örömmel fogadnám hát a "kritikákat" itt, vagy akár a Facebookon, hiszen ez visz előre bennünket, és a világot :) Ha még nincsen, rendeljetek gyorsan a lemezből itt.
Nehéz idők ezek, és minden kedves barátom, olvasóm és "rajongóm" segítségére szükségem lesz.
Nem hanyagolom azért a muzsikát, és örömmel jelzem elsőként Nektek - hogy Január végén Brightonban játszunk majd Februárban Londonban, és Márciusban Budapesten. (Pontos helyszíneket és időpontot is mondok hamarosan) Évával a "szitárlánnyal" itt szoktunk próbálni az új kecóban, és nagyon élvezzük, hogy nem dörömböl le senki.
Emellett pedig az is nagyon jó érzés, hogy az EP szuper visszhangot kapott. Először Mookie Brando barátom írt róla, vagyis rólunk. Mookival kezdtem el annó az akkusztikus zenélést, nagyon sokat köszönhetek neki zeneileg és emberileg is. Mookie blogján találjátok az írást itt
Magyarországi látogatásom alkalmával volt olyan aki a nyakamba ugorva gratulált a Happy Song díjához. Volt, aki vett belőle, volt aki letötötte, volt aki, csak mosolygott...
A lemez itt Angliában is megtalálta a szíveket, sőt eljutott Amerikába is, ahol Nadir zenész barátunk ezekkel a szavakkal (szintén angolul) dícsérte munkánkat:
"I must say it is BRILLIANT!! Fantastic songs! Your voice is beautiful and crystal clear. The production is awesome! I love it!"
Tőletek is nagy örömmel fogadnám hát a "kritikákat" itt, vagy akár a Facebookon, hiszen ez visz előre bennünket, és a világot :) Ha még nincsen, rendeljetek gyorsan a lemezből itt.
Nehéz idők ezek, és minden kedves barátom, olvasóm és "rajongóm" segítségére szükségem lesz.
2011. január 10., hétfő
Január
Hóból és koszból összeállt szürke latyak vonta be a várost, a nap ki sem bújt a köd mögül. Eltűntek a színek, mindenki lelassult, besötétedett. Kidobott karácsonyfák és lompos nagy kabátokba, cigarettafüstbe burkolt emberek ücsörögtek a hideg tereken.. Félelem, aggodalom, harag, büdös betegégszag terjedt mindenhol. Körülöttünk és bennünk. Január pont olyan volt Budapesten, mint egy lehangoló régi film - fekete fehér.
Anya a Margit kórházban feküdt. Vittük a tisztát, hoztuk a szennyest, fürdettünk, wc-ztettünk, kérdeztünk, titokban sírtunk. Tehetetlen bánatunkban haragudtunk és megbocsájtottunk, közben Anya lábát csiklandoztuk, hátha attól jobb lesz.
Anya a Margit kórházban feküdt. Vittük a tisztát, hoztuk a szennyest, fürdettünk, wc-ztettünk, kérdeztünk, titokban sírtunk. Tehetetlen bánatunkban haragudtunk és megbocsájtottunk, közben Anya lábát csiklandoztuk, hátha attól jobb lesz.
2011. január 9., vasárnap
Reptér
Hetente ingázok Budapest és Brighton között. Meg kell mondjam, hogy élvezem, habár félelmetesen intenzív élmény ez a gyors világok közötti váltakozás. Egyik családból a másikba.
Anyu nagyon beteg, ezért otthon kell lennem. Viszont nem tudom feladni itt a sulit és a munkáimat, hiszen fél évre szóló albérleti szerződésünk van és kialakult életünk. Ezért ingázok. Még mindig egyszerűbb megkeresni itt a repjegy és az albérlet árát, mint semmit sem keresni. Otthon úgysincs munka. Legalábbis ez a legutóbbi információnk.
Zsuzsi viszont bevállalta a hazaköltözést, hogy Kati ne legyen egyedül a bajban. Esténként beszélünk skypon. Nappal pedig bánatosan keresem a repjegyre valót.
Anyu nagyon beteg, ezért otthon kell lennem. Viszont nem tudom feladni itt a sulit és a munkáimat, hiszen fél évre szóló albérleti szerződésünk van és kialakult életünk. Ezért ingázok. Még mindig egyszerűbb megkeresni itt a repjegy és az albérlet árát, mint semmit sem keresni. Otthon úgysincs munka. Legalábbis ez a legutóbbi információnk.
Zsuzsi viszont bevállalta a hazaköltözést, hogy Kati ne legyen egyedül a bajban. Esténként beszélünk skypon. Nappal pedig bánatosan keresem a repjegyre valót.
2011. január 5., szerda
Elköltöztünk
de még itt ülök az üres régi lakásban. A Jazzy-t hallgatom interneten (A jó öreg "Hey Joe" latin feldolgozása megy éppen), mert csak egy laptop maradt itt és tisztítószerek. Megígértem Jackienek, hogy kitakarítok. Hát most éppen ehhez gyűjtöm az erőt.
Délelőtt az egyik legújabb kedvenc családomnál Xinnél a kínai lánynál takiztam , és pilóta-zenész férjénél no meg a kislányuknál Bai-nál, aki folyton mosolyog. (Annyit mosolyog, hogy már szinte idegesítő). A pilóta férjnek van egy nagyon kellemes cédéje, amit otthon rakott össze. A pilótaférj egy igen komoly hangszerpark tulajdonosa.
Taki után bementem a suliba, ahol Rachellel a tanárnőmmel (ofő-féle szimpatikus hölgy:) diskuáltam, vagyis egy internetes programba írogattuk bele, hogy hogy haladok a tanulmányaimmal. (Hátra van még egy hajcsavarás, meg egy hajegyenesítés a vizsgáimhoz. Az előző órán történt hajegyenesítés sajnos nem sikerült, ugyanis a kuncsaft hölgynek beszívta a haját a hajszárító, és sikítva elsétált - hajszárítóval a hajában. Hiába mondtam neki, hogy nem az én hibám, a hajszárító volt szar -( leesett róla egy védőbütyök - ő rossz angolsággal (mert iráni volt) mondogatta hogy I dont trust her I want someone else. (Micsoda kellemetlen történet. Ne mondjátok el senkinek.)
Eztán Seannal - aki "very helpful man" jeligével hirdette meg költöztető szolgáltatását - átvittük a bútorainkat és a dobozokat az innét 10 percre lévő új otthonunkba. Erről eszembe jutott Apu, ahogy régen szigorúan adogatta a kezünkbe a nehéz szekrényeket. Éppen csak annyira méltatva nőiségünket, hogy a szekrény könnyebb (nem fiókos) oldalát adta nekünk. Szerencsére megint földszinti -vagyis magasföldszinti - lakásba költöztünk, ezért a méhem csak kissé duzzadt meg a cipekedéstől. Hát ezt pihenem most ki.
Asszem lassan nekivágok a porszívózásnak.
Délelőtt az egyik legújabb kedvenc családomnál Xinnél a kínai lánynál takiztam , és pilóta-zenész férjénél no meg a kislányuknál Bai-nál, aki folyton mosolyog. (Annyit mosolyog, hogy már szinte idegesítő). A pilóta férjnek van egy nagyon kellemes cédéje, amit otthon rakott össze. A pilótaférj egy igen komoly hangszerpark tulajdonosa.
Taki után bementem a suliba, ahol Rachellel a tanárnőmmel (ofő-féle szimpatikus hölgy:) diskuáltam, vagyis egy internetes programba írogattuk bele, hogy hogy haladok a tanulmányaimmal. (Hátra van még egy hajcsavarás, meg egy hajegyenesítés a vizsgáimhoz. Az előző órán történt hajegyenesítés sajnos nem sikerült, ugyanis a kuncsaft hölgynek beszívta a haját a hajszárító, és sikítva elsétált - hajszárítóval a hajában. Hiába mondtam neki, hogy nem az én hibám, a hajszárító volt szar -( leesett róla egy védőbütyök - ő rossz angolsággal (mert iráni volt) mondogatta hogy I dont trust her I want someone else. (Micsoda kellemetlen történet. Ne mondjátok el senkinek.)
Eztán Seannal - aki "very helpful man" jeligével hirdette meg költöztető szolgáltatását - átvittük a bútorainkat és a dobozokat az innét 10 percre lévő új otthonunkba. Erről eszembe jutott Apu, ahogy régen szigorúan adogatta a kezünkbe a nehéz szekrényeket. Éppen csak annyira méltatva nőiségünket, hogy a szekrény könnyebb (nem fiókos) oldalát adta nekünk. Szerencsére megint földszinti -vagyis magasföldszinti - lakásba költöztünk, ezért a méhem csak kissé duzzadt meg a cipekedéstől. Hát ezt pihenem most ki.
Asszem lassan nekivágok a porszívózásnak.
2011. január 3., hétfő
2011. január 1., szombat
Bú-ék
A pesszimizmus megint észrevételnül belebújt a nyelvünkbe, vagyis azok a fránya búék kiforgatnak a szavainkból. Jót akarunk, mégis rosszat kívánunk egymásnak. Olyan egyértelmű az a BÚ, mégsem tesz senki semmit ellene. A szavak mágiája erős fegyver, és most egymást átkozzuk jóhiszeműen. Vagy csak én keresem a kákán a csomót? (és akkor, mi az a káka?! :)
Back in Brighton
Kellemes meglepetés volt a visszatérés, hazatérés, már nem is tudom mi. Brighton apánk élénk - de nem túl hangos - szilveszteri hangulattal fogadott bennünket, amikor zsibbadtan leszálltunk a vonatról. Éppen 31-én érkeztünk meg. Miután hazamentünk, ledobtuk a bőröndjeinket, és futottunk is Veráékhoz, hogy le ne maradjunk a gondosan elkészített csokis-gyümölcsös forralt borról. A tengerparton csíptük el az éjfélt, ahol rengeteg petárda és szép-félelmetes tűzijáték fogadott bennünket. Mi is fellőttünk egyet kettőt, majd finoman összeölelkeztünk. Az éjszaka balzsamosnak tűnt, és akkor voltam a legboldogabb, amikor Katus húgom felhívott.
 |
| Vera és Harry teljes harcidíszben |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)