Tavaszi szünet II. rész

Vera barátnőm férjének Harrynek lett egy kertecskéje. Angoloknál divatos az un. loftment, a bérelhető kert vagy veteményes, ami épp úgy néz ki, mint egy nagyanyó kertje, csak éppen ház, tyúkok és nagyanyó nélkül. Ide mentünk a tavaszi szünetben vegetáriánus bográsgyulyás partizni.

van itt minden :)

Egyre balzsamosabbak az éjszakák, és ilyenkor kellemes a tűz körül ücsörögni barátokkal. Amíg főtt a leves, vad terveket szövögettünk arról, hogy a királyi esküvő szünetben így négyesben elmegyünk majd Franciaországba.

Tavaszi szünet I. rész

Az angol tavaszi szünet majdnem 3 hétig tart nekünk. Az utolsó tanítási nap egy haj show-val végződött volna, amiről ellógtunk a Zsuzsival. (Zsuzsi lett volna  a modellem, de közös egyetértéssel eliszkoltunk a főpróbáról, ahol száz fodrász és száz modellt próbáltak betuszkolni a City College főtermének színpada mögé. Ez tavaly sem ízlett, idén pedig Zsu kausztrofóbiájára fogva inkább kimentünk kávézgatni a közeli parkba. Nagyon élvezem ezt a szünetet, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy heti két alkalommal délután nyaralok suli helyett. Ilyenkor kifestem a lábujjkörmeimet, rendesen kiszedem a szemöldökömet, lekaparom a fogkövet a fogaimról, a tengerparton rozézok Verával (aki most félállásban van) és együtt sajnáljuk urainkat, akik dolgoznak... továbbá csinosítgatom a CV-met (önéletrajz), ami már két oldalasra nőtte magát - és el is küldözgetem ide oda, ruhákat próbálok fel, amiket végül nem veszek meg stb. Mivel délelőttönként dolgozom,  pont annyi időm marad magamra, amit semmi értelmessel nem kell elütni...

***

Most hosszú hétvégénk volt, ezért Nagypénteken felmentünk Londonba barátkozni, és egy klassz kis kertipartiban ücsörögtünk szótlanul Zozival, kezünkben mindig teli borospohárral. Visszafelé a vonaton hagytam a csirke szívet, amit ott brazil módon átsütve vacsoraként elfogyasztottam. (Bevallom, egy kicsit örültem is, hogy kihánytam... ) (Azt is bevallom, hogy érettségi óta nem történt velem ilyen szörnyűség)

csirkeszívek nyárson

Szombaton mentem tanítani - tudjátok klassz új munkám van! - ahol diákom meglepett egy gyűrűvel,a mit Pakisztánból hozott nékem. Ha nem Brightonban laknék, biztos nem hordanám ezt a rettentően giccses aranyozott csillógó óriási izét, de mivel itt lakom, teljesen nyitott vagyok minden kultúrára, és úgy tetszik, hogy le sem lehet vakarni rólam.

***

Aztán újra vonatoztunk, ezúttal Hassocksba, egy tőlünk 15 percre lévő falucskába. Már a vonaton összefutottunk Karoline-nal, aki egy eldobható műanyag pohárban lötyögő fehérborral üdvözölt bennünket. (ez a legújabb módi, hogy egy pohár bort is lehet kapni a boltban, azoknak, akiknek dobozból sört inni nem elég "posh")

fehér, vörös, rozé

Karoline ezzel az itókával készült Paullal, a vőlegényével a kis falusi színelőadásra, amire bennünket is meginvitáltak. A műsor olyan volt, mintha egy kedves brit filmben saját magukat parodizálták volna ki. Egy rakás öreg vagy középkorú amatőr színész mondott favicceket, vagy énekelt. Nagyon édesek voltak.

Karoline és Paul egy zenés jelenetben

nyuszi bácsik

Ezután Paul a vőlegény egy pubban is fellépett a rock zenekarával, ahol többek között egy kítűnő "Rio" feldolgozást hallgattam a környékbeli (ekkor már Burgess Hillben jártunk) legmenőbb kocsmatöltelékeivel.
Karoline világosított fel bennünket arról, hogy a környék lakói miatt igen olcsón lehet lakáshoz jutni itt Burgess Hillben...



Hamarosan folytatom! :)

Még a BBC-ben is voltam :)

Úgy örültem az első fodrász munkámnak! Igaz, hogy jótékony célra fizetetlenül mentem el, de akkor is!!! hiszen, így kerestek meg: Mónika, úgy hallottam hogy fodrász vagy, lenne e kedved csatlakozni hozzánk?

Mikor megtudtam az esemény részleteit, majdnem sírtam a meghatottságtól. Mert az volt a feladatom, hogy a brightoni Dome-ban, ahova addig még nem sikerült eljutnom - egy jótékony gyereknap alkalmával súlyos beteg gyerekek haját készítem el egy zenei video felvételére. Az volt a terv, hogy kicsinosítsuk szegénykéimet amennyire lehet - bár a legjobb indulattal is inkább viccesek lettek, mint csinosak - hogy a színpadon előadott zenés koreográfiát megörökítsenek a szeretteik számára.

Furcsa, új távlat volt a színpad körül ólálkodnom fésűvel, és lesni, hogy kinek hogy áll a frizurája. Büszke voltam a kis gyerkőcökre.  Sok tolószékben, valamelyik szegénykém már nem is tudta tolni magát,  de voltak köztük  egészségesek is.. Groteszk, komikus, közben gyönyörű és erős érzések járták át mellkasom ahogy néztem őket.

A nap folyamán nagyon sok rokon lélekre bukkantam. Jó érzés volt beszélni olyanokkal, akik hozzám hasonlóan elvesztettek valakit, és szó nélkül ugrottak a zsepkendő után, ha kellett... Furcsa, hogy mi nem igazán gyászolunk. Helyette ölelgetünk, beszélgetünk, pityergünk és ünnepeljük az életet.

Az eseményt több tévé is sugározta, és a végén mi is a színpadon integettünk mint a "we are the world-ben" :) a nagyok. Állítólag még a BBC-ben is voltam :)

Hold

Van egy óriási hold formájú (tudjátok, Ikea) lámpa a "hálószobánkban". Bevallom, esténként kicsit félelmetesnek tűnik, mert az utcai  fények megvilágítják. Mindig más arcot látok benne, és néha megijedek, amikor éjszaka közepén álmomból felébredek és ő tekint rám. Egyébként pedig holdimádó vagyok. (Mint a nők többsége). Mostanában kifejezetten gyönyörű holda(ka)t látni, és a brightoni esték csillagos-balzsamosak. Teljesen megbabonázott a tavasz és úgy érzem, mindenre képes vagyok :)

Seven Sisters

Andi és Zoli barátaink tiszteletére Vera szervezett egy kirándulást a Seven Sisters nevű helyre, ami 7 sziklájáról kapta a nevét. A hét szikla egy nemzeti parkban található kb egy órás útra tőlünk. Ha az ember felbaktat a bárányokkal, (és bárány kakikkal) tarkított zöld dombokon, akkor egy olyan mesés világba érkezik, amit még ez a kép sem tud igazán visszaadni.

mennyország - kijárat

és talán es ez sem:

marry me!! - valaki - kőből kirakott betűkkel kérte meg szerelme kezét

vagy emez?

Kirándulásunk során eljutottunk egy cider (almabor) kóstoló helyre is, ahol bio sajtot, zöldségeket, növényeket, csokikát is lehetett venni...

Új meló

Nem is meséltem még Nektek az új munkámról. Pedig igen büszke vagyok rá. Felfedezték számítógépes tehetségemet, és most egy zenei szoftvert tanítok be egy gyönyörűséges pakisztáni hölgynek, aki meditációs hanganyagokat készít. Nagyon élvezem ezt a munkát, mert imádom az embereket kreativitásra sarkallni, és talán a tanításhoz is értek valamit. (Na jó, a véremben van:). Emellett sokat tanulok a keleti és mohamedán világról is.

Annyira élvezem ezt a sokmindent, amit Brighton kihozott belőlem.

Fotózás

Két remek fotós - Vera és Rob - és két gyönyörű modell - Zsuzsi és én :) - pózolással és kattintgatással töltöttük a szombati napot. Mindezt azért, hogy szokás szerint pénzt gyűjtsünk a rákosoknak. Már 25 font van az adomány gyűjtőmön, ebből Vera adott 20-at. Igazán nagylelkű tőle.
Gyönyörű idő volt, és mindannyian lepirultunk a nap végére.

A fényképek nagyon jól sikerültek, mégis úgy határoztunk a Zsuzsi és én, hogy ezentúl csak almát eszünk...

Brighton by Április

Nem hiába bizakodtunk, végre valóban eljött hozzánk a TAVASZ! (napsütés, virágillat, balzsamos esték, vidám ébredés, madárcsicsergés, sirálysikoltozás stb)

Palmeira tér piros tulipintyókkal

Sőt kifejezetten nyárias az idő! Amolyan angol nyárias. Az emberek boldogok, és kinyíltak, akárcsak a virágok. Nagy a nyüzsgés, az éttermek és pubok kipakolták a székeket és asztalokat, s a turisták sört, fehérbort és pimm's-t iszogatnak.

beindult az utcazene-bona is

Kellemes kontraszt, hogy egy héttel ezelőtt még nagykabátba bújtunk, és sálba tekeredtünk a szél elől, ma meg már mezítláb szundikáltunk a tenger partján.

beindult a tengerparti bbq szezon is

A bátrabbak már fürdenek is benne.

Nagymamámnak szeretettel anyák napjára

 (A március 15-i nagykövetségi ünnepély videója. A vége felé keressetek)

Internet

Mióta elköltöztünk Miszter Szekombééktől nincsen internetünk. Vagyis csak egy pöcök - dungle - ami éppen elég a blogírásra, vagy e-mailezni, de sajnos rendes emberi kommunikációra nem. Ezért aztán elmentünk az internet boltba, hogy vegyünk egyet. Ma hívtak is a vevőszolgálattól a vonalbekötés részletei végett. Már lassan 5 évet éltem Angliában, de még mindig frászt kapok, ha telefonon kell beszélni valakivel. Emez meg ráadásul skót volt, valahonnét Skócia alsóról, mert minden egyes mondatát el kellett ismételtetnem vele. A probléma már ott kezdődött, hogy náluk a vonal - line - nem lájn, hanem léjn. A land meg persze lönd. Szóval a telefonvonal löndléjn. Majdnem sírtam, mire megbeszéltem vele a löndléjn bekötést jövő hét péntekre. Persze már abban sem vagyok biztos, hogy jövő hét péntekre...

Videoklip (terápia)

Először nagyikát és nagynénikét látogattam meg, akik már nagyon vártak, és akik szegények - mint később kiderült - hiába vártak vissza vacsorára, mert a filmforgatás fél 11-ig tartott. A jóvágású legények és "Kisági" is nagy izgalommal fogadtak, és kellően felforgatták a lakást, ami ezúttal nem otthon, hanem (fel)forgatás helyszíne volt. Talán életemben nem éreztem magam ennyire furán hazalátogatásom során. A hely, ahol életem javát éltem le, egy üres, frissen festett funkcionális tér volt csupán, és Anyu helyett a forgatócsoport által hozott, és saját személyes tárgyaink  vártak rám - művészi elrendezésben.


Az első jelenetet Anyu szobájában forgattuk, ahol végre szembesültem a fogatókönyvvel is, amelyben saját életemet írta meg Balázs, az ifjú rendező, akit akkor láttam először életemben. Nagyon izgalmas élmény volt megtapasztalni magam egy másik dimenzióban: egy rendező szemszögéből, aki teljes odaadással, aprólékossággal és őszinte szeretettel kreálta meg lelkem egy darabját. Azt a darabot, ami "Me and My Sister"-ként buggyant ki belőlem évekkel ezelőtt.

Mindig lenyűgöz, ha egy dalom a mi dalunk lesz, és túlnőve alkotóját önálló életbe kezd. Talán a legjobb érzés, ami egy dalszerzővel történhet.

forgatókönyv és szereplők

A forgatás során bejártuk szinte minden zugát a "régi háznak", és hiúságomat levetve átadtam magam az érzelmeknek, és hagytam, hogy elgyengítsenek az emlékek. Hagytam, hogy elgyengítsen a tudat, hogy életem legfontosabb helyszíne most vászonra kerül, vagy tévébe - vagy reálisan nézve a helyzetet jútyúbra, hiszen mindannyian tudatában voltunk annak, hogy ez a művészfilm nem biztos, hogy felkerül a Viva toptenre.

Talán ez volt a legszebb az egészben, hogy mindannyiunkat az önkifejezés vezérelt. S nekem hatékony terápia. Egy tökéletes kis csapattal a szívből született zene és művészet segítségével sikerült könnyes búcsút mondtam a múltnak, és bizakodóan tekinteni a jövőbe. Ezúton is hálás köszönetemet küldöm a stábnak, Székely Ági -"Kiságinak", Szövényi-Lux Balázsnak, Batka Máténak és Szabó Daninak.

Festős jelenet

Nagyon kíváncsi vagyok a végeredményre, ami várhatóan május végén lesz megtekinthető.

Otthon - március 24

Legutóbbi hazalátogatásom rövid volt, de olyan tömör, hogy azt sem tudom hol kezdjem. Mikor megérkeztem, első ízben próbáltam Katus húgom új otthonához eljutni, ami nem volt olyan egyszerű, mint képzeltem, hiszen a belváros zegzugos, egyirányú utcái megkavartak bennünket, és végül kipattantam a kocsiból, és gyalog próbáltam megtalálni. Az utcán leltünk egymásra, és a szokásos filmbe illő szenvedélyes öleléssel ugrottunk össze. Katus és "Lakóági" vagy "Kisági" együtt költöztek el a családi házból egy kedves, belsőudvaros bérházba.

Aznap este koncertünk volt Évával, úgyhogy nem is nagyon volt időnk romantikázni. Nagyon élveztem az Opera mögé való sétát, ahol sejtésem szerint amerikai származású Dan könyvesboltjában készültünk a koncertre. A könyvesbolt, ami nappal kerékpárboltként is funkcionál igen hamar kellemetes klubbá változott, ahol - szinte már szokásomhoz híven - erősítés nélkül énekeltem és gitároztam. Szerencse, hogy vannak olyan barátaim, mint Mookie, aki kölcsönadta gitárját, (azt a gitárt, amin évekkel ezelött sokat játszottam Mookie-val együtt), különben az sem lett volna. :)

A kis klubhelyiség hamar megtelt, plusz megérkezett 3 ifjú operatőr is (köztük "Kisági), akik a készülő videokliphez vettek fel anyagokat. Olyanok voltunk így szépen összezsúfolva, mint egy nagy család. Mint egy színes nagycsalád: fényképezős japánnal, indiai hölgyekkel, angolul beszélő magyarokkal, és magyarul beszélő angolokkal. Ez a koncert sem sokkal különbözött egy angliai magyar bulitól. Tulajdonképpen már teljesen össze vagyok keveredve ország ügyben, hiszen Angliában leginkább magyaroknak zenélünk, Magyarországon meg angoloknak. De bevallom, hogy nagyon élvezem ezt a zavart furcsa szürreális globalizációt.

Ezt az összevágott videofelvételt egy rajongótól kaptam ajándékba. Nagyon élveztem a szitár-hegedű-perka kompozíciót, és ahhoz képest, hogy a fiúkkal akkor láttuk egymást először életünkben (vagy legalábbis akkor úgy hittük) egész jól szóltunk.

Koncert után beültünk egy általam lenyűgözőnek és felettébb édesen európainak tartott épületbe (Instant), ahol a sűrű dohányfüsttől és irsai olivértől megszédülve nagyon jól éreztem magam Katussal.

Fényképezés a tengerparton

Megszületett a legújabb terv!! Vera barátnőm, akiről több ízben is meséltem, hogy milyen remek fotós - és egy szintén fotós barátja úgy döntöttek, beszállnak a jótékonykodásba, és Április 9-én (SZOMBATON) a brightoni tengerparton fognak fényképezni. Mindketten nagyon profik, és várják a vállalkozó kedvű modelleket - szexiseket, vicceseket, egyedeket, párokat, barátokat, rokonokat, bárkit - aki úgy érzik, hogy csupán 20 fonttért egy örökké tartó élményben szeretnének részesülni. Az összes bevétel a brit Rákkutatási Alap részére megy majd.



Ezen az oldalon lehet regisztrálni/adományozni (a "donate now" gombbal), és további részleteket is olvasni: Love Life 

mindent bevetek a célért :) - tavaly nyári felvétel

Az oldalt Szüleim emlékére készítettem, és azokon szeretnék segíteni, akiken még lehet. Olyan embereken, akik nem adják fel olyan könnyen, mint ők, és úgy gondolják, hogy érdemes harcolni az életükért. 

Ezen az oldalon keresztül minden kedves olvasóm tud adakozni - csak úgy - de mi is igyekszünk mindenféle eseménnyel előrukkolni, hogy minél több pénz összejöjjön.