2010

Szerénytelenül állíthatom, hogy 2010 igazi előrelépés volt és sikeresnek mondható életem több területén is. Ezért nagyon hálás vagyok Nektek Barátaim és Támogatóim. És azoknak is hálás vagyok, akiknek segíthettem, hiszen ezáltal még inkább jól sikerült ez az év, és nagyon sok örömet okozott nekünk is a segítés :)

Már párszor elkantáltam, hogy mennyire örülök annak, hogy megismerhettem sok jólelkű ember, és annak is, hogy meglévő barátaimat és rokonjaimat még jobban megszerethettem. Roppant nehéz és küzdelmes volt ez az év, de végre úgy érzem érdemes volt a küzdés, nem szélmalomharc, mint ahogy azt sokszor gondoltam.


Bevallom, félek szembenézni a jövővel, mert ez az év is nehéz lesz és nagyon sok kívánságot írtam a szívembe. Nagyon remélem, hogy most is mellettem, mellettünk álltok majd.

Boldog Új Évet Drágáim!!!
Jusztis!

"mérges fuxlika pezsgővel és csákóval"

Játszótér

Néha úgy tekintek a világra, mint egy játszótérre. Pökhendien figyelem, ahogy a gyermeki lelkek játszanak nevetséges kis képzeletbeli világukban.  A kerítést támasztva szkeptikusan nézem, amint odabent, vagy odaát zajlik az élet, amihez semmi közöm. És persze vágyom közéjük. Irigykedve figyelem  játéktól kipirult arcukat. Ahogy boldogan építik homokváraikat, és nem tudnak semmit a kerítésen kívüli világról.

Hogy keveredek ide nem igazán értem. Egy rossz hír, vagy egy félresikerült gondolat kirángat ebbe a hideg távoli világba, ahol semminek sincs értelme. Öregnek érzem magam, egy magányos szellemnek. 

De aztán szerencsésen elfelejtkezek az egészről, amint valaki visszarángat a játszótérre.  

Szomorú Karácsony

Szegény Anyukámat legyengítette a baj, a sok kezelés, megszakadt a szívem érte, mikor megláttam sovány kis testét és nagy szomorú szemeit. Borzasztóan fáj a tehetetlenség, az, hogy nem tudjuk miként segítsünk neki. Nem tudunk semmit, csak újra és újra elmondani, hogy NAGYON SZERETÜNK ANYUUUÚÚ!!

Végeredmény

Összeszámoltuk, és az eastbournei magyarok és helyi diszkósok segedelmével végezetül 550 font jött össze (kb 180 ezer Ft) a vörösiszap áldozatainak részére a dél angliai magyarok összefogásával. Az általam szervezett segélykoncert és a pogiparty ebből 370 fontot hozott. Nagyon büszke vagyok a csapatra, és arra a sok jólelkű emberre, akit a munka során megismertem. Éljen éljen!!!

Hamburgi kis "szünet"

Mivel a karácsonyi repjegyárak a csillagos eget súrolták, ezért úgy döntöttünk, hogy nem haza, hanem először Hamburgba repülünk, ahol Zoli unokatesója Attila várt bennünket sok szeretettel és csokival :) Úgy terveztük, hogy majd onnét autóval megyünk tovább, haza, hiszen Attila is éppen Magyarországra készült lengyel feleségével. Nagy izgalommal figyeltük a hójelentést, és hatalmas szerencsével megérkeztünk a kissé kaotikus Gatwickből a csúcsszuper hamburgi reptérre.

Szokásomhoz híven röpke kis nyaralásunk történetét képekkel mondom el.

A hamburgi tél igen hideg volt, a szállásunk közelében találha-tó :) is befagyott, akárcsak mi.

Zoli és Attila bóklásznak az Alster tó mellett

 Ezért a probléma enyhítése végett mindig tartottunk magunknál alkoholt. (Ja ja jagermaister!)

vidáman egy építkezést bevont poszter előtt

Hamburg szép és nagy (Németország második legnagyobb városa), kb 1.8 millió lakossal. Attila kitűnő idegenvezetőnk volt mindvégig, nagyon élveztük a tásaságát, és hogy mindenre tudta a választ - kivéve, hogy miért van 2 piros lámpa minden gyalogos/bicikli-átkelésnél.

Attila itt egy metro aluljáróban mutatja be a várost

A lakosság igen színes és sokrétű vallás és nyelv tekintetben egyaránt, köszönhetően az időnként meghökkentően toleráns politikának. Mi is érezhettük a kozmopolita város előnyeit finom ír kávét ittunk egy párizsi kávézóban, ahol török volt a személyzet java.

Kávézó a Mönckeberg Strassén

Lenyűgözött bennünket a hangulat és az illatos wurst (szerintem a kolbász és virsli keverékéből születhetett e meleg finomság) és a karácsonyi vásár a főtéren.

Karácsonyi csodák a Rathaus Platz-on

Hamburg dinamikusan fejlődik hiszen Európa 3. legforgalmasabb kikötője  itt található. Az új városnegyed a Hafencity önmagában is izgalmas élmény ízlésesen modern lakó és irodaházaival, amelyeket hangulatos kis sétány vesz körbe.

turisták a kikötőváros partján

 Az új hangversenyterem-óriás az   Elbe Philharmonic Hall már majdnem kész van.

 Kics tölcsérekben lehet hallgatni a friss klasszikus koncerteket. Néha nézni is.

 Hamburgban található Európa legnagyobb modell múzeuma is, ami több város és világrész bemutatására készült. Két óra is kevés volt ahhoz, hogy megcsodáljuk. Nappal

  És éjszaka

Ez a kép már a valódi Hamburgban készült. Mielőtt bevetettük magunkat a piroslámpás negyedbe, elcsíptünk egy giccsesen szép naplementét is. 

Ez a kép pedig egy Beatles emlékszoborcsoportról készült, amit a négy srác hamburgi kalandozásainak emélékére állítottak.

A hazafelé út is zökkenőmentes volt. Amíg vendéglátóink felváltva vezettek 15 órán keresztül, mi hátul békésen ettünk és szundikáltunk.
Kedves Attila és Kaska, nagyon köszönünk mindent!!! És gyertek hozzánk hama hama!

Vörösiszap akció vége

A december 18-i pogi partival további 118 fontot gyűjtöttünk, s ezzel véget is ért a brightoni segélyakció. Sajnos még nem sikerült átutalni a pénzt, mert másnap már utaztunk is haza - Hamburgon keresztül - de hamarosan jelentkezem részletekkel, hogy miként és mennyivel zárult a kicsi piros turné.

Legújabb szenvedély

Nos, amint korábban jeleztem, egy újabb szenvedélynek hódolok. Ez pedig nem más, mint a makro-fényképezés. Malagán fedeztem fel ezt az örömforrást, amikor a virágokat s a világ egyéb apró csodáit fényképeztem. Szinte minden fényképezőgépen található egy virág alakú fókusz-funkció-gomb, amivel közeli tárgyakat lehet kiemelni. Egyszerű technikával "national geographic" szintű képeket lehet készíteni, ami könnyen sikerélményhez juttatja az embert. Ráadásul fényképezés közben olyan intim kapcsolatba kerülhetünk a "tárggyal" és a természettel, mint ahogy azt kíváncsi gyermekként tettük. Íme egy pár kép.



Remélem, meghoztam a Ti kedveteket is egy kis felfedezéshez :)

Jazzy Díjátadó Gála

Kiderült, hogy nem csupán a döntőbe került be a Happy Song, hanem a legjobb hangszerelés különdíjával jutalmazták. Katus és Bence vették át a díjat a Művészetek Palotájában, aminek nagyon örültem, hiszen ők ketten azok, akik a leginkább szívükön viselik zenei életem. Ráadásul Bence volt a fő hangszerelő, igazából őt illeti a kitüntetést - no meg persze az angol producereket akik összemixelték.

Azért magamra is büszke vagyok, hiszen fura mód ez az első "kitüntetés", amit zenével értem el.

Folyt köv

Érdekes, hogy amint visszatértem a tavaszba, visszatértem a természetbe is. A tél szép, de hideg-rideg állománya eltaszít magától, nincs kedvem eggyé válni vele. A hideg elöl mindig furcsa kis barlangba zárkózom, és a valóság szürreálissá válik. 25 foknál azonban újra összeérünk a világgal, és ez pár nap tavasz Spanyolországban igazi csoda volt.

Gyakorlatilag végig a hegyek között éldegéltünk: ettünk, sétáltunk, este pedig tv-t néztünk.

Mindezek közben folyamatosan egy "idegen" család része voltam, mint egy cserediák :) 5 napig kiszakadtam a saját életemből, és belepottyantam egy olyanba, amiben csak szemlélődő voltam. Hiába is voltak, a problémák engem nem értek el, mintha érzéstelenítettek volna úgy figyeltem mindent. Azt ettem, amit ők, oda mentem ahova ők... minden jó volt. És ha meguntam a kisfiú kiabálását, akkor belebújtam egy könyvbe, vagy legújabb szenvedélyemnek hódoltam, amit hamarosan megosztok Veletek :)

5 nap a hegyekben

Gyors tudositas egy ekezet nelkuli geprol.

Sha baratnem apukaja Mauriciusrol vandorolt Angliaba, ahol kalandos hazassagot kotott Sha anyukajaval aki Pakisztani es de most eppen Malagaban (Del-Spanyolorszagban) el es itt horkol mogottem a nappaliban.
Sha hivott meg erre a kalandos utra, gyonyoru helyen lakunk a civilizaciotol elzartan a hegyek kozott hatalmas felhotlen eg alatt. Kb 25 fok van...

...Minden reggel pontban 10 orakor roller versenyt rendezunk Babaval, Sha kisoccsevel, aki igen jopova, de ugyanakkor igen rosszul nevelt...

...Carlos, Sha apukajanak a szolgaloja egy angol(!) alkololista, aki csodaval hataros modon mar a nyolvankettedik evet tapossa, neha tancolja - igen kulonleges koreografiat alkalmazva. Epp most intett nekem bucsut, s egy felenk csokot is dobott melle. (Ma este a flamenco shown alig tudtak elkergetni a tancparkerttrol.)...

...Altalaban sajat kezzel szuretelt reggelit eszunk granatalma, mandarin vagy narancs formajaban. A cirtomot is mi szedjuk ezert visszaszoktam a citromos teara.

Folyt kov

Gulyásparty

Vera ötlete volt, hogy a gyűjtögetésünk következő fázisa lehetne egy forraltboros gulyásparty - pogácsával. Ez - a híresztelés ellenére :) - december 18-án (szombaton) lesz megtartva a Brightoni vonatállomás közelében. Ez azt jelenti, hogy akár Londonból nekivághattok az útnak, sitty sutty megtaláltok minket. A forralt bort - jó kis pálinkával megbolondítva - Vera készíti majd. A gulyáslevest Ági barátnőnk, az édességeket - mert az is lesz - Márti és Kati a mesterszakács-páros. A pogikat magam fogom sütni :) Minden résztvevő saját zsebből finanszírozza a kajákat, a szállítást, és az összes bevételt a jótékony akicónkba forgatjuk majd. Szeretettel várunk mindenkit, és mindenki ismerősét!!

A FACEBOOKon is megtaláltok minket

Angol - Magyarangol szótár

Amint kezdett beszivárogni hozzánk a nyugat és ezzel együtt néhány angol szó, lelkes nyelvújításba fogott a magyar nép. Olyan szavak születtek, mint pl a "bitlisz" és a "mekdonác". Aztán amint tisztességesen kezdtünk angolul tanulni, rájöttünk, hogy ilyen szavak nincsenek, de akkor már késő volt. A jelen nemzedék már igyekszik nem követni a példánkat, és olyan termékeket hoznak a magyar köztudatba, mint "nájk" (ami nekünk nájki volt) és "lívájsz" (nekünk persze lévisz).
Kíváncsi vagyok, hogy mikor lesz "m'dáná" madonnából :)

Brighton by Tél

Ahogy jött, el is ment. Örültünk neki, kicsit megijedtünk tőle, nyelvünkkel kapdostuk a hópelyheket. Ilyen volt a mi telünk.

Kájndrigarc Miszter Szekkombe (és az albérlővadászat)

Mártikáék kb 3 hete bújkálnak  nálunk amíg nem találnak lakást maguknak. Rejtegetjük őket a főbérlők (szó szerint főbérlők, hiszen felettünk laknak)  Miszter és Miszisz Szekkombéék elől.

Kájndrigarc Miszter Szekkombe (továbbiakban KRMS) arról kapta nevét, hogy komoly ügyvéd ember, és ha e-mailt kapunk tőle, akkor mindig Kind Regards Miszter Szekkombével zárja a sorokat. De néha smsben is. (KÉREM, HOGY  HALKÍTSÁK LE A ZENÉT, TÚL SOK A BASSZUS K.R.M.S.)
Miszisz Szekombe, pedig éppen az ellenkezője. Ő mindig kedves, közvetlen, és szeret minket. Sokszor kapunk tőle ajándékot New Yorkból, mert mindig oda mennek nyaralni. Viszont karácsonykor nem, mert  nem ünnepli Krisztus születését. (Miszisz Szekombe és a fia Damjánka rendszeresen járnak Jehova Tanúi gyülibe)

Mivel mi is költözünk hamarosan, ezért beindult az albérlő jelölt járás itt a Wolstonbury utcában, hogy méltó utódokat találjanak a helyünkre. Ez úgy működik, hogy kapunk egy sms-t, arról, hogy mikor érkeznek az albérlők. Ilyenkor gondosan elrejtjük, vagy elküldjük Mártiékat, kitakarítunk és KRMS végigvezeti az érdeklődőket. Jó sokan megfordultak már nálunk, annyian, hogy kaptunk csokit is a kellemetlenségért. Egyik ilyen járás alkalmával jó nagyot nevettünk, mert KRMS éppen Mártikáékat vezette körbe. Úgy alakult ugyanis, hogy lakáskeresés közben véletlenül jelentkeztek a miénkre is. Ez csak akkor derült ki, amikor a hirdetésre jelentkezvén Miszisz Szekombe megadta nekik a címünket.

Szitár-lány

Úgy ismerkedtem meg Évával, a szitár-lánnyal, hogy miközben szerveztük az "angliai magyarok" brightoni segélykoncertjét kiderült hogy a "magyarországi angolok" is szerveznek egyet Budapesten. Felkerestem őket, hogy segítsük egymást mindenféle internetes promóciókban. Ekkor derült ki, hogy az egyik fellépőjük Éva itt lakik tőlem egy köpésre. Fel is hívott, hogy a mi bulinkon is szívesen játszana, s én mondtam néki, hogy sajnos már tele van a műsorfüzet, de ha van kedve "jammelhetnénk" közösen. Ez hétfőn történt. Kedden találkoztunk. Csütörtökön próbáltunk. Pénteken már együtt léptünk fel.

Piszokul élveztem ezt a közös munkát, és már várom a folytatást :)

tévé

Tegnap este babysitteltem, és a kandalló mellet ücsörögve békésen rácuppantam a nagy tévére. Több, mint 3 éve tévétlenül élek, ilyenkor mindig tágra nyílt szemmel bámulok és igyekszem minél több hasznos információt magamba szívni. Tegnap este éppen azt, hogy miféle új reality sók léteznek. Megismertem például a "jól nézek ki meztelenül" c test és lélekápoló műsort, amit egy tenyérbemászó képű de elméletileg jóságos meleg fickó vezet. Felfedeztem a wife-swap (asszonycsere) címűt is, ahol két család két asszonyát kicserélik egy hétre, és lekövetik, hogy miként vészelték át szerencsétlenek a másik férjét és gyerekeit.

Nem azért nincs tévénk mert nem telik rá - hiszen egy olyan városban élünk, ahol az utcák tele vannak jól működő - "I am working, please take me. Remote controll in drawer" - színes tévékkel. Nem is azért, mert nem telik tv-licencre, ami Anglia sajátosságai közé tartozik, hanem egyszerűen nincs és kész.

A pénteki jótékonysági bulin többen is megkérdezték, hogy honnét van nekem időm ilyen eseményeket szervezgetni.
Most már világos, hogy azért, mert nincs tévénk.

Profizmus

Akkor utáltam meg ezt a szót először, mikor a NEBO zenekarban próbáltunk kitörni az amatőrből, és belekerülni a profiba. Persze eleinte hízelgett a gondolat, hogy komolyan vegyük egymást, és hogy mások is komolyan vegyenek bennünket. Ne adjuk olcsón a művészetünket, hiszen mi már hivatalosan is pénzkereső és (ezáltal) tiszteletreméltó csapat vagyunk. Mindent átrágtunk, megvitattunk, és üzleti alapokra fektettünk. Emellett persze komoly időt szántunk a színpadi kép, imidzs és az "üzenet" megbeszélésére. Csináltunk profi fotókat és profi lemezt.
A dolog csak akkor kezdett gyanús lenni, amikor rájöttem, hogy a profi szellem csak egy darabig visz előre bennünket. A buktató ott van ugyanis, hogy a profi szellem nem más, mint egy merev szabálykövető attitűd, ami minden spontán, vicces, merész, szeretnivaló ötlettől megdöbben. A profizmus ezért élből megöli a művészet egyik legfontosabb adalékát:  a varázst!

Említettem már, hogy Angliában kevésbé merevek e tekintetben. Persze itt is egyénenként változó, és többször félreértettük egymást a "profi managementtel". Szerintem sokan - és főleg a férfiak - túl sok jelentőséget tulajdonítanak e szónak - és jobban célba (szívbe, epébe, egóba) talál, ha egy férfinak megmondjuk, hogy amit csinál, az nem professional, mint az, hogy - például - büdös.

Ne értsétek félre, nem vagyok ellene a jól kidolgozott színvonalas munkának, sőőt, Ti tudjátok a legjobban, hogy mennyit jelentenek nekem a saját professzionális igényeim. (Nevezzük nevén: a cédém) Viszont sokan ott rontják el szerintem, hogy vakon követik az általuk kispécizett profik példáját és nem veszik észre, hogy ők mások, és vannak olyan rejtett varázsaik, amiknek igenis esélyt kell adni a kibontakozásra. Különben csak utánzatok lesznek, vagy majmok.

Annyira hálás vagyok

a sorsnak, hogy holnap eladok 5 lemezt.

(Zsuzsi szerint bejön, ha így állunk a dolgokhoz. Én pedig semmi jónak nem vagyok elrontója)

(bakker, most látom, hogy már holnap van... :)

pár kép a pénteki buliból

Jazzy sikerélmény

Bencétől - akit már jól ismerhettek zseniális muzikalitásáról - ma kaptam a hírt, hogy a Happy Song bekerült a Jazzy Dalverseny első 17 döntőse közé (a több, mint 100 pályamű közül). Ez azt jelenti, hogy akár az év felfedezettje is lehetünk :)

Íme a link: http://www.jazzydalverseny.hu/index.php/doentseink

Jövő héten lesz a gála. Kár, hogy nem tudok elmenni...

Cikk :)

A minap egy kedves hölgy megkeresett az angliai magyarok Londonban terjesztett lapjától a 6:3 magazintól, hogy interjút készítsen velem. Ez a magazin havonta jelenik meg, és én a novemberi számban szerepeltem.

a cikk ide kattintva olvasható

Kicsi Piros Kocsi Turné

A pénteki jótékonysági buliban 50 fontot dobtak a kicsi piros kocsiba, ezért úgy döntöttünk, hogy turnéra indítjuk.


Először december 1-én fogjátok látni Brightonban a West Hill Pub és a Red Oxigen nevű helyeken. Az első helyszínen mi fogunk muzsikálni, az utóbbin pedig a brightoni magyarok bulija lesz.
De itt is bele tudtok dobálni, ha a jobb oldalon lévő "donate" gomb segítségével. Nagyon örülünk mindennek, ne szégyeljétek, ha csak 1 font (euró vagy forint), hiszen mindennek nagyon örül!!!

Reméljük minél több helyre eljut, és sikerül teljesíteni az £ 1000 tervet Karácsonyig.

Az elmúlt évem egy igen furcsa identitás kombinációban zajlott. Habár megszoktam, hogy örökké kettős életet élek, ahogy a legtöbb művész lélek, és emberi lény, ez a legújabb minden végletességet felülmúlt. Máár csak azért is, mert nem csupán kettőséget élvezem,  hanem sokszor a hármasságot, négyességet... Zene, suli, munka, terézanya...

Köszönet

az Angliai Magyaroknak, a HUNUK-nak a 6:3 magazinnak és az Under the Bridge Stúdiónak a lelkes promócióért. A zenekaroknak, akik még költségtérítést sem kértek a fellépésért! Dan & Miriam, Jim Whyte, Eva Thompson, Tripod Dave, Icca's Belle és az AREA86 zenekar, akik Londonból jött le hozzánk igen kalandosan, az utolsó pillanatban találtak buszt - azok helyett, akik elfelejtettek megjelenni. Külön megtiszteltetés, hogy  Lindop Márta, a Magyarok Angliai Országos Szövetségének elnöke is eljött a rendezvényre.

Köszönet az angliai magyaroknak angoloknak és egyéb népeknek, akik ott voltak, és azoknak, akik nem tudtak eljönni, hanem adományaikkal támogatták az ügyet. Azoknak a drága nőcskéknek, akik a pénztárban fagyoskodtak, hogy a belépőket szedjék, és Timnek, aki sört vitt nekik. :)
Köszönet Vikinek a finom pogácsákért, ami további 30 fontot hozott az ügynek. Verának a fotókért, amiket még várunk :)  Krisztának a rakás diákért...  a "kis piros autónak" a bárpultnál, és MINDENKINEK aki velünk volt!

Ez a rendezvény £400 hozott a költségvetésbe. Decemberben folytatjuk!

fotók: Vera Moore, a kollázsért köszönet a HUNUK-nak

Holnap

Próbáltunk, listát írtunk, pénzt számoltunk, kalkuláltunk, izgultunk, (pl hogy lesz-e cucc, vagy pénztáros), még most is izgulunk, hálálkodtunk, szomorkodtunk, nevettünk, összefogtunk, még a helyi újságba is bekerültünk.

ahogy itt látják a helyzetet

Holnap kiderül, hogy jól csináltuk e.

Pikáns rádióműsor Mártikával

Jövő hétfőn (magyar déltől/angol 11-től ) igazi pikáns műsort hallhattok a Radio Free Brighton magyar nyelvű műsorában, hiszen sikerült mikrofonvégre kapnom Mártit, aki elmeséli miként találkozott "Zöldszemű Zsoltival". A műsorban többek között beszélgetünk még kedvenc magyar dalainkról és zenekar neveinkről is és lesznek persze a szokásos jó muzsikák.:)


A műsor itt hallható

Ezt ki ne hagyd Anyu! :)

Osztálykirándulás

Szeptemberben visszatértem  a fodrásztanoncok közé, és nyugodt, egyszerű lélekjelenléttel folytatom tanulmányaimat. Van egy két érdekes új osztálytársunk, mint az egy-két Lucy például, akiket távolról csodálok egyrészt azért, mert az egyikük egy tetkós anyuka csodálatos pozitív kisugárzással, a másik pedig egy vörös lobonccal megáldott absztrakt akt-festő, másrészt azért, mert igen jól értenek a fodrászkodáshoz.  Mások, mint a többi, egyszerű húszonéves háziasszony osztálytársaim, akik többnyire unalmukban jöttek ide tanulni.

Még mindig ketten vagyunk magyarok, s van egy lengyel osztálytársnőnk is, aki hamisan éneget, és beszólogat mindenkinek mint egy igazi (lengyel) piaci kofa. A minap buszkiránduláson vettünk részt, a City College másik kirendeltségébe. A zuhogó esőben szendvicsekkel megpakolva utaztunk kb félórát, hogy eljussunk a környező dombok tetejére, ahol a suli nyílt napja volt. Martin a tanárunk leültetett minket egy asztal mögé, és kérte, hogy demonstráljuk az érdeklődőknek a tudásunkat. Demonstráltuk is, és hajegyenesítővel szépen kivasaltuk kunkorodó haját. Természetesen úgy festett, mint egy vén buzi. (Természetesen, senki sem érdeklődött a fodrász tanszak iránt, kivéve egy terhes tinilányt és annak búbánatos szüleit, és a fiút, akit a gyerek apjának véltek).

Velünk együtt ott demonstráltak, vagyis felléptek a City College tini- zenészei is - egy lányzenekar, akik nagyon természetellenes pózokkal és frizurákkal próbálták utánozni a popszakmát, habár sokkal jobban énekeltek, mint ahogy kinéztek.  (repertoárukon szerepelt az I'm  a Barbie Girl is. Mellettük szól, hogy 14 évesen mi is hasonló dalokat játszottunk). Volt színi előadás is, amelyben egy tini transzvesztita megpróbáltatásait láthattuk. (mindenki nagyon hangosan beszélt, és meredten nézett maga elé, vagy egymásra, pont úgy, mint az igazi színpadi színészek). Visszafelé hangosan beszélgettünk a taxiban, vagyis a csúnya magyar és lengyel szavakat tanítottuk meg vörös-loboncos Lucynek.



Továbbra is élvezem heti kétszer a lánycsicsergést,

• azt, hogy titokban sms-ezek a fodrászszékben s nem szólnak ránk, 
• hogy semmi sem kötelező, 
• hogy előbb utóbb egy jó kis szakmám lesz, 
• hogy egy furcsa oktatási intézmény része vagyok, amiben nem kell gondolkodni,
• hogy a kantinban a fiatal fiúk vágyakozva nézik padlizsán színű egyenruhánk redőit,
• hogy ebédszünetben a  a segélykoncert posztereit nyomtatom ki a könyvtárban.

Videoklipp!

Hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, hogy nem költök háromezer fontot videoklippre. Sőt elvetettem azt a javaslatot is, hogy 500 fontért "profi slideshow-t" készítsenek. Tudjátok, a gazdasági váság miatt...

Inkább kimentünk a közeli Dyke Parkba, és felvettük mi a videot. A vágásért pedig nagy köszönet Talmayer Gábornak!

A koncepció az volt, hogy némiképp kihangsúlyozzuk a "Happy Song" kissé szürreálisan-boldog világát. Ami az én kissé szürreálisan boldog világom is egyben. Így ez a kellemesen hipnotizáló endorfilm kerekedett belőle. Sok szeretettel küldöm Nektek. És természetesen a Hajléktalan Focistáknak!





Csupán 124Ft-ért letöltehtő a dal itt: dalok.hu 

Ne feledjétek, hogy minden letöltéssel a hajléktalanokat támogatjátok!

Vörösiszap Segélykoncert

Már csak másfél hét van a nagy napig. A brightoni/angliai magyarok és némely angolok lelkesedése nagyon meghatott és felvillanyozott, talán életemben először úgy érzem, hogy sikerül valami igazán jó dolgot művelnem. Több, mint 6 zenekar, (köztük egy londonból érkező magyar tagokkal is rendelkező metálcsapat :) szívét lelkét beletéve dolgozik azon, hogy végre felvigyeljen a világ (Anglia) arra, hogy mi is történik kishazánkban.

November

Rózsaszín hajú Vera barátnőm így fogalmazta meg egyszer: a tél arra való, hogy zsírpárnát növesszünk, és aludjunk, mint a medvék. Én ezzel teljesen egyetértek, és úgy tűnik, igen jól sikerül a kivitelezés.

Nyáron szinte minden nap megyünk valahova, amikor vendégsereg jár nálunk, vagy kihívóan süt a nap, vagy csak úgy. Nyáron nincs menekvés a programok elől. Télen viszont szinte csak olyan helyre megyünk, ahol nem kell semmit csinálni. Csupán enni!

Télen jó bebújni a gyertyafényes pubokba a kandalló mellé, elfogyasztani a hatalmas "sunday roastot", majd jóllakottan mosolyogni egymásra. Vagy otthon a takaró alatt olvasni, vagy elbóbiskolni egy New Yorkban játszódó karácsonyi film alatt. (Ilyenkor nem árt, ha van kéznél csoki).

Még egy remek opció a házibuli - mint amilyen Andika szuper lakásavatója volt Pesten! Nincs jobb, mint lefagyott lábujjainkat baráti körben felmelegíteni, miközben sütik, finom uborkás szendvicsek és jó bor tekintenek ránk az asztalról.

A forraltbor is jó bor! :)

Most hétvégén pedig egymásnak főzögettünk. Zoli gondos izgalommal  készült; a hús szépen bepácolva várta vasárnap reggel hogy valami egészen különleges ebéd váljon belőle. Én itt szoktam rá a magyar konyhára, és olyan kihívások elé vetettem magam, mint paprikáscsirke nokedlival, uborkasalátával. Mindkét ebéd nagyon jól sikerült!

Én amondó vagyok, hogy mielőbb kezdjük el az az edzést a Karácsonyi és Szilveszteri megmérettetésekre, hiszen ennyi bejglivel és ünnepi menüvel nem lehet felkészületlenül elbírni.

Gazdasági Válság

19 éves voltam, és izgatottan álldogáltam az EMI stúdió előtt. Akkor még azt hittem, hogy szent helyen vagyok. Vártuk Paul urat, hogy jöjjön. Vártuk a kék mercit, hogy beforduljon, és hogy abból kitekintsen ránk az akkor még férfias jelenség. Képes voltam órákig szobrozni. Akkor még...

És aztán jött Ő. Integetett, mosolygott, jött ment, autogramokat osztott. Egyből felhívtam Anyut!
Az ereklyémet évekig láthatták a kedves barátaim. Paul szép arcát képen, és alatta a nevét. Saját kezével odafirkantva.

Tegnap 250 dollárt adtak érte az e-bayen. Kellett a pénz lakáshitelre.

Közép lemez

Kedves Olvasóim! :)

Mától kapható az 5 dalt tartalmazó úgynevezett középlemezem, amin rajta van a Happy Song, és egyéb slágerek:

Bring Him Back - kellemes jazz dal egy (tipikus) férfiról, aki nem képes túllépni a múlton, és bezárkózik előtted is. fél, hogy te is összetöröd a szívét, pedig te csak szeretni akarod a szerencsétlent

Másnap Reggel- egy dal arra az alkalomra, amikor rájössz, hogy nagy hibát követtél el. vagyis nem a nagy Ő mellett ébredtél

Me and my Sister - keserédes dalocska megmagyarázhatatlan értelemmel. legalábbis mindenkinek mást jelent. nagyon komoly zenei kísérettel Bencének köszönhetően.


Sunny - Bobby Hebb feldolgozás. Aki szerette a "Summertime"-unkat, annak ez is tetszeni fog.


Szuper Karácsonyi ajándék!

Szóval, Apustól idézek: "Vegyétek vegyétek a leeemezem..."


Itt tudjátok megrendelni "bologolvasó kedvezménnyel" 1.500Ft-ér  "blogolvasó" jeligére. 
info@monikahenter.com

Norvégmintapár

Takizásom során ismertem meg Elizabettet és férjét Mike-ot, egy idősebb párt. A hölgy Norvégiában született, de már 25 éve Angliában lakik, nem venni észre az akcentusát, csak miután elmondta, hogy honnét jött lehet rájönni, hogy tényleg egy kicsit katonásan beszél. A lakást teljesen átnorvégosították fával, norvég képekkel és porfogókkal, és minden piros vagy kék. Még ők maguk is.

Gyönyörűek mindketten. Hetven körüli magas, szőke, napbarnított, egyenes tartású, szép fogú és szép szeműek. Kicsit olyanok, mint az eneszká túristák voltak régen, akiket irigykedve néztem, amikor jöttek a mi kis zimmer frei-ünkbe.

Elizabette minden találkozás előtt valami aprósággal vár. Először egy matyóhimzéses terítővel, csak hogy megkérdezze, ez valóban magyar-e. Aztán elmesélte, hogy ötvenhatban ők is szőttek ezt azt nekünk, hogy ezzel bátorítsák a felkelőket...

Aztán volt olyan, hogy egy ütött kopott utazótáskával várt, gondolván, hogy talán jó lesz, ha meglátogatom anyukámat. (Arra nem volt jó, de költözéshez jó lesz majd. Januárban költözünk ugyanis. Erről később írok bővebben)
Majd egy régi térképpel várt, és kérte, hogy mutassam meg, hogy pontosan honnét jöttem. Kicsit csalódottnak tűnt, amikor ráböktem Budapestre. (biztos valami izgalmas falut nézett ki belőlem)

Nincs sok dolgom náluk, csak ronggyal és szappannal kitörölgetni a fürdőszobát. Szó szerint szappannal és szó szerint törölgetni. Meg van egy kényes szőnyegük, amit ki kell porszívóznom, és ügyelni arra, hogy ne szálljon rá semmi mielőtt elmegyek.
Munka után kicsit dumálunk még hármasban. Bírom, ahogy jóízűen nevetgélnek együtt a szép fogaikkal.
Zsuzsi is volt náluk egyszer. Ő is szerelmes lett beléjük.

Siker II.

Ma kaptam egy sms-t a City College-től, hogy sikeres tanulmányaimat azzal  jutalmazzák, hogy benne lesz a nevem az Argusban, a legnevesebb helyi hetilapban. Igazán kedves gesztus, már csak azért is, mert egy lusta dög vagyok, aki tanórán bodorítja a haját, vagy egy szinttel lejjebb masszíroztatja magát. A hír persze nagyon feldobott!

Talán én vagyok az egyetlen lény  a világon, aki nem tudja annyira értékelni a kemény munkával elért sikert, mint a semmiből jövő meglepetés sikerélményt. Amiért évekig dolgozok, áldozatokat hozok és kicsit bele is őrülök nem igazán ad sikerélményt, hanem úgy  érzem hogy matematikailag kiszámítva megérdemlem. Azok a sikerek viszont, amik meglepetésszerűen érnek, Isten ajándékai. Ilyenkor azt érzem, hogy figyelnek rám, és azért jutalmaznak mert szeretnek. Nem azért, mert stréber vagyok.

Tüzijáték

November 5-én - azaz ma - ünnepeljük a katolikus Guy Fawkes sikertelen gyújtogatási tervét, amit a protestáns parlament ellen készült elkövetni. Az angolok minden évben tűzijátékkal emlékeznek meg az eseményről, amit főleg itt délen időtöltés gyanánt gondosan jó előre megterveznek a helyi pubokban.

Én a biztonságos falak között hallgattam a rakéták repkedését, majd óvatosan kiosontam az utolsó durrogtatások között, hogy Verával ( a rózsaszínű barátnőmmel) találkozzak egy titkos rockabilly eseményen. Verát ügyesen itatta a pultos legény, többek között olyan szöveggel, hogy "ne haragudj, az előző koktélt rosszul kevertük ki, de máris hozunk egy másikat" ezért hamar táncra is perdültünk. Igazán jól éreztem magam Jerry Lee Lewisra, Shadowsra és Johnny Cashre táncolgatva. Zoli is megpörgetett, majd diadalmasan búcsúztunk, hiszen többen is megjegyezték, hogy "top dancer" vagyunk.
Ezt a dalt Katusnak küldöm szeretettel!!!

Jajj de jó

Már nagyon izgultam a hazamenetel előtt, Anyuska, Katus testvérem és Barátnéim megölelgetése miatt.

Mindig mondom az angoloknak, hogy Budapest a legjobb hely egy röpke nyaralásra, és milyen igazam volt! Immáron lelkes turistaként jártam a várost, rácsodálkozva a kedves romokra és a bájosan elmaradott tömegközlekedésre. Becsületesen lyukasztottam jegyet, és térképpel a kezemben kerestem Zuglót. Mindig szürreális élmény egy ilyen látogatás tele érzelmekkel, szeretettel és bölcs megvilágosodással. Sok helyen jártam, és kifejezetten boldog voltam, hogy Katussal együtt eljutottunk Érdre is, ahol Bencével folytattuk a lemezfelvételeket. (És ahol "ottragadtunk" a vendégszobában, miután szépen kiütöttük magunkat házipálinkával.)

Nagyon sok minden történt otthon, amik helyretették már már kókadozó lelkemet.

• Jól esett újra magyarul énekelni a barátaimnak - akik közös múltunkra való tekintettel mély megértéssel fogadták a dalaimat, és azoknak is, akikre az újdonság erejével hatottak. 
• Jól esett anyu borsólevese, még akkor is, ha szegényke úgy főzte, hogy nem érzett ízeket.
• Jó volt a szélesebb családi körben örök édes keserű nosztalgiával Nagypapa és Apus képeit nézegetni.
• Jó volt a füstös konyhában ücsörögni, hajnalig lelkizni a "nőcskékkel" és másnap kókadtan bebújni a biotron lámpa alá.

Jóóóó volt na!

Neil Finn és London

Kedves barátném, Andika a költőnő meghívott kedvenc új-zélandi dalszerző/énekesének, Neil Finnek a koncertjére Londonba. Londontól mostanában tartok egy kicsit, mert a tömegiszony,  kausztrofóbia és lekésett hajnali vonatok jutnak eszembe róla, mióta megszoktam nyugodt vidéki életem. De mindig örömmel nézek a kihívások elé, ha valaki felcsábít a nagyvárosba.
A koncert a Camden Townban volt, London piacokkal tarkított kerületében, ami a bizonyos tömegiszony és kausztrofóbia fellegvára, amit tetéz az erős marihuanaból, buszokból és kínai kajából vegyített "városszag" . Amíg Andika sorban állt, én elindultam sapkát venni, mert rájöttem, hogy minden ellenérzés és tagadás dacára már elmúlt a nyár, és fáztak a füleim a csípős októberi szélben. Az indiai és arab árusok kegyetlenül tartották londoni áraikat, ezért úgy döntöttem, fázzanak csak a füleim, és inkább vettem poridge-ot (angol tejbegríz szerű szívderítő, mindenkinek ajánlom hidegben) helyette.

Amint bejutottunk a koncertre, én automatikusan a színpadra ültem, és úgy is maradtam az est végéig. Mintha Andika lelkében ücsörögtünk volna mind; csendesen, békésen, természetesen. Nagyon élveztem minden pillanatát. Sokkal jobban kedvelem az ilyen kis koncerteket, mint a nagyszínpados csápolósat, amelyeket csak az első sorban lehet élvezni, ha az ember kellően harcias, különben csak egy pontot bámulunk meg a kivetítőt egész este. Neil koncertje első pillantásra nem sokban különbözött egy hosszúra nyúlt open mic-ra, ahol csupán egy ember bitorolja a közönség figyelmét. Annyiban különbözött talán, hogy nem kezdtünk ásítani a második dal után, hanem vártuk mi lesz még, és a közönség kívülről fújta a dalokat. Nagyon élveztem Neil akkordjait és azt, hogy kicsit izgulva igyekezett a legjobbat nyújtani és eltalálni a magas hangokat is. Állítólag John Lennon fia, Julian is velünk volt a karzaton. Talán ő is hümmögött e dal végén. (Anyu miatt azt a videot tettem fel, amin én is látszom :))





Koncert után boldogan buszoztunk vissza a Viktória pályaudvarra, ahol egy órát töltöttünk "rádiófelvétellel", mert a vonat, amire számítottunk nem járt. (a felvételt Hétfőn hallhatjátok a szokásos műsorban és időpontban)

Jótékonysági Koncert az iszapkárosultak megsegítésére

Ahogy körvonalazódni kezdett a jótékonysági koncert kivitelezése a fejemben, máris jöttek a az interneten élő segítő lelkek: a hozzám hasonló külföldön élő magyarok. Úgy tűnik, többen is úgy éreztük, hogy valamit még lehetne tenni, innét a messzeségből, azon kívül, hogy jókivánságainkat és egy pár fontot küldünk haza szegényeknek.

Többször elérzékenyültem attól, hogy mennyi jó magyar ember van széles e világon! Olyanok, akik most bíznak bennem, és segítenek, hogy valami szuper dolog süljön ki ebből a hirtelen támadt ötletből.

Köszönöm Nektek drágák!!!

Az élet szép

Talán Apus halálával kezdődött. Vagy, amikor először kijöttem Angliába. Vagy talán, még mikor az első serdülőkori pattanások megjelentek rajtam...

De az is lehet, hogy Anyu nevelése, hiszen ő sosem panaszkodik, pedig sokkal több oka lenne rá, mint azoknak, akik naphosszat nyivákolnak a semmin . Folyamatosan próbáljuk elhinni, hogy az élet szép. Mint a filmben (La vita è bella), ahol Guido (Roberto Benigni) megpróbálja elhitetni kisfiával, hogy a haláltábor, ahova a nácik elvitték őket egy játék helyszíne. Az élet szép!

Mindenki szorong, fél, magányos, de mosolyog, mert azt játssza, hogy az élet szép.
És tényleg az. A pillanatok, percek, órák gyönyörűek.

De ha kibújunk biztos kis kuckónkból, amit vakságból, süketségből és butaságból építettünk magunk köré rájövünk, hogy egy háborús zónában élünk. Hiába kék az ég, ha mindenki haldoklik körülöttünk.

Rájöttem

Először bonyolultnak tűnt, aztán lehetetlennek, de végül kiderült, hogy ez a feladatom.
Most már tudom, képes vagyok változtatni a világon.




Koncert Jimmel

Jimet a jazz klubban találtuk, de senki sem emlékszik már pontosan hogyan. Már korábban is említettem, hogy vele koncerteztünk. A skót dobos/dalszerző/énekes Jim, aki James Brown zenekarán keresztül sokmindenkivel játszott, aki jazz meg pop, úgy vélte, hogy a mi kis projectünk is megér egy próbát. Nagyon jól sikerült a konci a sarki pubban, ahol kaptunk külön asztalt a barátainknak, hangosítást, és ingyen itókát. Nem nagyszínpados ugrálós koncert volt, hanem egyszerű, meghitt könnybelábadós.

Ma jött az e-mail a pubtól, hogy menjünk megint :)

Napi bölcselet 2 - Az ember tragikomédiája

Többek megállapítása, hogy az ember két tényezőből áll: Istenből és Állatból.
Szerintem ezért van az az örökös párbeszéd a fejünkben. Ezért van folyton káosz.
A bennünk lévő bölcs és tökéletes  Isten mindig kineveti az esendő Állatot.

Ez az ember tragikomédiája.

Kicsi Hampton

Hétvégén - szakítva a rutinos hajnalig gép előtt görnyedő-dolgozó-világmegváltó elfoglaltságunkkal - elvonatoztunk Littlehamptonba Zolival. Littlehampton nevéhez hűen kicsi, emellett barátságos, és egy nagyon klassz tengerparttal bír. A "falucska" érdekessége, hogy a tenger mellé egy folyót (Arun) és egy tavat (Osztriga tó)  is sikerült odavarászolni . Elmondható, hogy a ideális hely a víz szerelmeseinek.

Littlehampton kikötő

Az idő gyönyörű volt, alig győztük lehámozni magunkról a több rétegben felpakolt pulcsikat. A napsütötte folyóparton fogyaszottuk el  "alternatív sunday roastunkat", ami fish&chipsből és báránypitéből állt.

Ideális hely gyerekeknek is, hiszen Littlehampton leginkább egy játszótérhez hasonlít dizájnos tengerpartja miatt.

színes padok

pihenő felnőtteknek, gyerekeknek

East Beach Café

Családoknak, hiszen remekül repül a sárkány

idilli vasárnap

És az idősebb generáció számára is paradicsomi hely, hiszen a brightonihoz hasonló "beach hutok" mellett remekül napozhatnak még októberben is.

Vagy gyűjthetik a kavicsokat a gyerekekkel

és ha elfáradtak megpihenhetnek egy szép kis parkban

Kirándulásunk során egy meglepően autentikus étteremmel is találkoztunk:

Szuper nap volt, köszönöm Édesem!!

Álmok

Az emberek többsége álmokat kerget. És ha azok valósággá válnak megijednek, mert nem álmodhatnak többé. Ők csak az álmokhoz értenek, a valósághoz nem. Értetlenül állnak a "kinccsel" a kezükben. Nagyokat nyelnek, ha a főnökük végre megdicséri őket. Megnémulnak ha az álmaikban létező személy egyszer csak a valóságban megjelenik előttük. A valóság félelmetes és kontrollálhatalan.

Bölcs tanárok és politikusok az álmodozásra buzdítanak minket, hiszen egy tisztességes álmodozó mindent megtesz, hogy elérje álmait. Az álmok viszik előre a gazdaságot. Egy ország fejlettsége az álmodozók arányától tól függ.  A kommunizmusban nem voltak álmodozók. Bezzeg Ámerikában!

Mindenki beveszi ezt a maszlagot. A gyerekkönyvekkel adagolják belénk, a mesékkel, amikből sosem tudunk kinőni. Álmodozásra buzdít a művészet is. És a barátaid.

Az álmodozás a jövőbe repít. Nem érzed a jelent, nem érzed önmagad. Rosszabb drog ez mindennél. Az emberiség az álmodozás rabja. Ez a dolga. Csak a bölcsek érdemlik meg a jelen élvezetét. Csak a bölcsek élvezik a valóságot.

Ma lenne 70 éves

John Lennon, aki annó felforgatta a világ zenei "nyugalmát" és sok ártatlan muzikális fiatal életét. Kevés olyan zenész van, aki nem említi a nevét, ha az inspiráló tényezőkről beszélnek.

Én sem maradtam ki a sorból...

Sorry - napi bölcselet

Érdekes felfedezés, hogy egy vesztes sosem kér bocsánatot. Miért is kérne, hiszen őt bántották meg, ő a szerencsétlen. Csak a győztes tesz ilyet. Ne légy lúzer, és merj bocsánatot kérni.

Jó reggelt anyu!

Anyu azt mondta, hogy reggel mindig az az első dolga, hogy megnézi a blogot. "Hogy legyen értelme felkelni".
No ezért biztos érdemes lesz: Mookie ma este 40.000 forintot kalapozott össze Neked a koncertjén.

El sem tudom mondani milyen hálás és boldog  vagyok hogy ilyen kedves barátaim vannak. Holnap le kell ülnöm költségvetni, de erős a gyanum, hogy sikerült elérni a tervezett a háromszáz fontot. 

Anyut minden reggel beviszik a kezelésre. 33 rádió és 2 sugár. Bízom abban, hogy nem csak a pénz fog segíteni, hanem az is, hogy tudja milyen sokan gondolnak rá!

A koncert részleteit itt olvashatjátok: Mookie Brando