Penna és Lant

Február 19-én a Londoni Magyarok és a 6:3 magazin saját szervezésű kulturális estre invitált minket, ahol az előbbi elnöknője Lindop Márta izgatottan/idegesen várt bennünket azzal a hírrel, hogy sajnos nem működik a hangosítás. Mi már ezen nem csodálkoztunk, habár kételkedve fogadtuk azt az elgondolást, hogy nem is kell az, hiszen csöndben figyel majd a közönség. Egy igen nívós műsor végén szerepeltünk, amelyben főleg költők, pszichológusok és pszichológus/költők olvasták fel saját, vagy mások műveit. A közönség is hasonlóan elit volt, találkoztunk lelkészekkel, 56os értelmiségiekkel, és szimpatikus intelligens angliai magyar fiatalokkal, akik létezése pozitív meglepetésként ért.

Erre az útra önként és da.. dobolva velünk jött Josh is, a 17 éves dobos legény. Anyu Neked nagyon tetszett volna ez a katolikus sulit végzett Sheffieldből (tudjátok Full Monty)  érkezett nagy és ártatlan szemű fiúcska, aki (nagy és ártatlan) szeme rebbenése nélkül ülte végig a 3 órás szavalást, amiből csak a "köszönöm" és "szeretlek" szavakat érthette, mert ezeket tanultuk úton odafelé. (Úton London felé egymás mellé szorultunk ugyanis, mert hátul volt egy gyerekülés még, benne Heidike, Éva kislánya, és Heidike fölött a szitár nyaka.  Heidike nagyon aranyosan jön velünk mindig a koncertekre.)

Ezen a bulin csoda történt, és tényleg figyeltek ránk. Úgy, ahogy azt az elnöknő megmondta az elején. Úgy érzem bénán beszéltem, mert az "angolul még nem, magyarul már nem" probléma beleszólt az előadásba, de zeneileg nagyon szépen helyt álltunk mind, és a közönség is boldognak tűnt. Nagyon jól éreztük magunkat, remekül megszervezték ezt az eseményt. Külön jól esett, hogy virágot is kaptunk, és sok dícséretet. Josht egy üveg sörrel ajándékozták meg, amitől megijed, hiszen ő még nem ihat...
Ez a videó ezen az eseményen készült. Az első felében hallható egy indiai gyerekdal, a másikban pedig egy saját szerzemény.






Szóval beindultunk, és izgatottan készülünk a következő és egyben utolsó londoni koncertre csütörtökön a George IV. Pubban. (Címet megtaláljátok a linken)

Sussex and the City

Mint a Sussexi Magyar Kultúrális Egyesület kultúrális vezetője :) úgy döntöttem, hogy visszatérek a rádióhoz, és beindítunk egy könnyed kultúrát is érintő beszélgetős rádióadást "Sussex and the City" néven. Tudjátok, Anyu óta nem voltam képes műsort vezetni - azelőtt sem, de akkor legalább nem fájt - de most már úgy tűnik, hogy mégiscsak meg kell tennem, hiszen ide vezet a sorsom. Megvolt az első próba adás, amit elméletileg ma reggel le is adtak, és jövő hétfőn megismételnek. Többek között beszélgettünk Brightonról, a kreativitásról, és arról, hogy milyen tapasztalataink vannak velünk élő honfitársainkkal.  A könnyed hangulatot az előtte lévő sussexi magyar találkozón elfogyasztott rozé garantálta.. Természetesen a jövőben jóval színvonalasabb témák lesznek, de kezdetnek ez sem rossz, és nagyon várom a bátor interjú alanyok jelentkezését! A fészbukon is van már oldal, lájoljátok szorgalmasan, és hallgassátok az adást.

Brighton by Február

Egy kis helyzetjelentés:

Bármennyire is elfogult vagyok, februárban még Brighton sem szép. A szürke hideg nappalok minden különösebb megszakítás nélkül szürke hideg estékké válnak. Néha lehet találkozni reménynapsugárral, de ez oly csalóka, hogy csak - szó szerint - ráfázik az ember. Néha egész nap hullik ránk a "drizzle", ami a köd és az eső csúf vegyülete. Sokszor esernyőt sem érdemes magunkkal vinni, mert a szél, ami a tengerparton még játékosabb kikapja a kezünkből és kifordítva adja vissza. Ez az idő természetesen álmosít és éhesít. Az ember legszívesebben kávézókban ücsörög ilyenkor, vagy otthon írja a blogját...

Egy dolgot tudok még javasolni. Zolival rászoktunk az éjszakai uszizásra. Hozzánk a Regency uszoda van közel, és vasárnap esténként ide jövünk lazulni és a szaunában melegedni. A belépő is igen baráti - nekem diáknak csak két font valamennyi, de "felnőtteknek" is csak 3.40. Lehet külön venni szaunás belépőt, de ilyenkor már anélkül is beengednek. Az uszi általában 10-ig van nyitva, és ahhoz képest hogy uszoda, szerintem egész meleg a vize.

Lánybuli - avagy a witches party

Brighton tele van szépséges, kreatív, érdekes és kibontakozásra váró rózsaszállal. Ők az én magyar barátnőim. Múlt pénteken meghívtam őket a lakáskánkba, hogy megismerjék egymást, és kicsit önmagukat is. Hajnalig 3-ig tartott a múltaság, aminek fénypontja az volt, amikor Éva elővette a tibeti gyógyító edénykészletét és egy dobverő szerű bottal égi hangokat csiholt ki belőle.

A nyugalom és a boszorkányosság érzete vett erőt rajtunk. Ebben segített még Vera baleys koktélja is és a több üveg bor. Hogy ezután mi történt, arra nem emlékszem. És senki más sem..

Eastborne-i magyar buli

A Sussexi Magyar Kultúrális Szövetség elnöke Vörös Péter - vagy ahogy mi hívjuk őt Miszter Péter - és csapata egy pörgős telt házas bulit hoztak össze múlt vasárnap Eastbourne-ben, tőlünk kb 20 km-re. Anyukák, apukák és gyerekek együtt roptak a táncparketten Kozmix-ra és Beatricsére.

Finom pörököltet és szendvicseket lehetett kapni, amit nekünk zenészeknek igen nagylelkűen ingyen mértek annak ellenére, hogy a közönség - úgy véltem - nem volt túl fogékony a művészetünkre. (leszámítva egy-két ismerőst, akik tapsoltak, amikor szóltam nekik). A hangosítással is voltak gondok, és a hangtechnikus Geri szegény az egész előadás alatt két mikrofont tartott elém, mert nem tudta, hogy még két állványra szükség lesz - nekem és a gitáromnak. Azóta nagyon tisztelem őt, és remélem, hogy tudunk még együtt dolgozni kicsit optimálisabb körülmények között. És Miszter Péternek is nagyon köszönjük a lehetőséget, a jó és segítő szándékot. Még cd-t is vett. (Remélem hogy tetszett neki...) Nagyon sikeres volt a buli egyébként, mi a hangulat tetőfokán mentünk el, hogy le ne késsük az utolsó buszt Brighton felé.

Hazafelé a buszon nagy meghatódással tapasztaltam, hogy az egyik barátnénk, Ági felkarolt egy teljesen ismeretlen hazánkfiát, aki akkor csöppent Angliába, és nem volt hol aludnia aznap este. Vitték szépen haza, és egész úton jó tanácsokkal meg biztató szavakkal látták el. Ilyenkor olyan büszke vagyok ránk.


Gőzerővel beindult a sussexi magyar társaság egyébként, és odaadóan igyekszünk a kultúránkat ápolgatni. Kilátásban van egy hétvégi magyar iskola, és egy kreatív kézműves közösség megalapítása. Hamarosan újra élesztjük a rádióműsort is. "Határ a csillagos ég".

Eladó, kiadó! - közhasznú hirdetmény

150 négyzetméternyi otthonunknak új lakókat keresünk azonnali beköltözéssel Rómaifürdőn. A környék szuper, és nagyon jó a közlekedés is. (A HÉV 20 perc alatt kiér a Batthyány tértől, és vannak buszok is - köztük éjszakai a Nyugatitól). A lakás saját autóbejárattal rendelkezik, és a ház előtt is ingyenes a parkolás.

 
Az erkélyről (ami hatalmas) a Római strandra lehet rálátni, és a kertre, ami tele van fákkal. A kiadó lakás az I. emeleten van, és 4 szoba található benne. Otthonnak és vállalkozásnak is megfelel, a közelben sok bolt és iroda található. A híres Római  part  is csupán fél óra sétával.

Rómaifürdő nyáron :)

A lakást kifestettük, félig bútorozott - kívánság szerint bútorozatlan. A négy szobához tartozik egy konyha, wc,  fürdőszoba, erkély és egy kis sufni. Hamarosan jönnek még képek.

egyik szoba - parkettával

A lakás bérleti ára: 120.000 Ft/hónap+ rezsi.  Az alapdíjban már benne van a víz!!!! 
Cím és elérhetőség: 1031 Budapest, Emőd utca 12.
Kati: 0670-553-21-32

Várjuk a kedves érdeklődőket :)

Még egy temetés

Annyi minden történt, hogy nem is volt időm felfogni. Az ügynökség pár hete küldött egy béna sms-t azzal a szöveggel, hogy "Mrs Cope halott, ezért természtesen nem kell már menni hozzá takarítani". Mrs Cope az édes nénike, akiről annyit írtam.
A temetésen az utolsó sorban ültem, és hangosan bőgtem. Szinte komikus lehettem. A családtagok beszédet mondtak, a jó kiállású pap bácsi a szemét törölgette. Bonitával a fodrásszal - és egyben példaképemmel - ügyetlenül karoltunk egymásba, amint a nénike koporsóját elnyelte a föld.
A család meghívott minket a hatalmas házba a Dyke Roadon, ahol fehér ruhás felszolgálók töltötték tele a poharam borral a "halotti toron". A nénike egyik unokája Nick gugolt előttem és vígasztalt. Egy középkorú francia nővel is megismerkedtem, akivel megbeszéltük hogy ezentúl összejárunk. Micsoda nap volt. Kár, hogy elvesztettem a névjegykártyáját.
De itt van még a rózsa, amit a nénike emlékére kaptunk. Tudjátok mennyire szerette a kis kertjét és a virágait.

Zenélő Múzeum

Az elmúlt két hétben úgy alakult, hogy honfitársainknak zenéltünk, kétszer Londonban egyszer pedig Eastbourne-ben.
Az első fellépésünkre Kiss Marianna hívott el bennünket, és egy nagyon szép "Musical Museum" színpadán játszottunk. A vendégek nagyrészt gyerekek voltak, aki szintén előadtak egy kis darabot. Igen családias, kedves mulatság volt néhány csellengő angol apukával és rengeteg magyar finomsággal. Éva elhozta másfél éves Heidikéjét is, akire Zoli vigyázott, amíg a színpadon voltunk. Melegséggel töltött el, amikor dalolás közben lenéztem rájuk.
Az estén volt még néptánc előadás is, és egy romániai zenekar, akik meglepetésként érkeztek hozzánk, és igen szívderítően tolták a magyar énekesek alá a nótát. Kis időutazás volt ez nekem, gyermekkorom vidéki művházaiba, abba a világba, ahol pont akkora voltam, mint a gyerekek körülöttem.

Esztivel lufizunk (Páter Sándor képe)

Pindúrpandúrok

Sokféleképpen el lehet terelni a szomorú gondolatokat. Egyik nagy segítség ebben a zene természetesen, és minden ami szép és vidámító e földön. Az utazás sem rossz, de a legjobb az, amikor a húgaimmal jóízűeket tudunk nevetni a sorsunkon. Nem is tudom mivel üthetne minket agyon a Jóisten ahhoz, hogy végleg mélabúba essünk. Katus és Zsuzsus olyan lelkierővel és optimizmussal vitte véghez mindazt, ami a világon a legfájdalmasabb, hogy nem találok szavakat, amivel  kifejezhetném tiszteletem irántuk.

Gyógyító varázslással, szeretettel, jókedvvel és rengeteg tréfával kiüldözték a gonosz kaszást a régi házból, és helyére a jelenbe és jövőbe vetett szép remény költözött. Ha velük vagyok, úgy éreztem magam, mint - habár információim nagyon felszínesek erről a meséről, de mégiscsak megkockáztatom a hasonlatot - a pindurpandúrok, akik egyesült erővel próbálják megváltani a világot.

Most egy hosszú és kalandos családi karmát gyógyítunk együtt. És nem csak mi, hanem úgy tűnik egy egész generáció. (ezt is hamarosan kifejtem bővebben.)

Harc az EasyJettel

Egyik kedvenc elfoglaltságom az, hogy próbálom visszaszerezni a 30 fontocskámat, amit az EasyJet bénaságából nyúltak tőlem a minap. Az történt ugyanis, hogy annyira tele lett pakolva az én járatom, hogy mikor  felértem a gépre, már nem volt hely az egyébként teljesen szabályszerűen felvitt kézipoggyászomnak. A légiutaskísérő azt mondta, hogy adjam oda neki, majd elrakják. Mint utólag kiderült, úgy elrakták, hogy lekerült a gépről, és midőn megérkeztünk Lutonra (soha többet nem megyek Lutonra) útlevél és pénztárca nélkül álldogáltam az emigrációs sorban. Egy kedves hölgynek jeleztem a problémát, aki bő húsz perc múlva előhalászta a táskámat - valahonnét - és így át tudtam lépni a határon.

A táskámban a pénztárcám nyitva volt, és eltűnt belőle az összes papírpénzem.
Egyből hívtam mindenkit, és egy francia nőci érkezett segítségemre, akivel gyorsan ki is mentünk bagózni hogy megbeszéljük a részleteket. Majd jött két rendőr, akik feljegyezték az ügyet, majd mondták, hogy nem tehetnek semmit, mert nem tudom igazolni, hogy hol törtét az eset, de jelezzem a biztosítónak, hogy ők felvették a jelentést. Nem volt kellemes órákig várakozni, és idegeskedni. Ráadásul ez volt az utolsó nap, amikor Anyucimat láttam.

A biztosítónak is szóltam, meg az EasyJetnek is, hogy mi történt. Egyelőre semmi sikerélmény, de mint jeleztem volt ez egy harc, amit nem adok fel egykönnyen.

Korai Öröm

Egyik reggel sütött a nap. Kinyitottam - vagyis az itteni szokás szerint feltoltam - az ablakokat, és élveztem, hogy nem fázok. Kikapcsoltam a fűtést (ami gyanánt néha a villanysütőt használjuk), megváltam  a melegvizes palacktól is, ami télen nélkülözhetetlen kelléke a háztartásnak. (Jobb, mint bármelyik "plüssállat", sőt férfipótléknak sem rossz, ha az ember lánya társaságra vágyik az ágyban. Csak fel kell tölteni forró vízzel, és reggelig melegít).

Felvettem lenge tavaszi kabátomat, és idilli boldogsággal szippantottam magamba a levegőt. Szőrös csizmámat elegáns félcipőre cseréltem, és csinosan, szoknyásan sétálgattam Brighton utcáin. Egy óra múlva nyoma sem volt az egésznek. Visszaszürkült a világ, és természetesen jól begfáztam. Újra kellett tölteni a belegvizes palackot is.

a melegvizes palack - minden angol háztartás része

Me and My Sister Ízelítő

Valószínű, hogy ebből a dalból lesz a következő kislemez. Akinek megvan az EP, már tudja, hogy milyen klasszul szól. (egy egész színfónikus zenekart szerződtettünk Bencével:)

Ez az élő változat pedig Évával készült. Még gyerekcipőben jár a produkció, de így is jó fogadtatást kapott az előadás. Felraktam Nektek a jútyúbra, nézzétek meg gyorsan, mert nem lesz ám fent sokáig.

Egy Temetés, Egy Koncert

Kedves Anyuci!

Egész jól sikerült a hétvége. Csütörtökön indultunk a Gatwickről, ahol egy órát kóboroltunk, eszegettünk és nézegettük a boltokat. (Nem kóstoltunk béliszt). A repülőút kellemesen telt, én félig szunyókáltam, félig nézegettem a felhőket. Próbáltam elképzelni, hogy milyen lehet a mennyország egy keresztény szemével. (Vajon a keresztény halottak tényleg a paradicsomba mennek, a muzlimok pedig a "kertekbe"?. Mi van, ha véletlenül eltévednek, vagy összekeverednek...? Pl szegény Mohamed Szt. Péterhez kerül..)

Szokás szerint Zoli anyukája várt minket a Ferihegyen, és az autóban a szokásos kis túrórudi. Ez mindig olyan jó!
Majd hazamentünk kaotikus kis otthonunkba, ahol Katus és Zsuzsus (mindkettő gyönyörű) vártak vidáman. Ittunk bort, hogy ne múljon el a jókedvünk. (Nagyon féltünk, hogy mit hoz a másnap).Még aznap este elmentünk Csabélával Dobogókőre kirándulni, ahol érintetlen volt a havas táj, és dombtetőről néztük a csillagokat . Egy nagyon kellemes kis vendéglőbe is betértünk.

Másnap Keresztmama vitt el minket Kistarcsára. Annyi koszorút vettünk Neked, hogy alig fértünk el tőlük a kocsiban. Keresztpapa mondta a gyászmisédet. (Zsuzsi csak Keresztpap-nak hívta :). Nagyon szép idézetet mondott Szent Ágostontól,  és voltak személyes andekdotácskák is. Ott voltak régi barátnőid is, akikkel a gimiben "rosszalkodtatok". Kár, hogy csak most ismertük őket.  Ezután Mari Mami bőséges ebéddel vendégelt meg bennünket a helyi étteremben. Neked is biztos ízlett volna a rántotthús uborkasalátával. (azt mindenki szereti). Eljöttek Jutka néniék is, Gyöngyike, Öcsi, a két Ági, és egy rakás feketébe öltözött néni, akiket nem ismertünk. (Szerintem Te sem).

Szombaton egész nap takarítottunk és rámoltunk. Este pedig koncerteztünk. Olyan jó volt, hogy Katus és Bence is felléptek. Sok jóbarát és rokon eljött és megismertük végre Andika párját is. Nagyon klassz volt a hely is, angolok szervezték nekünk az egészet. Szuper volt a színpad és a hangosítás, csodásan szólt mindenki. Zsuzsussal bőgtünk rendesen, amikor Katus énekelt. Mert olyan szép volt.

Bihari Bence és Henter Katalin szuperduó

Ma jöttünk vissza.

Újabb megmozdulás

Március 7-én a brightoni Brunswick Pubban fogunk gyűjtögetni. Tudom, hogy már magamnak kellene gyűjtögetnem, de nagyon elhanyagoltam nagykövet posztomat, és sajnos a Utcazenével a Rákosokért mozgalom most még aktuálisabb, mint valaha. Anycsákánkra emlékezve, és sok zenésszel körülvéve próbálunk majd pénzt gyűjteni azoknak, akiken még lehet segíteni. Vera lesz az akció fotósa, ő készítette ezt a teszt-képet is hétfőn, amikor a helyszínen zenélgettünk Évával.

A résztvevő előadók 5 fontért tudják majd megvenni a róluk készült képeket.
És minden bevétel a Cancer Research Uk-nek megy majd.