Cikk :)

A minap egy kedves hölgy megkeresett az angliai magyarok Londonban terjesztett lapjától a 6:3 magazintól, hogy interjút készítsen velem. Ez a magazin havonta jelenik meg, és én a novemberi számban szerepeltem.

a cikk ide kattintva olvasható

Kicsi Piros Kocsi Turné

A pénteki jótékonysági buliban 50 fontot dobtak a kicsi piros kocsiba, ezért úgy döntöttünk, hogy turnéra indítjuk.


Először december 1-én fogjátok látni Brightonban a West Hill Pub és a Red Oxigen nevű helyeken. Az első helyszínen mi fogunk muzsikálni, az utóbbin pedig a brightoni magyarok bulija lesz.
De itt is bele tudtok dobálni, ha a jobb oldalon lévő "donate" gomb segítségével. Nagyon örülünk mindennek, ne szégyeljétek, ha csak 1 font (euró vagy forint), hiszen mindennek nagyon örül!!!

Reméljük minél több helyre eljut, és sikerül teljesíteni az £ 1000 tervet Karácsonyig.

Az elmúlt évem egy igen furcsa identitás kombinációban zajlott. Habár megszoktam, hogy örökké kettős életet élek, ahogy a legtöbb művész lélek, és emberi lény, ez a legújabb minden végletességet felülmúlt. Máár csak azért is, mert nem csupán kettőséget élvezem,  hanem sokszor a hármasságot, négyességet... Zene, suli, munka, terézanya...

Köszönet

az Angliai Magyaroknak, a HUNUK-nak a 6:3 magazinnak és az Under the Bridge Stúdiónak a lelkes promócióért. A zenekaroknak, akik még költségtérítést sem kértek a fellépésért! Dan & Miriam, Jim Whyte, Eva Thompson, Tripod Dave, Icca's Belle és az AREA86 zenekar, akik Londonból jött le hozzánk igen kalandosan, az utolsó pillanatban találtak buszt - azok helyett, akik elfelejtettek megjelenni. Külön megtiszteltetés, hogy  Lindop Márta, a Magyarok Angliai Országos Szövetségének elnöke is eljött a rendezvényre.

Köszönet az angliai magyaroknak angoloknak és egyéb népeknek, akik ott voltak, és azoknak, akik nem tudtak eljönni, hanem adományaikkal támogatták az ügyet. Azoknak a drága nőcskéknek, akik a pénztárban fagyoskodtak, hogy a belépőket szedjék, és Timnek, aki sört vitt nekik. :)
Köszönet Vikinek a finom pogácsákért, ami további 30 fontot hozott az ügynek. Verának a fotókért, amiket még várunk :)  Krisztának a rakás diákért...  a "kis piros autónak" a bárpultnál, és MINDENKINEK aki velünk volt!

Ez a rendezvény £400 hozott a költségvetésbe. Decemberben folytatjuk!

fotók: Vera Moore, a kollázsért köszönet a HUNUK-nak

Holnap

Próbáltunk, listát írtunk, pénzt számoltunk, kalkuláltunk, izgultunk, (pl hogy lesz-e cucc, vagy pénztáros), még most is izgulunk, hálálkodtunk, szomorkodtunk, nevettünk, összefogtunk, még a helyi újságba is bekerültünk.

ahogy itt látják a helyzetet

Holnap kiderül, hogy jól csináltuk e.

Pikáns rádióműsor Mártikával

Jövő hétfőn (magyar déltől/angol 11-től ) igazi pikáns műsort hallhattok a Radio Free Brighton magyar nyelvű műsorában, hiszen sikerült mikrofonvégre kapnom Mártit, aki elmeséli miként találkozott "Zöldszemű Zsoltival". A műsorban többek között beszélgetünk még kedvenc magyar dalainkról és zenekar neveinkről is és lesznek persze a szokásos jó muzsikák.:)


A műsor itt hallható

Ezt ki ne hagyd Anyu! :)

Osztálykirándulás

Szeptemberben visszatértem  a fodrásztanoncok közé, és nyugodt, egyszerű lélekjelenléttel folytatom tanulmányaimat. Van egy két érdekes új osztálytársunk, mint az egy-két Lucy például, akiket távolról csodálok egyrészt azért, mert az egyikük egy tetkós anyuka csodálatos pozitív kisugárzással, a másik pedig egy vörös lobonccal megáldott absztrakt akt-festő, másrészt azért, mert igen jól értenek a fodrászkodáshoz.  Mások, mint a többi, egyszerű húszonéves háziasszony osztálytársaim, akik többnyire unalmukban jöttek ide tanulni.

Még mindig ketten vagyunk magyarok, s van egy lengyel osztálytársnőnk is, aki hamisan éneget, és beszólogat mindenkinek mint egy igazi (lengyel) piaci kofa. A minap buszkiránduláson vettünk részt, a City College másik kirendeltségébe. A zuhogó esőben szendvicsekkel megpakolva utaztunk kb félórát, hogy eljussunk a környező dombok tetejére, ahol a suli nyílt napja volt. Martin a tanárunk leültetett minket egy asztal mögé, és kérte, hogy demonstráljuk az érdeklődőknek a tudásunkat. Demonstráltuk is, és hajegyenesítővel szépen kivasaltuk kunkorodó haját. Természetesen úgy festett, mint egy vén buzi. (Természetesen, senki sem érdeklődött a fodrász tanszak iránt, kivéve egy terhes tinilányt és annak búbánatos szüleit, és a fiút, akit a gyerek apjának véltek).

Velünk együtt ott demonstráltak, vagyis felléptek a City College tini- zenészei is - egy lányzenekar, akik nagyon természetellenes pózokkal és frizurákkal próbálták utánozni a popszakmát, habár sokkal jobban énekeltek, mint ahogy kinéztek.  (repertoárukon szerepelt az I'm  a Barbie Girl is. Mellettük szól, hogy 14 évesen mi is hasonló dalokat játszottunk). Volt színi előadás is, amelyben egy tini transzvesztita megpróbáltatásait láthattuk. (mindenki nagyon hangosan beszélt, és meredten nézett maga elé, vagy egymásra, pont úgy, mint az igazi színpadi színészek). Visszafelé hangosan beszélgettünk a taxiban, vagyis a csúnya magyar és lengyel szavakat tanítottuk meg vörös-loboncos Lucynek.



Továbbra is élvezem heti kétszer a lánycsicsergést,

• azt, hogy titokban sms-ezek a fodrászszékben s nem szólnak ránk, 
• hogy semmi sem kötelező, 
• hogy előbb utóbb egy jó kis szakmám lesz, 
• hogy egy furcsa oktatási intézmény része vagyok, amiben nem kell gondolkodni,
• hogy a kantinban a fiatal fiúk vágyakozva nézik padlizsán színű egyenruhánk redőit,
• hogy ebédszünetben a  a segélykoncert posztereit nyomtatom ki a könyvtárban.

Videoklipp!

Hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, hogy nem költök háromezer fontot videoklippre. Sőt elvetettem azt a javaslatot is, hogy 500 fontért "profi slideshow-t" készítsenek. Tudjátok, a gazdasági váság miatt...

Inkább kimentünk a közeli Dyke Parkba, és felvettük mi a videot. A vágásért pedig nagy köszönet Talmayer Gábornak!

A koncepció az volt, hogy némiképp kihangsúlyozzuk a "Happy Song" kissé szürreálisan-boldog világát. Ami az én kissé szürreálisan boldog világom is egyben. Így ez a kellemesen hipnotizáló endorfilm kerekedett belőle. Sok szeretettel küldöm Nektek. És természetesen a Hajléktalan Focistáknak!





Csupán 124Ft-ért letöltehtő a dal itt: dalok.hu 

Ne feledjétek, hogy minden letöltéssel a hajléktalanokat támogatjátok!

Vörösiszap Segélykoncert

Már csak másfél hét van a nagy napig. A brightoni/angliai magyarok és némely angolok lelkesedése nagyon meghatott és felvillanyozott, talán életemben először úgy érzem, hogy sikerül valami igazán jó dolgot művelnem. Több, mint 6 zenekar, (köztük egy londonból érkező magyar tagokkal is rendelkező metálcsapat :) szívét lelkét beletéve dolgozik azon, hogy végre felvigyeljen a világ (Anglia) arra, hogy mi is történik kishazánkban.

November

Rózsaszín hajú Vera barátnőm így fogalmazta meg egyszer: a tél arra való, hogy zsírpárnát növesszünk, és aludjunk, mint a medvék. Én ezzel teljesen egyetértek, és úgy tűnik, igen jól sikerül a kivitelezés.

Nyáron szinte minden nap megyünk valahova, amikor vendégsereg jár nálunk, vagy kihívóan süt a nap, vagy csak úgy. Nyáron nincs menekvés a programok elől. Télen viszont szinte csak olyan helyre megyünk, ahol nem kell semmit csinálni. Csupán enni!

Télen jó bebújni a gyertyafényes pubokba a kandalló mellé, elfogyasztani a hatalmas "sunday roastot", majd jóllakottan mosolyogni egymásra. Vagy otthon a takaró alatt olvasni, vagy elbóbiskolni egy New Yorkban játszódó karácsonyi film alatt. (Ilyenkor nem árt, ha van kéznél csoki).

Még egy remek opció a házibuli - mint amilyen Andika szuper lakásavatója volt Pesten! Nincs jobb, mint lefagyott lábujjainkat baráti körben felmelegíteni, miközben sütik, finom uborkás szendvicsek és jó bor tekintenek ránk az asztalról.

A forraltbor is jó bor! :)

Most hétvégén pedig egymásnak főzögettünk. Zoli gondos izgalommal  készült; a hús szépen bepácolva várta vasárnap reggel hogy valami egészen különleges ebéd váljon belőle. Én itt szoktam rá a magyar konyhára, és olyan kihívások elé vetettem magam, mint paprikáscsirke nokedlival, uborkasalátával. Mindkét ebéd nagyon jól sikerült!

Én amondó vagyok, hogy mielőbb kezdjük el az az edzést a Karácsonyi és Szilveszteri megmérettetésekre, hiszen ennyi bejglivel és ünnepi menüvel nem lehet felkészületlenül elbírni.

Gazdasági Válság

19 éves voltam, és izgatottan álldogáltam az EMI stúdió előtt. Akkor még azt hittem, hogy szent helyen vagyok. Vártuk Paul urat, hogy jöjjön. Vártuk a kék mercit, hogy beforduljon, és hogy abból kitekintsen ránk az akkor még férfias jelenség. Képes voltam órákig szobrozni. Akkor még...

És aztán jött Ő. Integetett, mosolygott, jött ment, autogramokat osztott. Egyből felhívtam Anyut!
Az ereklyémet évekig láthatták a kedves barátaim. Paul szép arcát képen, és alatta a nevét. Saját kezével odafirkantva.

Tegnap 250 dollárt adtak érte az e-bayen. Kellett a pénz lakáshitelre.

Közép lemez

Kedves Olvasóim! :)

Mától kapható az 5 dalt tartalmazó úgynevezett középlemezem, amin rajta van a Happy Song, és egyéb slágerek:

Bring Him Back - kellemes jazz dal egy (tipikus) férfiról, aki nem képes túllépni a múlton, és bezárkózik előtted is. fél, hogy te is összetöröd a szívét, pedig te csak szeretni akarod a szerencsétlent

Másnap Reggel- egy dal arra az alkalomra, amikor rájössz, hogy nagy hibát követtél el. vagyis nem a nagy Ő mellett ébredtél

Me and my Sister - keserédes dalocska megmagyarázhatatlan értelemmel. legalábbis mindenkinek mást jelent. nagyon komoly zenei kísérettel Bencének köszönhetően.


Sunny - Bobby Hebb feldolgozás. Aki szerette a "Summertime"-unkat, annak ez is tetszeni fog.


Szuper Karácsonyi ajándék!

Szóval, Apustól idézek: "Vegyétek vegyétek a leeemezem..."


Itt tudjátok megrendelni "bologolvasó kedvezménnyel" 1.500Ft-ér  "blogolvasó" jeligére. 
info@monikahenter.com

Norvégmintapár

Takizásom során ismertem meg Elizabettet és férjét Mike-ot, egy idősebb párt. A hölgy Norvégiában született, de már 25 éve Angliában lakik, nem venni észre az akcentusát, csak miután elmondta, hogy honnét jött lehet rájönni, hogy tényleg egy kicsit katonásan beszél. A lakást teljesen átnorvégosították fával, norvég képekkel és porfogókkal, és minden piros vagy kék. Még ők maguk is.

Gyönyörűek mindketten. Hetven körüli magas, szőke, napbarnított, egyenes tartású, szép fogú és szép szeműek. Kicsit olyanok, mint az eneszká túristák voltak régen, akiket irigykedve néztem, amikor jöttek a mi kis zimmer frei-ünkbe.

Elizabette minden találkozás előtt valami aprósággal vár. Először egy matyóhimzéses terítővel, csak hogy megkérdezze, ez valóban magyar-e. Aztán elmesélte, hogy ötvenhatban ők is szőttek ezt azt nekünk, hogy ezzel bátorítsák a felkelőket...

Aztán volt olyan, hogy egy ütött kopott utazótáskával várt, gondolván, hogy talán jó lesz, ha meglátogatom anyukámat. (Arra nem volt jó, de költözéshez jó lesz majd. Januárban költözünk ugyanis. Erről később írok bővebben)
Majd egy régi térképpel várt, és kérte, hogy mutassam meg, hogy pontosan honnét jöttem. Kicsit csalódottnak tűnt, amikor ráböktem Budapestre. (biztos valami izgalmas falut nézett ki belőlem)

Nincs sok dolgom náluk, csak ronggyal és szappannal kitörölgetni a fürdőszobát. Szó szerint szappannal és szó szerint törölgetni. Meg van egy kényes szőnyegük, amit ki kell porszívóznom, és ügyelni arra, hogy ne szálljon rá semmi mielőtt elmegyek.
Munka után kicsit dumálunk még hármasban. Bírom, ahogy jóízűen nevetgélnek együtt a szép fogaikkal.
Zsuzsi is volt náluk egyszer. Ő is szerelmes lett beléjük.

Siker II.

Ma kaptam egy sms-t a City College-től, hogy sikeres tanulmányaimat azzal  jutalmazzák, hogy benne lesz a nevem az Argusban, a legnevesebb helyi hetilapban. Igazán kedves gesztus, már csak azért is, mert egy lusta dög vagyok, aki tanórán bodorítja a haját, vagy egy szinttel lejjebb masszíroztatja magát. A hír persze nagyon feldobott!

Talán én vagyok az egyetlen lény  a világon, aki nem tudja annyira értékelni a kemény munkával elért sikert, mint a semmiből jövő meglepetés sikerélményt. Amiért évekig dolgozok, áldozatokat hozok és kicsit bele is őrülök nem igazán ad sikerélményt, hanem úgy  érzem hogy matematikailag kiszámítva megérdemlem. Azok a sikerek viszont, amik meglepetésszerűen érnek, Isten ajándékai. Ilyenkor azt érzem, hogy figyelnek rám, és azért jutalmaznak mert szeretnek. Nem azért, mert stréber vagyok.

Tüzijáték

November 5-én - azaz ma - ünnepeljük a katolikus Guy Fawkes sikertelen gyújtogatási tervét, amit a protestáns parlament ellen készült elkövetni. Az angolok minden évben tűzijátékkal emlékeznek meg az eseményről, amit főleg itt délen időtöltés gyanánt gondosan jó előre megterveznek a helyi pubokban.

Én a biztonságos falak között hallgattam a rakéták repkedését, majd óvatosan kiosontam az utolsó durrogtatások között, hogy Verával ( a rózsaszínű barátnőmmel) találkozzak egy titkos rockabilly eseményen. Verát ügyesen itatta a pultos legény, többek között olyan szöveggel, hogy "ne haragudj, az előző koktélt rosszul kevertük ki, de máris hozunk egy másikat" ezért hamar táncra is perdültünk. Igazán jól éreztem magam Jerry Lee Lewisra, Shadowsra és Johnny Cashre táncolgatva. Zoli is megpörgetett, majd diadalmasan búcsúztunk, hiszen többen is megjegyezték, hogy "top dancer" vagyunk.
Ezt a dalt Katusnak küldöm szeretettel!!!

Jajj de jó

Már nagyon izgultam a hazamenetel előtt, Anyuska, Katus testvérem és Barátnéim megölelgetése miatt.

Mindig mondom az angoloknak, hogy Budapest a legjobb hely egy röpke nyaralásra, és milyen igazam volt! Immáron lelkes turistaként jártam a várost, rácsodálkozva a kedves romokra és a bájosan elmaradott tömegközlekedésre. Becsületesen lyukasztottam jegyet, és térképpel a kezemben kerestem Zuglót. Mindig szürreális élmény egy ilyen látogatás tele érzelmekkel, szeretettel és bölcs megvilágosodással. Sok helyen jártam, és kifejezetten boldog voltam, hogy Katussal együtt eljutottunk Érdre is, ahol Bencével folytattuk a lemezfelvételeket. (És ahol "ottragadtunk" a vendégszobában, miután szépen kiütöttük magunkat házipálinkával.)

Nagyon sok minden történt otthon, amik helyretették már már kókadozó lelkemet.

• Jól esett újra magyarul énekelni a barátaimnak - akik közös múltunkra való tekintettel mély megértéssel fogadták a dalaimat, és azoknak is, akikre az újdonság erejével hatottak. 
• Jól esett anyu borsólevese, még akkor is, ha szegényke úgy főzte, hogy nem érzett ízeket.
• Jó volt a szélesebb családi körben örök édes keserű nosztalgiával Nagypapa és Apus képeit nézegetni.
• Jó volt a füstös konyhában ücsörögni, hajnalig lelkizni a "nőcskékkel" és másnap kókadtan bebújni a biotron lámpa alá.

Jóóóó volt na!