2010

Szerénytelenül állíthatom, hogy 2010 igazi előrelépés volt és sikeresnek mondható életem több területén is. Ezért nagyon hálás vagyok Nektek Barátaim és Támogatóim. És azoknak is hálás vagyok, akiknek segíthettem, hiszen ezáltal még inkább jól sikerült ez az év, és nagyon sok örömet okozott nekünk is a segítés :)

Már párszor elkantáltam, hogy mennyire örülök annak, hogy megismerhettem sok jólelkű ember, és annak is, hogy meglévő barátaimat és rokonjaimat még jobban megszerethettem. Roppant nehéz és küzdelmes volt ez az év, de végre úgy érzem érdemes volt a küzdés, nem szélmalomharc, mint ahogy azt sokszor gondoltam.


Bevallom, félek szembenézni a jövővel, mert ez az év is nehéz lesz és nagyon sok kívánságot írtam a szívembe. Nagyon remélem, hogy most is mellettem, mellettünk álltok majd.

Boldog Új Évet Drágáim!!!
Jusztis!

"mérges fuxlika pezsgővel és csákóval"

Játszótér

Néha úgy tekintek a világra, mint egy játszótérre. Pökhendien figyelem, ahogy a gyermeki lelkek játszanak nevetséges kis képzeletbeli világukban.  A kerítést támasztva szkeptikusan nézem, amint odabent, vagy odaát zajlik az élet, amihez semmi közöm. És persze vágyom közéjük. Irigykedve figyelem  játéktól kipirult arcukat. Ahogy boldogan építik homokváraikat, és nem tudnak semmit a kerítésen kívüli világról.

Hogy keveredek ide nem igazán értem. Egy rossz hír, vagy egy félresikerült gondolat kirángat ebbe a hideg távoli világba, ahol semminek sincs értelme. Öregnek érzem magam, egy magányos szellemnek. 

De aztán szerencsésen elfelejtkezek az egészről, amint valaki visszarángat a játszótérre.  

Szomorú Karácsony

Szegény Anyukámat legyengítette a baj, a sok kezelés, megszakadt a szívem érte, mikor megláttam sovány kis testét és nagy szomorú szemeit. Borzasztóan fáj a tehetetlenség, az, hogy nem tudjuk miként segítsünk neki. Nem tudunk semmit, csak újra és újra elmondani, hogy NAGYON SZERETÜNK ANYUUUÚÚ!!

Végeredmény

Összeszámoltuk, és az eastbournei magyarok és helyi diszkósok segedelmével végezetül 550 font jött össze (kb 180 ezer Ft) a vörösiszap áldozatainak részére a dél angliai magyarok összefogásával. Az általam szervezett segélykoncert és a pogiparty ebből 370 fontot hozott. Nagyon büszke vagyok a csapatra, és arra a sok jólelkű emberre, akit a munka során megismertem. Éljen éljen!!!

Hamburgi kis "szünet"

Mivel a karácsonyi repjegyárak a csillagos eget súrolták, ezért úgy döntöttünk, hogy nem haza, hanem először Hamburgba repülünk, ahol Zoli unokatesója Attila várt bennünket sok szeretettel és csokival :) Úgy terveztük, hogy majd onnét autóval megyünk tovább, haza, hiszen Attila is éppen Magyarországra készült lengyel feleségével. Nagy izgalommal figyeltük a hójelentést, és hatalmas szerencsével megérkeztünk a kissé kaotikus Gatwickből a csúcsszuper hamburgi reptérre.

Szokásomhoz híven röpke kis nyaralásunk történetét képekkel mondom el.

A hamburgi tél igen hideg volt, a szállásunk közelében találha-tó :) is befagyott, akárcsak mi.

Zoli és Attila bóklásznak az Alster tó mellett

 Ezért a probléma enyhítése végett mindig tartottunk magunknál alkoholt. (Ja ja jagermaister!)

vidáman egy építkezést bevont poszter előtt

Hamburg szép és nagy (Németország második legnagyobb városa), kb 1.8 millió lakossal. Attila kitűnő idegenvezetőnk volt mindvégig, nagyon élveztük a tásaságát, és hogy mindenre tudta a választ - kivéve, hogy miért van 2 piros lámpa minden gyalogos/bicikli-átkelésnél.

Attila itt egy metro aluljáróban mutatja be a várost

A lakosság igen színes és sokrétű vallás és nyelv tekintetben egyaránt, köszönhetően az időnként meghökkentően toleráns politikának. Mi is érezhettük a kozmopolita város előnyeit finom ír kávét ittunk egy párizsi kávézóban, ahol török volt a személyzet java.

Kávézó a Mönckeberg Strassén

Lenyűgözött bennünket a hangulat és az illatos wurst (szerintem a kolbász és virsli keverékéből születhetett e meleg finomság) és a karácsonyi vásár a főtéren.

Karácsonyi csodák a Rathaus Platz-on

Hamburg dinamikusan fejlődik hiszen Európa 3. legforgalmasabb kikötője  itt található. Az új városnegyed a Hafencity önmagában is izgalmas élmény ízlésesen modern lakó és irodaházaival, amelyeket hangulatos kis sétány vesz körbe.

turisták a kikötőváros partján

 Az új hangversenyterem-óriás az   Elbe Philharmonic Hall már majdnem kész van.

 Kics tölcsérekben lehet hallgatni a friss klasszikus koncerteket. Néha nézni is.

 Hamburgban található Európa legnagyobb modell múzeuma is, ami több város és világrész bemutatására készült. Két óra is kevés volt ahhoz, hogy megcsodáljuk. Nappal

  És éjszaka

Ez a kép már a valódi Hamburgban készült. Mielőtt bevetettük magunkat a piroslámpás negyedbe, elcsíptünk egy giccsesen szép naplementét is. 

Ez a kép pedig egy Beatles emlékszoborcsoportról készült, amit a négy srác hamburgi kalandozásainak emélékére állítottak.

A hazafelé út is zökkenőmentes volt. Amíg vendéglátóink felváltva vezettek 15 órán keresztül, mi hátul békésen ettünk és szundikáltunk.
Kedves Attila és Kaska, nagyon köszönünk mindent!!! És gyertek hozzánk hama hama!

Vörösiszap akció vége

A december 18-i pogi partival további 118 fontot gyűjtöttünk, s ezzel véget is ért a brightoni segélyakció. Sajnos még nem sikerült átutalni a pénzt, mert másnap már utaztunk is haza - Hamburgon keresztül - de hamarosan jelentkezem részletekkel, hogy miként és mennyivel zárult a kicsi piros turné.

Legújabb szenvedély

Nos, amint korábban jeleztem, egy újabb szenvedélynek hódolok. Ez pedig nem más, mint a makro-fényképezés. Malagán fedeztem fel ezt az örömforrást, amikor a virágokat s a világ egyéb apró csodáit fényképeztem. Szinte minden fényképezőgépen található egy virág alakú fókusz-funkció-gomb, amivel közeli tárgyakat lehet kiemelni. Egyszerű technikával "national geographic" szintű képeket lehet készíteni, ami könnyen sikerélményhez juttatja az embert. Ráadásul fényképezés közben olyan intim kapcsolatba kerülhetünk a "tárggyal" és a természettel, mint ahogy azt kíváncsi gyermekként tettük. Íme egy pár kép.



Remélem, meghoztam a Ti kedveteket is egy kis felfedezéshez :)

Jazzy Díjátadó Gála

Kiderült, hogy nem csupán a döntőbe került be a Happy Song, hanem a legjobb hangszerelés különdíjával jutalmazták. Katus és Bence vették át a díjat a Művészetek Palotájában, aminek nagyon örültem, hiszen ők ketten azok, akik a leginkább szívükön viselik zenei életem. Ráadásul Bence volt a fő hangszerelő, igazából őt illeti a kitüntetést - no meg persze az angol producereket akik összemixelték.

Azért magamra is büszke vagyok, hiszen fura mód ez az első "kitüntetés", amit zenével értem el.

Folyt köv

Érdekes, hogy amint visszatértem a tavaszba, visszatértem a természetbe is. A tél szép, de hideg-rideg állománya eltaszít magától, nincs kedvem eggyé válni vele. A hideg elöl mindig furcsa kis barlangba zárkózom, és a valóság szürreálissá válik. 25 foknál azonban újra összeérünk a világgal, és ez pár nap tavasz Spanyolországban igazi csoda volt.

Gyakorlatilag végig a hegyek között éldegéltünk: ettünk, sétáltunk, este pedig tv-t néztünk.

Mindezek közben folyamatosan egy "idegen" család része voltam, mint egy cserediák :) 5 napig kiszakadtam a saját életemből, és belepottyantam egy olyanba, amiben csak szemlélődő voltam. Hiába is voltak, a problémák engem nem értek el, mintha érzéstelenítettek volna úgy figyeltem mindent. Azt ettem, amit ők, oda mentem ahova ők... minden jó volt. És ha meguntam a kisfiú kiabálását, akkor belebújtam egy könyvbe, vagy legújabb szenvedélyemnek hódoltam, amit hamarosan megosztok Veletek :)

5 nap a hegyekben

Gyors tudositas egy ekezet nelkuli geprol.

Sha baratnem apukaja Mauriciusrol vandorolt Angliaba, ahol kalandos hazassagot kotott Sha anyukajaval aki Pakisztani es de most eppen Malagaban (Del-Spanyolorszagban) el es itt horkol mogottem a nappaliban.
Sha hivott meg erre a kalandos utra, gyonyoru helyen lakunk a civilizaciotol elzartan a hegyek kozott hatalmas felhotlen eg alatt. Kb 25 fok van...

...Minden reggel pontban 10 orakor roller versenyt rendezunk Babaval, Sha kisoccsevel, aki igen jopova, de ugyanakkor igen rosszul nevelt...

...Carlos, Sha apukajanak a szolgaloja egy angol(!) alkololista, aki csodaval hataros modon mar a nyolvankettedik evet tapossa, neha tancolja - igen kulonleges koreografiat alkalmazva. Epp most intett nekem bucsut, s egy felenk csokot is dobott melle. (Ma este a flamenco shown alig tudtak elkergetni a tancparkerttrol.)...

...Altalaban sajat kezzel szuretelt reggelit eszunk granatalma, mandarin vagy narancs formajaban. A cirtomot is mi szedjuk ezert visszaszoktam a citromos teara.

Folyt kov

Gulyásparty

Vera ötlete volt, hogy a gyűjtögetésünk következő fázisa lehetne egy forraltboros gulyásparty - pogácsával. Ez - a híresztelés ellenére :) - december 18-án (szombaton) lesz megtartva a Brightoni vonatállomás közelében. Ez azt jelenti, hogy akár Londonból nekivághattok az útnak, sitty sutty megtaláltok minket. A forralt bort - jó kis pálinkával megbolondítva - Vera készíti majd. A gulyáslevest Ági barátnőnk, az édességeket - mert az is lesz - Márti és Kati a mesterszakács-páros. A pogikat magam fogom sütni :) Minden résztvevő saját zsebből finanszírozza a kajákat, a szállítást, és az összes bevételt a jótékony akicónkba forgatjuk majd. Szeretettel várunk mindenkit, és mindenki ismerősét!!

A FACEBOOKon is megtaláltok minket

Angol - Magyarangol szótár

Amint kezdett beszivárogni hozzánk a nyugat és ezzel együtt néhány angol szó, lelkes nyelvújításba fogott a magyar nép. Olyan szavak születtek, mint pl a "bitlisz" és a "mekdonác". Aztán amint tisztességesen kezdtünk angolul tanulni, rájöttünk, hogy ilyen szavak nincsenek, de akkor már késő volt. A jelen nemzedék már igyekszik nem követni a példánkat, és olyan termékeket hoznak a magyar köztudatba, mint "nájk" (ami nekünk nájki volt) és "lívájsz" (nekünk persze lévisz).
Kíváncsi vagyok, hogy mikor lesz "m'dáná" madonnából :)

Brighton by Tél

Ahogy jött, el is ment. Örültünk neki, kicsit megijedtünk tőle, nyelvünkkel kapdostuk a hópelyheket. Ilyen volt a mi telünk.

Kájndrigarc Miszter Szekkombe (és az albérlővadászat)

Mártikáék kb 3 hete bújkálnak  nálunk amíg nem találnak lakást maguknak. Rejtegetjük őket a főbérlők (szó szerint főbérlők, hiszen felettünk laknak)  Miszter és Miszisz Szekkombéék elől.

Kájndrigarc Miszter Szekkombe (továbbiakban KRMS) arról kapta nevét, hogy komoly ügyvéd ember, és ha e-mailt kapunk tőle, akkor mindig Kind Regards Miszter Szekkombével zárja a sorokat. De néha smsben is. (KÉREM, HOGY  HALKÍTSÁK LE A ZENÉT, TÚL SOK A BASSZUS K.R.M.S.)
Miszisz Szekombe, pedig éppen az ellenkezője. Ő mindig kedves, közvetlen, és szeret minket. Sokszor kapunk tőle ajándékot New Yorkból, mert mindig oda mennek nyaralni. Viszont karácsonykor nem, mert  nem ünnepli Krisztus születését. (Miszisz Szekombe és a fia Damjánka rendszeresen járnak Jehova Tanúi gyülibe)

Mivel mi is költözünk hamarosan, ezért beindult az albérlő jelölt járás itt a Wolstonbury utcában, hogy méltó utódokat találjanak a helyünkre. Ez úgy működik, hogy kapunk egy sms-t, arról, hogy mikor érkeznek az albérlők. Ilyenkor gondosan elrejtjük, vagy elküldjük Mártiékat, kitakarítunk és KRMS végigvezeti az érdeklődőket. Jó sokan megfordultak már nálunk, annyian, hogy kaptunk csokit is a kellemetlenségért. Egyik ilyen járás alkalmával jó nagyot nevettünk, mert KRMS éppen Mártikáékat vezette körbe. Úgy alakult ugyanis, hogy lakáskeresés közben véletlenül jelentkeztek a miénkre is. Ez csak akkor derült ki, amikor a hirdetésre jelentkezvén Miszisz Szekombe megadta nekik a címünket.

Szitár-lány

Úgy ismerkedtem meg Évával, a szitár-lánnyal, hogy miközben szerveztük az "angliai magyarok" brightoni segélykoncertjét kiderült hogy a "magyarországi angolok" is szerveznek egyet Budapesten. Felkerestem őket, hogy segítsük egymást mindenféle internetes promóciókban. Ekkor derült ki, hogy az egyik fellépőjük Éva itt lakik tőlem egy köpésre. Fel is hívott, hogy a mi bulinkon is szívesen játszana, s én mondtam néki, hogy sajnos már tele van a műsorfüzet, de ha van kedve "jammelhetnénk" közösen. Ez hétfőn történt. Kedden találkoztunk. Csütörtökön próbáltunk. Pénteken már együtt léptünk fel.

Piszokul élveztem ezt a közös munkát, és már várom a folytatást :)

tévé

Tegnap este babysitteltem, és a kandalló mellet ücsörögve békésen rácuppantam a nagy tévére. Több, mint 3 éve tévétlenül élek, ilyenkor mindig tágra nyílt szemmel bámulok és igyekszem minél több hasznos információt magamba szívni. Tegnap este éppen azt, hogy miféle új reality sók léteznek. Megismertem például a "jól nézek ki meztelenül" c test és lélekápoló műsort, amit egy tenyérbemászó képű de elméletileg jóságos meleg fickó vezet. Felfedeztem a wife-swap (asszonycsere) címűt is, ahol két család két asszonyát kicserélik egy hétre, és lekövetik, hogy miként vészelték át szerencsétlenek a másik férjét és gyerekeit.

Nem azért nincs tévénk mert nem telik rá - hiszen egy olyan városban élünk, ahol az utcák tele vannak jól működő - "I am working, please take me. Remote controll in drawer" - színes tévékkel. Nem is azért, mert nem telik tv-licencre, ami Anglia sajátosságai közé tartozik, hanem egyszerűen nincs és kész.

A pénteki jótékonysági bulin többen is megkérdezték, hogy honnét van nekem időm ilyen eseményeket szervezgetni.
Most már világos, hogy azért, mert nincs tévénk.

Profizmus

Akkor utáltam meg ezt a szót először, mikor a NEBO zenekarban próbáltunk kitörni az amatőrből, és belekerülni a profiba. Persze eleinte hízelgett a gondolat, hogy komolyan vegyük egymást, és hogy mások is komolyan vegyenek bennünket. Ne adjuk olcsón a művészetünket, hiszen mi már hivatalosan is pénzkereső és (ezáltal) tiszteletreméltó csapat vagyunk. Mindent átrágtunk, megvitattunk, és üzleti alapokra fektettünk. Emellett persze komoly időt szántunk a színpadi kép, imidzs és az "üzenet" megbeszélésére. Csináltunk profi fotókat és profi lemezt.
A dolog csak akkor kezdett gyanús lenni, amikor rájöttem, hogy a profi szellem csak egy darabig visz előre bennünket. A buktató ott van ugyanis, hogy a profi szellem nem más, mint egy merev szabálykövető attitűd, ami minden spontán, vicces, merész, szeretnivaló ötlettől megdöbben. A profizmus ezért élből megöli a művészet egyik legfontosabb adalékát:  a varázst!

Említettem már, hogy Angliában kevésbé merevek e tekintetben. Persze itt is egyénenként változó, és többször félreértettük egymást a "profi managementtel". Szerintem sokan - és főleg a férfiak - túl sok jelentőséget tulajdonítanak e szónak - és jobban célba (szívbe, epébe, egóba) talál, ha egy férfinak megmondjuk, hogy amit csinál, az nem professional, mint az, hogy - például - büdös.

Ne értsétek félre, nem vagyok ellene a jól kidolgozott színvonalas munkának, sőőt, Ti tudjátok a legjobban, hogy mennyit jelentenek nekem a saját professzionális igényeim. (Nevezzük nevén: a cédém) Viszont sokan ott rontják el szerintem, hogy vakon követik az általuk kispécizett profik példáját és nem veszik észre, hogy ők mások, és vannak olyan rejtett varázsaik, amiknek igenis esélyt kell adni a kibontakozásra. Különben csak utánzatok lesznek, vagy majmok.

Annyira hálás vagyok

a sorsnak, hogy holnap eladok 5 lemezt.

(Zsuzsi szerint bejön, ha így állunk a dolgokhoz. Én pedig semmi jónak nem vagyok elrontója)

(bakker, most látom, hogy már holnap van... :)

pár kép a pénteki buliból

Jazzy sikerélmény

Bencétől - akit már jól ismerhettek zseniális muzikalitásáról - ma kaptam a hírt, hogy a Happy Song bekerült a Jazzy Dalverseny első 17 döntőse közé (a több, mint 100 pályamű közül). Ez azt jelenti, hogy akár az év felfedezettje is lehetünk :)

Íme a link: http://www.jazzydalverseny.hu/index.php/doentseink

Jövő héten lesz a gála. Kár, hogy nem tudok elmenni...