Változások

Az elmúlt időben - főleg télen - sokszor volt olyan érzésem, mintha láthatatlan lennék. Borzalmas nagykabátba bújva, szélfútta frizurával, vagy még azt is sapkába burkolva váltam egy izgalmas város unalmas színtelen foltjává. Még a buszvezető is becsukta előttem az ajtót, amikor leszálltam volna - nem rossz indulatból, csak nem vett észre.

De aztán eljött a nyár, és a napsugár újra emberré, vagyis nővé! varázsolt. A buszvezető rámkacsint, a biciklim után fütyülnek a kamionsofőrők, és összemosolygunk a babakocsit toló fiatal anyukával. Nem mondom, hogy olyan fantasztikus ez a nyár, de mégis érezni valamit a levegőben.

Itt a videó!

beallom, bőgtem rajta :)

Sister - Story

Az új kislemez a szülinapomon fog megszületni :) Gondoltam hát, amíg várjuk, megosztom Veletek a dal történetét.

A Me and My Sister című dal egyik barátom, Madrián szép fekete kölcsöngitárján született még a pesti kis kecómban (körülbelül 4 éve). Hosszú kihagyás után vettem újra kezembe ilyen hangszert, és ez lett az egyik első teljesen saját szerzeményem. Talán pont a hosszú szünet miatt - nagyon gyorsan elkészült...

Először a dallamot sikerült megalkotnom, ami egészen mélyről tört fel belőlem, majd próbáltam helyére tenni ezt a kicsit sötét mégis kicsit mosolygós érzést, a megfelelő szöveggel. Kerestem a témát, vagyis azt személyt, aki iránt ezt a mondhatni hátborzongatóan mély szeretetet érzem. És a megoldás  "Me and my Sister" lett.
Aki ismer, tudja hogy imádom a húgaimat Katust és Zsuzsust, és nagyon örültem, hogy ily szépen beindult a dal ezzel a szöveggel.

részlet a videoklipből

A történet, amit eldalolok nem a mi életünket írja le, de a mi gyerekkorunkból és az egymás iránti érzésekből táplálkozik. Abból, ahogy a gyerekek látják a világot. Ahogy a testvérek szeretik és védelmezik egymást nem túl ideális körülmények között egy nem túl ideális családi háttérrel.

A dal még kezdeti fázisában megtalálta a közönségét, és érezni lehetett, hogy talán többekhez is eljut majd, ha egyszer elkészül a stúdió változat is. Nem is reméltem, hogy ilyen szép hangszerelése lesz majd, amit természetesen Bihari Bencének köszönhetünk. Az éneksávokat itt Brightonban vettem fel Eugene McDonald barátom házistúdiójában. Még Linka Péter segített a felvételek előtt egy kicsit kipolírozni az angolomat. A mastering pedig, amint meséltem egy igen szerencsés megoldással készült el - az utolsó pillanatban.

Korábban már olvashattatok a videoklip készültéről is, ami szerintem nagyon eltalálta ezt a dinamikus érzelemkavalkádot, amit Bence belevitt a hangszerelésbe.

részlet a videoklipből

A kislemezbemutató party május 29-én (vasárnap) lesz itt Brightonban egy kis koncerttel megbolondítva.  Gyertek el bátran, ingyenes!

Helyszín: The Florist 
Cím: 22-23 Upper N St, Brighton BN1 3FG Tel: 01273 325491
Kezdés délután 5 órakor
Program: videoklip bemutató, koncert (nagyon különleges vendégekkel), kötetlen szülinapi mulatság (többünknek). Helyfoglalás javasolt. Matiné lévén gyerekek is jöhetnek. :)

Hamupipőke komplexus

Már figyelem magam egy ideje, és nem tudom nem észrevenni, hogy hamupipőke komplexussal rendelkezem. Ez a betegség igen hasonlatos a mártír komplexushoz, azokhoz, akik képtelenek kilépni mártír szerepükből, még akkor sem, ha már semmi szükség nincs rá. Ezek a szerepek jók átmeneti túlélésre, de sokszor rajtunk maradnak tök feleslegesen. Ilyen az én hamupipőke komplexusom is.

Először akkor figyeltem fel rá, amikor au-pair voltam Londonban. Míg dalolva súroltam a követ és a zsivány kölykökre vigyáztam arról ábrándoztam, hogy no de majd este megmutatom nekik jól a pubban, hogy micsoda egy királynő veszett el bennem. (Naná, hogy megmutattam. Másnap fájt is a fejem rendesen). Aztán jött az irodai munka, amikor a kompjútert sem láttam az előző esti fellépés fáradalmai miatt, sokszor a még a fellépő ruhát sem volt időm átvenni. A nappalaim az éjszakákról szóló álmodozásról szóltak, így éldegéltem kettős életemet.

Aztán jött Brighton. Akik olvastátok előző blogomat tudjátok jól, hogy milyen mélységes szintre süllyesztettem magam, hogy annál csodálatosabb kontrasztot találjak mellé. És valóban sikerült a kentaki frájcsiken és takarítás mellett egy igen nívós társaságba bekerülnöm ahol kedvemre királynősködhettem. Azonban lassan elvégzem a sulit, és eljön az ideje, hogy búcsút mondjak a takizásnak. És persze kétségbe vagyok esve. Mi lesz velem a rongyaim nélkül? Mi lesz velem a nappal nélküli éjszakával? Mi lesz velem a szegény árva magyar lány énem, a csodálatos angol középosztály szolgálója nélkül?

(No és ahogy ezekhez a gondolatokhoz érek pont megmegszólal az "I'm doing fine now without you babe" c klasszikus a rádióban).

Valószínű, pont ilyen lehet egy rossz párkapcsolattól is megszabadulni. Az ember azt hiszi, hogy csak ezzel a szörnyszülöttel együtt teljes és van biztonságban. Pedig jaj de rosszul gondolja. Úgyhogy ígérem, én is búcsút intek hamupipőkének, hogy megkezdjem komplett királynői életem.

Május 14 - Brightoni Magyarok Kiállítása

Tök ideges lettem a pogácsák miatt. Pedig minden rendben ment addig a pontig, amíg furcsa égett gumi szagot nem éreztem a sütőből. Szegény pogikákat ki kellett dobni, mert véletlenül egy műanyag darabot is megsütöttem velük. A következő adag már jó lett, és rohantam is le velük a brightoni magyarok kiállításának megnyitójára. Épp hogy odaértem...


Szerencsére, olyan jó kis csapat jött össze, hogy mire megérkeztem szinte minden elkészült. A művek és az alkotók türelmesen várták a látogatókat az Under The Bridge Stúdió Community szobájának színes falain. Örömmel láttam, hogy a többieknek is éppen olyan fontos volt ez a nap, mint nekem.

művészek és művek 

A megnyitóra lejött Miszter Péter is, az SHCA elnöke, aki megnyitotta és fellazította az eseményt. Az alkotók beszéltek kicsit magukról miközben a kíváncsi érdeklődők és barátok  beszállíngóztak hozzánk.

magok tánca

Anikó barátnőmmel mézeskalács szíveket festettünk, amit nem csak a gyerekek élveztek.

alkotunk Anikó vezetésével

Honfitársaink mellett sok külföldit (és angolt) sikerült a helyszínre csábítani, akik nagyon sok kedveset mondtak nekünk. Bevallom, nagyon büszke voltam magunkra! :)  Ezúton szeretnék köszönetet mindenkinek, aki részt vett ebben az első hangulatos kis kiállítás megszervezésében, és mindazoknak, akik eljöttek.

  A kiállítást Május 31-ig tekintheti meg minden kedves érdeklődő. 

papírmasé babák - a  kiállítás sztárjai

A kiállítók:


File Gabriella
Páter Sándor
Boholy Anikó
Weisz Orsolya
Bakonyi Brigitta
Odri Gabriella
Paul Mutant
és Henter Mónika


A helyszínen készült fényképekért köszönet Páter Sándornak és Peter Williamsnek

Sister - Master

A mastering egy dal vagy album elkészülésének azon fázisa, amikor a már meglévő és összekevert anyagot - tehát benne van minden hangszer, meg ének, és kellemesen egymáshoz vannak igazgatva - egy hozzáértő illető kipolíroz. Kiszedi belőle a sussogást - muttyogást, a nem szükséges zajokat, ezenkívül hangerőt, hangszínt igazgat rajta és ezáltal sokkal tisztábbnak hangzik. (Kicsit olyan, mint grafikában egy ügyes fotósopos, aki a már elkészült képen még éppen annyit finomít, amit inkább érezni lehet, mint látni.)

Játszottam a gondolattal, hogy a hó végén megjelenő dalt elküldöm az Abbey Road Stúdióba, mert a mai világban már e-mailen is be lehet küldeni masteringre. (A mai világban már nagyon kevés varázs maradt a régi világból, amit nem lehet megvenni). De aztán meggondoltam magam, mert több, mint 100 fontot kértek érte. (Noha, még egész tűrhető ár egy varázsa veszett professzionális masteringért). Aztán amikor lemondtam róla, teljesen véletlenül - egy gumtreen talált basszusgitároson keresztül - rábukkantam egy fiatalemberre, aki egykor az Abbey Road stúdióban dolgozott, és bevállalta mindezt 10 fontért. Meg kell mondjam, hogy nagyon faszán szóól a dal és persze köszi Bence!!!

no ki találja ki, hogy hol készült ez a fotó? 

Rocksuli :)

Jókat nevetnek rajtam a próbateremben mostanában. Meséltem már Nektek Joshról, a 17 éves dobosról, aki márciusban vittünk túrnéra. No ez a fiúcska mondta nekem a múltkor, hogy van neki egy kispajtása, aki gitározik, és nyaggatja őt már egy ideje, mert nagyon szeretne belépni a zenekarba. Hát én, meg úgy vagyok ezzel, hogy mindenkinek adok egy esélyt - főleg ha ilyen lelkes. Úgyhogy most ezzel a kettő kisfiúval nyomom.

Vicces élmény, de nagyon fiatalos a lendület. No majd mesélek, hogy bevált-e a dolog. (Egyébként már jelezték, hogy van egy basszusgitáros barátkájuk is... :)

Fejlemények

Említettem, hogy izgalmas fejlemények vannak. Nos, az egész az első fodrász munkámmal kezdődött (amiért később ki is fizettek, pedig nem is számítottam rá - jippié) amikor a Chestnut Tree gyerekeinek készítettük elő a zenés videót. Ekkor ismerkedtem meg Tasleennel, a gyermekét gyászoló, és ezzel az eseménnyel a gyermekének emléket adó csodálatos hölggyel, aki mellesleg professional makeup artist. Tasleen vállalkozása a Forward Facing kreatív megoldásokkal segíti az emberek önbizalmát és méltóságát visszaszerezni. Szerelem volt első látásra, és tudtuk, hogy nekünk együtt kell dolgoznunk. Amint ott figyelgettem őt, éreztem, hogy egy igazi ember. (Mert tudjátok, sok a nem igazi ember...)

Talán egy kicsit anyakomplexusból (anyahiányból), vagy a "női szövetség erősítése" komplexusomból kifolyólag erős bennem a barátkozási és megismerési vágy mostanában a saját nemem iránt. De az is lehet, hogy egyszerűen jobban bízok azokban, akik tudják mi az a menstruáció. :)

Node, végülis annyiban maradtunk, hogy együtt visszük tovább ügyeinket, mint pl a rákosokat segítő alapítványok, hajléktalanok, zene, művészetek stb és sok eseményt szervezünk majd ennek jegyében. Erre az elhatározásra természetesen a kislemezbemutató partimon fogunk koccintani.

Jóó, lehet, hogy nem rakendroll, de van itt az is, amiről szintén hamarosan írok.

Majális - május 7

És megint megérkeztem Londonba. Új barátnőm kedves invitálására ottalvósan. A Regents Parkban indítottunk, ahol a nemzetek kulturális kavalkádját nézegettük, de őszintén fogalmazva leginkább a lángossal szemeztünk.

sajtos tejfölös

túró rudit is lehetet kapni

Majd körbesétáltuk a mesebeli Regents Parkot ahol némi unszolás után én is fotózni kezdtem. A nap fotósa Galla Ágnes, a Londonban szerencsét próbáló, de Itáliát jobban imádó multitalentum volt, akinek az ott készült képeit hamarosan bemutatom Nektek. (Addig is nézzétek s lájkoljátok velencei kalandjait a Facebookon.)

vízeséske a háttérben

A majális díszvendége a Kaláka együttes volt, akik az ott felállított sátorban szórakoztatták elsősorban a fiatalkorúakat. 

A két napig tartó eseményről mindenki boldogan, jóllakottan és szép Eu-s szatyorral távozott :)

ez a ruha is aznapi szerzemény volt :)

Ezúton szeretném megköszönni Új Barátnőmnek ezt a kellemes hétvégét!!!! 

Rémálmok

Elég sokat teszek azért, hogy feldolgozzam Anyuci és Apuska elvesztését, de nem igazán tudom hogyan kell gyászolni. Nem szeretnék feketében temetőbe járni, vagy bezárkózni egy magányos gyász-szobába. Pórbálom inkább mindenféle elfoglaltsággal feldolgozni vagy elterelni a témát. Sokszor vannak rémálmaim, amik paradox módon általában jót szoktak tenni a lelkemnek - mert a terápia részei. Emellett folyton pörgök, szervezkedek, kedves emberek közé vetem magam, ha tudok beszélek róla. Bevallom, nem nagyon tudok beszélni róla ezért írkálok sokat, és persze sírok, ha kell. (most is)

A múltkor néztem a szobánkban a holdat, és arra gondoltam, milyen jó lenne, ha legalább most együtt lennének.  Tudom, hülyén hangzik, de valahogy megnyugtatna, ha egymás mellé lennének eltemetve a szüleink, nem két különböző városban. 

Program ajánló május 14-re

El is felejtettem említeni, hogy milyen jópofa dolgot találtam ki megint :) Összehozva egy remek kis művész csapatot szombaton a brightoni magyarok kiállításának megnyitója lesz az Under The Bridge Stúdióban. (Ahol próbálni szoktunk, és ahonnét a rádióműsort is sugározzuk.). Ez a stúdió mondhatni második otthonom, hiszen Jackie a főnök hippy nőci kebelén hordozza a brightoni művészlelkek sorsát, így a miénket is, és ha bármikor ölelésre van szükségünk, akkor elég csak bekopogni hozzá. Ez az a hely, ahol a fiatalok szabadidejükben segítik a helyi ügyeket, mint pl az egyenjogúság, a szabadság és testvériség harcait, illetve azt, hogy az itt szaladgáló fáradt olajjal működő nagy citrom buszt ne tegye tönkre a konkurencia.


Ez a kis stúdió segítette a vörösiszap koncertet is - ők adták nekünk az erősítőket és a média támogatást. És most ők adnak otthont a kiállításunknak is. Kérlek, hogy nézzetek be szombaton egy kis pogira, mert elméletileg azt is sütök :)

nagyításhoz kattintsatok a képre

Lájkra buzdítok

Talán feltűnt Nektek is, hogy a Karácsonykor megszületett középlemez (EP) már nem kapható. Ez azért van, mert az új kislemez - Ti már tudjátok, melyik lesz az, de hivatalosan csak jövő héten jelentjük be, tehát ssss - május végén megjelenik a videoklippel együtt. Egy kislemez megjelenés igen sok promóciós munkával jár, ezért Benneteket is arra buzdítalak, hogy lájkoljátok a Facebook oldalt, amelyen zenei munkásságomat hirdetjük. Az 500. lájkoló megkapja az utolsó cd-t :)

Egyébként pedig izgalmas fejlemények vannak, és hamarosan írok róluk.

Tavaszi szünet III. rész - Franciaországban

Nos, úgy is lett, ahogy terveztük. Sőt annál is jobb. Azt hiszem, én francia voltam előző  életemben, mert hiába is voltunk ott épphogy csak 4 napot, én azóta is merszivel köszönök és szilvupléval kérek :)

A Eurotunnelen  keresztül keltünk át a csatorna alatt egy vonattal, és kb 2 órányi vezetés után megérkeztünk szálláshelyünkre egy csodálatos névtelen kis faluba:

ebben a kis "cottage"ben szálltunk meg Vera sógornőjééknél 

Szállásadóink is épp olyan barátságosak voltak, mint maga a szálláshely.

Richard és a gyerekek

A kertben reggeliztünk minden reggel (sajtot), és megint csak legújabb szenvedélyemnek hódolhattam.

gyönyörű kertünk volt, ahol kedvemre mikrofotóztam :)

Először azt hittük, teljesen kihalt a falu, majd rátaláltunk egy horgászparadicsomra, ahova a környékbeli  túristák jöttek vasárnapi piknikre.

Egy Headin nevű városka volt hozzánk legközelebb, ahol romantikusan lehetet sétálni a macskaköveken.

Elkocsikáztunk megnézni a katedrálist Amiens városban, és elsétáltunk a folyó mellett, amiből éppen egy autót halásztak ki a búvárok.

Itt egy hirtelen ránk zúduló zápornak köszönhetően megismerkedtünk egy helyi kocsmárossal, aki - miután megtudta, hogy nem vagyunk angolok - bő és kedélyes beszédbe elegyedett velünk angolul

úgy tűnik a portugálokhoz  hasonlóan a franciák sem kedvelik az angol túristákat

A francia tengerpart homokos, ennek értelmében mindenki elhajítja a cipőjét.. vagy homokfutózik

A francia konyha igen kellemes volt, de meg kellett küzdeni érte, hiszen mindig akkor voltak zárva az éttermek, amikor megéheztünk.  Békacombot is ettünk.

ez nem a békacomb, hanem finom lazac

Nagyon remek kis nyaralás volt. Egy percig sem gondolkoztunk, mert Vera és Harry mindent gondosan elterveztek. Mi pedig kiélveztük a francia tájak, kultúra és gasztronómia - főleg a borvidékek -  által elénk tárt lehetőségeket :)

*fin*