2014. február 14., péntek

Brightonban - áldott állapotban

Nagyon örülök, hogy itt Brightonban talált meg az áldott állapot, érzem, hogy jó kezekben vagyok. A brit "National Health Service" (NHS)  a magyar egészségügyi rendszerhez hasonlatosan hideget-meleget kapó közellátás - különös figyelemmel és szeretettel ügyel a kismamákra. Nem beszélhetek egész Anglia nevében, de szívesen megosztom Veletek azt, hogy a mi kis városunkban miként folynak ezek a dolgok.

Amint sejtettem, hogy mi a helyzet, beszereztem egy terhességi tesztet, amit felénk fillérekért (vagyis pennikért) lehet vásárolni. Ezért vettem kettőt is;  mindkettőn pillanatokon belül megjelent a két piros csík.
Izgatott boldogsággal rohangáltam fel-alá a lakásban, alig vártam, hogy elújságoljam a férjemnek.

Miután diszkréten megünnepeltük a hírt, első utunk a körzeti orvoshoz (GP) vezetett. (Érdekes tény, hogy Angliában a körzeti orvosi rendelőben dolgozó nővérek végzik az általános nőgyógyászati vizsgálatokat, mint a méhnyakrák szűrés, nem kell külön specialistához menni). A doki (esetünkben egy görög gentleman) feltett egy pár butuska kérdést, pl "És terhesnek érzi magát"?, megmérte a pulzusomat majd "beutalt" a körzeti "Gyerek Központba", ahol a szülésznők folytatták a kivizsgálást.
Kéthetente egyszer kellett hozzájuk járnom. A vizsgálatok általában vérnyomásmérésből, pisi tesztből (protein szint mérésből) szívhang és baba mérésből - azaz nyomkodásból álltak.
Kétszer voltunk röntgenen a kórházban, ahol először bemérték a pontos korát a kis magzatnak, majd 20 hetesen egy újabb röntgent ütemeztek, amellyel a különböző rendellenességeket szokták kiszűrni. Többet nem röntgeneznek, ha nem muszáj, mert a brit vélemény szerint a röntgen felmelegíti a magzatvizet és ez nem túl kellemes élmény a babának.


16 hetesen


Való igaz, hogy nem viszik itt túlzásba a kivizsgálást, de csak akkor, ha mindent rendben találnak. Amint valami problémát észlelnek, fokozott figyelemmel követnek bennünket, és minden szükséges vizsgálatra beutalnak. Ezek a vizsgálatok mindig alaposak, és igen jó hangulatúak. Talán azért, mert a férjem apás zavarában mindig viccelődik a dolgozókkal, és mint tudjuk Angliában igen jól fogadják a tréfálkozást (kivéve ha rasszizmus vagy pedofília a téma).

Kezdő szülők számára ingyenes "baba kurzuson" való részvételre van lehetőség, ami a mi esetünkben azt jelentette, hogy három alkalommal  egy kedves szülésznő (Veronica)  mindent elmagyarázott nekünk: a szüléstől kezdve, a baba kaki színéig (amihez "tananyagot" házilag kötött különböző színű fonalból), és ezeken a kurzusokon keresztül megismertünk hasonló cipőben járó leendő anyukákat és apukákat.

Részt vettünk egy otthon szülős előadáson is, amin elmondták az előnyeit és hátrányait annak, ha otthon szeretnénk világra hozni a kicsikénket. Én is otthon tervezem a szülést, mert megnyugtattak, ha bármilyen gond merül fel, akkor be tudnak vinni a kórházba.

Még egy pár érdekesség:
- Angliában minden szüléssel kapcsolatos szolgáltatás ingyenes. (Kivéve a 3 és 4 d röntgent, amit amúgy sem ajánlanak) Ezen kívül a kismamáknak és a friss anyukáknak (gyerek 1 éves koráig) ingyenes az alapvető fogászati ellátás is. (Ami egyébként igen drága mulatság errefelé)
- Vállalkozók (mint én) is igényelhetnek támogatást az államtól (materntity allowance-t) a 26-ik terhességi héttől (vagy későbbtől is lehet kérni)
- Érdemes betartani azt, amit a szülésznők, orvosok ajánlanak, de mindenkinek jogában áll azt tenni, olyan vizsgálatokat visszautasítani, és ott szülni, ahol akar. Az emberi jogoknak errefelé igen nagy tisztelete van, akkor is ha az illető szakértő szemmel "nem helyes" döntést akar hozni. (Pl otthon szülni akkor is, ha veszélyeztetett terhes)
- És végezetül, amire utaltam is már előbb, hogy az alapvető hozzáállás (nem csak az egészségügyben) az, hogy minden rendben lesz. Ha meg nem, akkor mindig találnak b vagy c tervet.



2014. február 3., hétfő

Pingvin

Azon kívül, hogy úgy nézek ki, és úgy is megyek, mint egy pingvin, az életem nem sokat változott. Még mindig tanítok, biciklizek, járok jógázni a lányokkal, úsziba is, keddenként lenézek a jazz klubba, ahol mindenki nagyon kedvesen mosolyog a pocakomra. Minden nap sétálok, jókat eszek iszok, esténként olvasok - ha nem megy az alvás - és Saminával dalolunk szombatonként.

Sok zenét hallgatok, táncizok, filmeket nézünk a lányokkal, élvezem a várandóssággal lelassult szép világot, amelyben nincs rohanás, cipekedés, alkohol.



Nagy szerencsém van ezzel a kis fickóval. És Alexszal, aki szépen vigyáz mindkettőnkre.