Vissza a valóságba

Nem volt olyan vészes a visszatérés. Volt olyan szerencsénk, hogy a szülők felvettek bennünket a Heathrow-n és jet lages-álomkórosan elmentünk velük a Marinába ebédelni, ahol nagy meglepetésünkre az amerikaihoz hasonló remek kiszolgálásban volt részünk. De aztán minden világos lett, amikor kiderült, hogy a felszolgáló egy magyar srác volt, ráadásul egyik barátnőm őccse! - de a jet lag, az álomkór és a remek angolja miatt nem esett le egyből. :)

Nászút IV rész - Disneyland

Óriási szerencse hogy nem volt nálunk (még) gyerkőc, mert a Disney világban a sorok igencssak hosszúak, sokszor egy óráig is el tartott amíg a sorra kerültünk.. Éppen olyan sokáig, hogy mikor végre odaértünk az izgalom kapujához, infantilis extázisban törtünk ki. Nem emlékszem, hogy volt-e valaha olyan (kellemes) élményem az életben, amelyek mind a mai napig folyamatosan visszatérnek álmomaimban. Nos a három napos Disneyland - Universal Studio - Disney Adventures kalandok, be kell hogy valljam, kitörölhetelen "addiction"-né váltak számomra.

Ahogy ott álltunk és vártunk hosszú percekig és aztán végre beültünk egy csinos kis kocsiba ami egy varázslatos vagy félelmetes - de mindenképpen lenyűgöző világba vitt bennünket, vagy egy előadásra, ami öt dimenzióban kötötte le az összes érzékünket, egyből megértettem minden szenvedélybeteget!
Én is alig vártam, hogy egyik világból a másikba keveredjünk. Egy giccses, egy félelmetes, egy giccses egy félelmetes... A kedvenceim talán az Indiana Jones volt, meg a karib tenger kalózai, meg a "Splash Mountain" - egy hajó, ami szinte szabadesésben csobbant a vízbe egy több mint 10 perces negédes utazás után. Tetszettek a 3-4-5D-s műsorok is, mint a Simpsons vagy a Bugs' life, és a giccses romantikusak is mint a Kishableány meg az aranyosak mint a Monster Inc. és a Mici mackó.

És én azóta is csak  erről álmodok. Hogy újra felüljek egy ilyen "ride"ra. Hogy rám csukódjon a csinos kis kocsi védőkorlátja és elvigyen mesés helyekre.

Nászút - III rész HAWAII

Kicsit csalódott voltam, hogy nem kaptunk rózsafűzért a nyakunkba, viszont kellemes meglepetés volt az, hogy nem volt útlevél mizéria mivel Amerikán belül utaztunk. (Habár élveztem már a schengen féle utazást azelőtt, de sosem érkeztem még úgy reptérre, hogy egyből ki lehetett sétálni az ajtón). És az is kellemes meglepetés volt, hogy a taxis aki egyből felajánlotta a szolgálatait nem vágott átt bennünket.

Hawaii-i szállásunkra hajnal 5 körül érkeztünk meg, így rengeteg időnk volt a rózsaszín fényben úszó tengerparton feldolgozni a megérkezés-élményt. Megkerestük a legolcsóbb reggeliző helyet és a finom hűvös homokban fogyasztottuk el a finom szendvicset és a rossz kávét. A bázisunk Waikikiben (Oʻahu szigetén) volt, és onnét utaztunk mindenfelé. Örömmel fedeztük fel az 52-es buszt, ami kb 2 és fél dollárért körbe vitt minket a szigeten. (Ha ügyesek voltunk még vissza is hozott ugyanazzal a jeggyel). Az emberek - őslakók - kedvesek, egyszerűek és szegények. Kicsit olyan volt Oʻahu, mintha valamilyen ázsiai országba keveredtünk volna, kínai és ausztrál túristákkal. Mi voltunk az egzotikus angolok. (A magyarokról még nem hallottak - és szerencsére én sem hallottam őket arrafelé)

Sajnos csak tíz napunk volt a paradicsomban, de abba a tíz napba mindent bele préseltünk amit tudtunk:

- Első nap motort akartunk bérelni, de csak egy Hello Kitty kocsit engedtek meg nekünk, mert nem volt megfelelő jogsink.
- Interneten talált helikopterezést fél áron. (Eredetileg úgy volt hogy 15 perces lesz az utunk, de volt ott egy másik pár, akik a félórásra fizetett be, ezért mi is addig maradtunk.). Életem egyik legizgalmasabb élménye volt egy óriási vízesés fölött lebegni, ami másképpen nem látható, mert veszélyessége miatt senkit nem engednek oda.
- Ingyen bejutottunk egy luau fogadásra bbq vacsorával és tánc előadással mert meghallgattunk egy "holiday share" előadást. Ott bezzeg kaptunk szép virágfüzért!
- Ingyen bejutottunk a Polinéz Kultúrális Központba (mert belógtunk véletlenül)
- A megspórolt pénzünkön befizettük magunkat jet sky-zésre
- És hajókirándulásra delfinekkel. (A vízeséshez hasonló megdöbbentő élmény volt látni a delfineket úszkálni alattunk és körülöttünk)

A hawaii kirándulást nehéz szavakba ölteni, viszont készítettünk két videot is:
Ezen főleg a luau vacsora látható...


-

Ezen pedig különböző utazásaink láthatóak:

Nászút II rész - VEGAS

Amikor megérkeztünk a vegasi reptérre és átmentünk a határon (és ott hagytuk az ujjlenyomatunkat az "immigration officernél") akkor pont úgy éreztem magam, mint ahogy gondoltam hogy fogok. Nem éreztem semmit. Csak néztem, és elkezdtem a naplóírást a fejemben. Az amerikaik olyan angolok, akik idegesítően kedvesek és furán beszélnek, és nem mondják egyfolytában, hogy sorry. Aztán megdöbbentem egy dolgon: Amerika a régi Angliára emlékeztetett, amikor még nem volt semmi sem lehetetlen és nem volt mindenhol health and safety meg rengeteg papírmunka. A döbbenet nem is ebben volt annyira, hanem abban hogy rájöttem mennyire megváltozott Anglia. Már egyáltalán nem olyan szabad, tisztelettudó és cool ország, mint régen.. De lehet, hogy csak én ismertem meg jobban. Ki tudja a lényeg az, hogy Amerika sokkal szabadabbnak tünt - egy túrista szemszögéből - mint hittem volna. És egyetlen egyszer sem mondtak nemet semmire - minden apró cseprő bajunkra kifogásunkra és leginkább kérésünkre "Sör maam that is possible" volt a válasz. Fantasztikus!

Az időjárás volt a másik tényező, ami miatt megszerettem Vegast, és a széles utakat, magas pálmafákat. Ahogy kiléptünk az utcára szikrázó napsütés fogadott és hatalmas tér! Még a taxiban is hatalmas tér volt.
És a szállodánk (Monte Carlo) egyszerűen gyönyörű volt, habár a kaszinó, ami a szállodánkhoz tartozott megintcsak a régi Angliába röppentetett vissza, azokba a csúnya füstös pubokba, ahol csúnya szőnyegeken csúnya játékgépeken csúnya emberek játszottak!!! (Alig hittem a szememnek, hogy ott még lehet bent dohányozni)
De aztán ahogy jobban felfedeztük a várost megismertük a mesés-giccses-szép kaszinó-bevásárlóközpontokat is, és jó volt látni az Eiffel tornyot és Velencét egy rakáson.

Élveztük a "jet lagünket" - hogy hajnal 3kor keltünk és este 7kor már aludtunk. A nagy főutcára néző ablakunkban ülve élveztük a napfelkeltét és naplementét. Mc Donaldsot reggeliztünk és óriási hamburgereket és fűszeres csirkeszárnyakat ettünk ebédre - cider híján kólát ittunk mellé. (Érdekesség, hogy Vegasban mindig ingyen és kérés nélkül újra töltötték a poharunkat ha elfogyott a kólánk. Valószínű, hogy ettől híznak meg annyira - mert bizony való igaz, hogy sok kövér ember van arrafelé)

Alex olyan ügyes volt, hogy pár száz dollárral gazdagabban távoztunk. Jó volt ez a Vegas de már alig vártuk, hogy felüljünk a Hawaiian Airlines gépére..

Nászút I. rész

Már régóta ábrándoztam arról, hogy egyszer jól felfedezem Amerikát. Igazából New York, San Francisco meg Philadelphia voltak a terítéken, mert azokat már ismertem a filmekből. De amikor Alex Las Vegast javasolta - amit bár szintén ismertem a filmekből de soha nem gondoltam, hogy egyszer eljutok oda- úgy véltem: hagyjuk ezeket máskorra, és helyette nézzük meg mi van ennek a bazi nagy országnak a messzi nyugati féltekén. Sajnos San Franciscora nem jutott idő (pénz) ezért viszont helyette két nagy álmom is valóra vált: Disneyworld és Hawaii.

(Néha jól esik emlékezni arra, amikor egy bőrönddel és egy gitárral megérkeztem Brightonba. Egy vasam sem volt, mert mindent a lakáshitelnek kellett adományoznom, és majdnem egy hónapi munkanélküliség és önbizalomhiány után végre fülig érő szájjal kevergettem a gravy-t a kfc-ben. Én már akkor is abban reménykedtem, hogy rám talál a nagy szerencse és csoda. Sajnos kicsit tovább kellett várnom erre, mert helyette inkább a szerencsétlenség és bánat jött amikor mindkét szülőmet elvesztettem. De ahogy túl voltunk minden rémálmon az ég szépen lassan kiderült, és alig két évvel később már habos babos menyasszonyi ruhában illegettem magam...)

Szóval nászút. Aki nem nagy rajongója a házasság intézményének, az nem veszi számításba a nászút adta rengeteg kiaknázható lehetőséget. Bárhova mentünk mindenhol "upgrade"-ltük magunkat azzal a mágikus jelszóval, hogy "honeymoon couple" vagyunk. Pezsgő a repülőn (kár hogy pont mögöttünk ült egy rakás legénységét búcsúztató hangos szörnyszülött, akik miatt azóta is pereljük a Virgint), ingyen pezsgő és vacsora a hotelokban, a szobáink mindig a tengerre néztek és a fürdőszobáink mindig dugig voltak cuki suvenir samponokkal  - amiket később szétosztottunk a barátaink között. 

Természetesen ez a rengeteg szuper kaland nem jöhetett volna létre a családunk és barátaink nagyvonalúsága nélkül. (Még egy remek ok az esküvőre hihi). Mi bizony az összes borítékban talált fontot, dollárt és forintot a nászútra költöttük!