Akkor utáltam meg ezt a szót először, mikor a NEBO zenekarban próbáltunk kitörni az amatőrből, és belekerülni a profiba. Persze eleinte hízelgett a gondolat, hogy komolyan vegyük egymást, és hogy mások is komolyan vegyenek bennünket. Ne adjuk olcsón a művészetünket, hiszen mi már hivatalosan is pénzkereső és (ezáltal) tiszteletreméltó csapat vagyunk. Mindent átrágtunk, megvitattunk, és üzleti alapokra fektettünk. Emellett persze komoly időt szántunk a színpadi kép, imidzs és az "üzenet" megbeszélésére. Csináltunk profi fotókat és profi lemezt.
A dolog csak akkor kezdett gyanús lenni, amikor rájöttem, hogy a profi szellem csak egy darabig visz előre bennünket. A buktató ott van ugyanis, hogy a profi szellem nem más, mint egy merev szabálykövető attitűd, ami minden spontán, vicces, merész, szeretnivaló ötlettől megdöbben. A profizmus ezért élből megöli a művészet egyik legfontosabb adalékát: a varázst!
Említettem már, hogy Angliában kevésbé merevek e tekintetben. Persze itt is egyénenként változó, és többször félreértettük egymást a "profi managementtel". Szerintem sokan - és főleg a férfiak - túl sok jelentőséget tulajdonítanak e szónak - és jobban célba (szívbe, epébe, egóba) talál, ha egy férfinak megmondjuk, hogy amit csinál, az nem professional, mint az, hogy - például - büdös.
Ne értsétek félre, nem vagyok ellene a jól kidolgozott színvonalas munkának, sőőt, Ti tudjátok a legjobban, hogy mennyit jelentenek nekem a saját professzionális igényeim. (Nevezzük nevén: a cédém) Viszont sokan ott rontják el szerintem, hogy vakon követik az általuk kispécizett profik példáját és nem veszik észre, hogy ők mások, és vannak olyan rejtett varázsaik, amiknek igenis esélyt kell adni a kibontakozásra. Különben csak utánzatok lesznek, vagy majmok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése