2010. október 26., kedd

Neil Finn és London

Kedves barátném, Andika a költőnő meghívott kedvenc új-zélandi dalszerző/énekesének, Neil Finnek a koncertjére Londonba. Londontól mostanában tartok egy kicsit, mert a tömegiszony,  kausztrofóbia és lekésett hajnali vonatok jutnak eszembe róla, mióta megszoktam nyugodt vidéki életem. De mindig örömmel nézek a kihívások elé, ha valaki felcsábít a nagyvárosba.
A koncert a Camden Townban volt, London piacokkal tarkított kerületében, ami a bizonyos tömegiszony és kausztrofóbia fellegvára, amit tetéz az erős marihuanaból, buszokból és kínai kajából vegyített "városszag" . Amíg Andika sorban állt, én elindultam sapkát venni, mert rájöttem, hogy minden ellenérzés és tagadás dacára már elmúlt a nyár, és fáztak a füleim a csípős októberi szélben. Az indiai és arab árusok kegyetlenül tartották londoni áraikat, ezért úgy döntöttem, fázzanak csak a füleim, és inkább vettem poridge-ot (angol tejbegríz szerű szívderítő, mindenkinek ajánlom hidegben) helyette.

Amint bejutottunk a koncertre, én automatikusan a színpadra ültem, és úgy is maradtam az est végéig. Mintha Andika lelkében ücsörögtünk volna mind; csendesen, békésen, természetesen. Nagyon élveztem minden pillanatát. Sokkal jobban kedvelem az ilyen kis koncerteket, mint a nagyszínpados csápolósat, amelyeket csak az első sorban lehet élvezni, ha az ember kellően harcias, különben csak egy pontot bámulunk meg a kivetítőt egész este. Neil koncertje első pillantásra nem sokban különbözött egy hosszúra nyúlt open mic-ra, ahol csupán egy ember bitorolja a közönség figyelmét. Annyiban különbözött talán, hogy nem kezdtünk ásítani a második dal után, hanem vártuk mi lesz még, és a közönség kívülről fújta a dalokat. Nagyon élveztem Neil akkordjait és azt, hogy kicsit izgulva igyekezett a legjobbat nyújtani és eltalálni a magas hangokat is. Állítólag John Lennon fia, Julian is velünk volt a karzaton. Talán ő is hümmögött e dal végén. (Anyu miatt azt a videot tettem fel, amin én is látszom :))





Koncert után boldogan buszoztunk vissza a Viktória pályaudvarra, ahol egy órát töltöttünk "rádiófelvétellel", mert a vonat, amire számítottunk nem járt. (a felvételt Hétfőn hallhatjátok a szokásos műsorban és időpontban)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése