Mindig mondom az angoloknak, hogy Budapest a legjobb hely egy röpke nyaralásra, és milyen igazam volt! Immáron lelkes turistaként jártam a várost, rácsodálkozva a kedves romokra és a bájosan elmaradott tömegközlekedésre. Becsületesen lyukasztottam jegyet, és térképpel a kezemben kerestem Zuglót. Mindig szürreális élmény egy ilyen látogatás tele érzelmekkel, szeretettel és bölcs megvilágosodással. Sok helyen jártam, és kifejezetten boldog voltam, hogy Katussal együtt eljutottunk Érdre is, ahol Bencével folytattuk a lemezfelvételeket. (És ahol "ottragadtunk" a vendégszobában, miután szépen kiütöttük magunkat házipálinkával.)
Nagyon sok minden történt otthon, amik helyretették már már kókadozó lelkemet.
- Jól esett újra magyarul énekelni a barátaimnak - akik közös múltunkra való tekintettel mély megértéssel fogadták a dalaimat, és azoknak is, akikre az újdonság erejével hatottak.
- Jól esett anyu borsólevese, még akkor is, ha szegényke úgy főzte, hogy nem érzett ízeket.
- Jó volt a szélesebb családi körben örök édes keserű nosztalgiával Nagypapa és Apus képeit nézegetni.
- Jó volt a füstös konyhában ücsörögni, hajnalig lelkizni a "nőcskékkel" és másnap kókadtan bebújni a biotron lámpa alá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése