Előző életeink traumái II. rész

Mióta kijöttem Angliába, úgy tűnik én is egyfolytában előző életem traumáit dolgozom fel. Amíg otthon voltam, észre sem vettem, hogy mennyien megbántottak. Mondhatni jól bírtam a gyűrődést. De most olyan, mintha új párkapcsolatba kerültem volna. Akkor jössz rá az előző hibáira igazán, amikor úgy érzed, hogy ebben az új és friss kapcsolatban bizonyos dolgok sokkal gördülékenyebben mennek. Megszoksz valami rosszat, de aztán rájössz, hogy ez nem törvényszerű, nem is benned van a hiba.
Az egyik ilyen hiba otthon az volt, hogy úgy éreztem sokan provokáltak. Magyarország egy pimasz és provokatív kantri. Ha van valami új ötleted – bohókás terved – akkor egyből jönnek a kérdések, hitetlenkedő megjegyzések és egyéb pimaszságok. Minden új ötlettel fallal kerülsz szembe, keményen meg kell birkóznod a fogadtatással.
Itt ilyen nincsen. Ha kitalálsz valamit, az angolok automatikusan bíztatnak. Még akkor is, ha nem gondolják komolyan. Így szokták meg. Nem csodálom, hogy sok magyar feltaláló külföldön lett sikeres. (szinte mindenki külföldön lett sikeres). Magamon látom a változást, azzal, ahogy Zsuzsimunci naponta változó üzleti terveihez állok például. Otthon kinevettük. Most meg folyton bíztatom. Sokan bíztatjuk. Egy egész ország bíztatja.

A másik furcsaság, nehéz szavakba önteni, de megpróbálom. Nevezzük „rendszernek”. Úgy éreztem Magyarországon, mintha a levegőben lenne egy rendszer nevű magasságos és tekintélyes szellem, akihez olyan kiszolgáltatottan ragaszkodnak az emberek, mint gonosz szülejéhez a kisgyerek.
Foghatjuk akár az átkosból visszamaradt mentalitásra. Tisztára emlékszem a rendszerváltásra. Egyik napról a másikra valami új lett a levegőben, a felnőttek izgatottan sustorogtak, a tanárok megengedték, hogy puskázzunk orosz vizsgán.
Szabadság! Megnyíltak a kapuk, mehettünk külföldre, a lehetőségek csak úgy hemzsegtek körülöttünk, azt sem tudtuk hova kapjunk. De úgy tűnik, szüleink nem voltak érettek erre a hirtelen váltásra, mert a szabadságban elvesztették a biztonságukat. Egy idő után visszakívánták a „gonosz apát”, mert kicsik voltak még, a világ meg hatalmas lett. Ez a gonosz apa lett a „rendszer”.
Ezt csak azért írtam le, mert itt nincs „rendszer”. Ha kérdezek valakitől valamit, nem küldd el mondván, hogy a rendszer miatt nem tud válaszolni. A magasságos szellem köztünk van, meg lehet keresni, vagy levelet írni neki, vagy mi magunk vagyunk azok. Nem egy mítosz, akit azért találtunk ki, hogy ne kelljen segíteni egymásnak.




Higgyétek el nagyon nehéz megszokni ezt az újfajta életet. Mint amikor egy új kapcsolatban nehéz megszokni, hogy a másik nem bánt. Vigyázni kell, hogy ne védekezzek automatikusan, ne legyek agresszívan kishitű és ne csesszek el jó kis lehetőségeket emiatt. Nehéz megszokni azt is, hogy a kezemben van az életem, bárhova bekopogtatok, vip lettem! Nem kell folyton magammal hordoznom egy megkeseredett és kishitű nemzet béklyóit.