"Senkit sem menthetsz meg, aki nem megmenthető..." dalolta John Lennon az "All you need is love" című dalban. Akkor ragadt a fejembe ez az idézet, amikor elkezdtem a jótékonykodást. Sokszor eszembe jutott, hogy van-e értelme egyáltalán a "vörösiszap koncertnek"? Vagy a "Gyógyulj meg Anyu" mozgalomnak? Mi van akkor, ha az a sok ember, aki nem röstelli szerény kis fizetését megosztani másokkal- amiért adott esetben órákig gürizett egy általa gyűlölt munkahelyen - teljesen feleslegesen próbál jót tenni.
Mi van akkor, ha a másik fél hálátlan, figyelmetlen, köszönésre sem méltat bennünket. Mi van, ha az akit meg akarsz gyógyítani, arra sem méltat, hogy meggyógyul?!
Amikor elkezdtük a Hajléktalan Focisok projectjét a dalocskámmal, én magam is majdnem hajléktalanná váltam, hiszen akkora költségek merültek fel, hogy nem tudtam fizetni a lakástörlesztést otthon. Az átlag ember pedig röstelli kifizetni azt a cáhuszonnégy forintot a letöltésre, inkább bonyolult technikával leszedi a az internetrűl. (Megjegyzem a jogtiszta zeneletöltéssel én sem szolgálok jó példával).
De valahogy mindig oda lyukadok ki, hogy igenis van értelme! Jót tenni sosem felesleges. A jólelkűség egyre fontosabb lelkikapaszkadóm mostanában. Ez a tisztítószer ebben a mocskos egy világban. A jó emberek boldoggá tesznek, és meleg otthonnak érzem a társaságukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése