Portugália!!

Mondhatni, ez volt az első közös nyaralásunk Zozival. Mert az eddigi közösnek induló kiruccanások vége általában az lett, hogy Magyarországon ki-ki saját családjánál tért nyugovóra  "gyerekszobai" ágyában, gyermekkori plüssállatkáját szorongatva. Még karácsonykor kaptam ajándékba ezt a nyaralást - egy sokat sejtető Portugália című útikönyvbe "csomagolva". Uticélunk Porto volt, Zozi kedvenc városa.

Nagyon vártuk már a nyaralást, a pihenést és az izgalmas helyi borok kóstolgatását. De leginkább talán azt vártuk, hogy végre süssön ránk a nap.

Igazi angol túristákhoz méltóan, lengén öltöztünk, optimistán ledobtunk magunkról minden kabátot, amikor megérkeztünk a Gatwicket simán kenterbe verő portói reptérre. Nem csalódtunk, hiszen majdnem elérte a 17-et :) a hőmérséklet, és napszemüveg is kellett. A helyi lakosok persze nem így látták. Ők még kabátban és csizmában fogadtak bennünket. "Angol túristaként" azonnal örömmel konstatáltuk, hogy Portó különös alázattal fogadta be az angol kultúra elengedhetetlen piros kellékeit. (Amint látjátok fotós tudományom további művészi megoldásokkal gyarapodott).

telefonfülke a Porto Katedrális közelében

"double decker" a főtéren

Ezeken kívül láttunk még piros postaládát, "angolparkot" kacsákkal és Bitlisz relikviákat is.
Portó történelmi városközponttal rendelkezik, ami azt jelenti, hogy az épületekhez nem nyúlnak, ezért a város gyakorlatilag egy bájos romhalmaz.

túristák a színes és a száradó ruháktól még inkább színes "romhalmaz" előtt

A kedvencem a villamos(ka) volt, amiből összesen 3 járt (plusz egy túristajárat), és ami úgy tekergett a zegzugos városban, mintha vidámparkban lettünk volna.

a villamos(ka) belseje

Portó város egyébként dinamikusan fejlődik, és nem csak villamoskája van, hanem modern kombínó szerű metrója is, ami jól működő infrastruktúrával van ellátva. "Kombínóval érkeztük a belvárosba is, és  csupán félórába tellett az út. E szerkezettel lehet átszelni - vagy gyalogosan - Portó Dom Luis I's nevű hídját is, ami csupán egy a város folyóját átszelő hatalmas (mondhatni félelmetes) hidak közül.

kombino-metro munka közben

Budapesthez hasonlóan a portói építészet is azt az elvet követi, hogy "ha már (végre) építünk valamit, az legyen drága és modern. Portóban ezért remekül megfér a "bájos romhalmaz" mellett a szögletes modern építészet, aminek egyik legjelemzőbb gyöngyszeme a folyóparti kávézó dizájn.

kávézó a folyóparton

Portó abban a szerencsés helyzetben van - vagy méginkább a portóiak - hogy nem csak folyólyuk van:

Douro folyó a  hídról fényképezve

hanem van egy gyönyörű oceánpartjuk is, ami mellett számomra kedves pálmafás piros kerékpár út halad el.

tengerparti sétány "wc kefékkel"

A kis beszámolót hamarosan folytatom. Most mennem kell dolgozni...