Mindig irigyeltem az "amerikásmagyarokat", akik könnybelábadt szemmel hallgatták a Hímnuszt, és havonta magyar mulatságokat csaptak csárdással és Zámbódzsimivel. Azért irigyeltem őket, mert belőlem sokáig hiányzott egy fontos láncszem: a hazaszeretet.
Néha muszáj elmenni messzire, hogy értékelni tudjuk azt, amit hátrahagytunk. Most nem Dzsimire gondolok, nem is nagy költőinkre vagy hőseinkre, még csak nem is a kultúrára, vagy a bablevesre, hanem Rátok drága Barátaim, akikkel oly csodásan tudtuk ünnepelni együtt a budapesti éjszakákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése