2010. június 20., vasárnap

Drótszamár

Már meséltem sokszor Nektek a csodás bringámról, amit Zsuzsitól és Zolitól kaptam tavaly szülinapomra. Sokat megállítanak, és megdícsérik. Valakik meg is kérdezik, hogy hol vettem. Valakik csak irigyen tekintenek rá :)
Van egy szomszéd bácsi, aki időnként átjön hozzám, amikor éppen pumpálom a kerekét, és megkérdezi hogy vagyunk.

Vera barátném, aki a helyi önkormányzatnál dolgozik le is fényképezte a készülő szórólapokhoz, amin megmutatjuk az embereknek, hogy miként lehet szakszerűen lelakatolni egy biciklit. Megjegyzem, nagyon sokáig tartott; ugyanis mindkét kereket oda kell erősíteni a biciklikorláthoz, plusz a vázat is valahogy bele kell szerkeszteni. Nem is elég egy lakat a művelethez. Célszerű 2 különböző lakatot használni, egy számzárast és egy kódost. A merev, u alakú lakatok a legbiztonságosabbak, noha nem mindegy bringára jók. Pl a duci vázas bicikliknek hosszúszárú lakat jár!

Imádok bringázni, és Brightonnak vannak szuper kerékpárútjai. De nincsen olyan jó biciklihálózat itt, mint Budapesten! Amikor otthon jártam, szinte le sem kellett pattannom a bringáról – amit drága Katus testvéremtől kölcsönöztem – amikor a belvárosból Rómaifürdőre és vissza tekertem. Nosztalgiakörútnak indult, de aztán megszállottsággá vált a pesti kerekezés. Abban a pillanatban, hogy felpattantam a bringára, újra otthonosnak éreztem magam. Örömmel láttam, hogy egyre több a bringás Pesten is, és az a legjobb benne, hogy sokszor egymásra mosolygunk, vagy csengetünk.



Ez Ő, teljesen szabályszerűtlenül lelakatolva! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése