Fociláz

Sosem voltam oda a fociért. Sosem mentem el Apuval, pedig tudtam milyen sokat jelent neki a foci a barátokkal. De mindig örömmel hallgattam, hogy miként védte ki a gólokat, vagy lőtte őket. Sosem értettem, miért olyan fontos ez a férfiaknak, de azt láttam, milyen boldogan-fáradtan jött haza a meccsekről. Meghatódtan zokogtam, amikor a barátai elhozták a lasztit, és a rengeteg virág közé helyezték Apus temetésén.

A foci egy olyan világ, amit én nem értek.
De mégis van azért olyan dolog, amit megértek belőle. A sport, a barátokkal való kellemes együtt küzdés és murizás, az összetartozás, és a fociszurkolásba burolt hazaszeretet mindent megmagyaráz! A focirajongók a világ egyik legrútabb és legijesztőbb népe, jaj annak, aki egy metro-kocsiba kerül velük, de mégis; a foci fontos!

A világkupát én is követem, nehéz nem követni, hiszen a csapból is az folyik, mindenkit megfertőz, és ha nem is nézi a meccseket, azért nagyjából tudja kik maradtak bent, és ki verte őket éppen el.
Éppen Nápolyban voltam Sztyepi barátommal, amikor 2006-ban az Olaszok bekerültek a döntőbe. A feszült csönd után olyan zsibongás lett hirtelen az utcákon, mintha egy karneválba cseppentünk volna. Órákig szólt a duda meg a vidám ének. Irigykedve néztem ezeket a mezítlábas népeket, hogy most milyen büszkén ugrálnak, tülkölnek és lengetnek. . Büszkék a csapatukra és nem kevésbé a hazájukra!




És megint itt vagyunk. Az angolok már fehér piros lobogóval feldíszített autókkal és hátizsákokkal közlekednek. Belopta magát a focidrukker-giccs minden kisebb nagyobb boltba, lehet kapni: angoldrukker táskát, sapkát (ebből vittem haza a családnak), fülbevalót, bugyikat, parókát és természetesen a műkörömöt :)

Ilyenkor pár órára mindenki megfeledkezik a gazdasági válságról, a globális felmelegedésről, az olajról a mexikói öbölben, a választásokról, amikkel senki sem elégedett, az Afganisztánban folyamatosan haló fiatal angol katonákról. Nem útálják a szomszédjukat sem, az indiaiakat vagy a zsidókat. Ilyenkor egy fontos csak, hogy gólt rúgjon az angol csapat. A nemzeti öntudat hihetetlen módon megnő, és a nép egy hangon (megjegyzem rettenetes egy hangon) kiált fel egy-egy helyzet láttán.

Milyen izgalmas lenne, ha Magyarországon is lenne egy értelmes focicsapat megint. Talán segítene az egyre szétaprózódottab kis országnak legalább egy pár napra egységesülnie. Egy színben pompázni egy csapatnak drukkolni. Büszkének lenni, és elfeledni minden mást.