Brightonra jellemző az is, hogy az emberek szabadidejükben önkéntes munkákat végeznek: szombatonként kutyamenhely alapítványnak kongatják a műanyag adománygyűjtő perselyt, szívbetegek javára árusító úgynevezett „Charity shop”-okban dolgoznak, árulják a könyveket, ruhákat (néha egész jókat), vagy csak egymásnak segítenek. A szívesség körbejár, az emberek nyitottak és jószívűek itt. Ma én is elmentem maltert hordani egy hippy asszonynak Jackie-nek, aki a helyi Radio Free Brighton stúdiót üzemeltetni. (Ebben a rádióban hallható hétfőnként az én magyar nyelvű műsorom is, amit stúdióidőért cserébe kezdtem el „sugározni” annó). A rádió új stúdióba költözött, és tegnapra kellett volna elkészülnie ezért mentem el malterozni. A látvány magáért beszélt: egy rakás vidám fiúcska festett, fúrt, szegecselt, Jackie meg proszívóval takarított körülöttük. Hozzáteszem, Jackie lehet vagy hatvan éves de még mindig szörnyen hiperaktív, együtt cipeltük a féltéglákat. Én végül teát főztem, meg elmentem a boltba vízért. Ugyanez a Jackie tanítja Zsuzsi hugomat (aki szintén itt lakik Brightonban) zongorázni, és cserébe Zsuzsi masszázst ad neki. Néha olyan, mintha a pénz előtti korban élnénk, megy a csere bere kereskedelem.
Az önkéntesség nagyon jó dolog! Nemcsak hogy kiszabadít az átlagos napi teendők közül és megismerhetsz egy új világot, de az érzés, hogy jót teszel leírhatatlan. Otthon is igyekeztem jó lenni, például mindig vettem a fedélnélküli árustól fusiban írt novellákat százasért (nagyon tanulságos novellák voltak), vagy a patikában sorban állás közben öreg néni szatyrába csempésztem kis aprót - de itt Brightonban a jóságnak kultúrája van. Mondhatni, jónak lenni a mi falunkban menő!
Sok segítséget kaptam, amikor ideköltöztem amikor az életem egy nagy ingatag kérdőjel volt. Most hogy nagyjából sínen vagyok, én is sokat segítek a küszködő honfitársaknak. De futottam már az angol rákkutatási alapítványnak, sőt zenéltem is nekik. A Busking Cancer Uk kinevezett brightoni nagykövetnek, ami annyit jelent, hogy én tartom kézben a helyi utcazenészeket akik hozzám hasonlóan szeretnek nemes céllal muzsikálni. Ebben az utópikus kis faluban (pedig város) az ember könnyen beletanul a kedvességbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése