Tizenkét éves körül lehettem, amikor a Calipso rádióban meghallottam az "Oh! Darling" című Beatles dalt, amit az első versszak felétől sikeresen kazettára is vettünk. A lengyelpiacon beszerzett kék és rózsaszín gombokkal ékesített első kazettás magnónk segített a felvételben, amelyből a rózsaszínű gomb mindig viccesen katapultált ha megnyomtuk a stoppot . Kati hugommal 17-szer visszatekertük, és meghallgattuk a dalt, néha felgyorsítva is (mert olyat is lehetett e csudás szerkezettel). Ez volt az első zenei orgazmusom. Miután beszereztük az összes kapható (kalóz) kazettát, amin még recsegett ropogott a lemezhangzás és néha hiányzott a dalok vége - mert akkoriban a hangdigitalizálás még nagyon gyerekcipőben járt - a „The Beatles” már a farmeromra is felkerült. Minden mosás után új színnel!
Nem volt egyszerű a nyolcvanas években a bitliszért rajongani, ami nehezebbé tette az amúgy sem egyszerű tinédzserkoromat. Szerencsére azonban nem voltam egyedül. A kór terjedt, és kialakult egy leánymag, akikkel meg tudtam osztani azt az katarzist amit egy új, még sosem hallott, befejezetlen, csak a kiadatlan lemezek b oldalán hallható rosszul felvett Paul dal okozott nekem. Angliába is a zenén keresztül szerettem bele, és Sir Paulnak köszönhető, hogy gimi után egyből - zsenge 19 évesen - ki is költöztem ide egy pár évre.
A rajongás változott, alakult, éppen úgy ahogy a leánymag összetartó ereje, és ezért volt mesébe illő a pillanat, mert hárman is jelen voltunk, amikor egyszer csak váratlanul megjelent szemünk fénye, Sir McCartney a fent említett ütött kopott brightoni klubban.
A találkozás azért nem volt teljesen spontán, hiszen Paul fiának Jamesnek a koncertjén történt mindez, amire egy utolsónak gondolt nosztalgialöket végett vettünk jegyet. (ócsón) Körülbelül harmincan voltak még rajtunk kívül, és csak én táncoltam a kordonnál(izgalmamban) meg a család, a többiek mereven nézték a mísort, vagy szemük sarkából a Pault. A hangulat kisértetiesen hasonlított egy Instant Groove koncert elejére, amikor még csak a legközelebbi hozzátartozók merik elengedni magukat, a többiek még várnak az ital hatására. Izgalmas és megható élmény volt Pault a "kordon" másik oldalán látni, amint magából kikelve rajong és táncikál. Emlékszem, amikor először láttam Katus tesót énekelni, én is hasonlóképpen dolgoztam fel a meghatódást és büszkeséget. Felettébb megtisztelő élmény volt, hogy részt vehettünk ezen a fontos eseményen, az ifjabb McCartney "beavatásán".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése