Mindig a Jazzklubban

Tegnap, nagyon kedves volt hozzám a világ. Délután felhívtak a Cancer Research Uk-tól, és ők javasolták ezt a "paypalos" gyűjtési módszert Anyácskának. Olyan jól esett, hogy ilyen tiszteletben tartják jelképes nagykövetségemet. (tudjátok, én vagyok a brightoni nagykövete a karitativ utcazenészeknek.) És jelentkezett egy pár adományozó is. Ennek kapcsán elkészült Anyu angol nyelvű adománygyűjtő blogja is :) a Get Well Mum. (legalább ennyi haszna lett a jótékonykodásban szerzett tapasztalatomnak).

Este pedig elmentünk a Brunswickba, a kedvenc jazz klubunkba. Erőt gyűjtöttem, és felhívtam a színpadra az Incognito zenekar egyik szaxisát Pault jammelésre, aki hozzánk hasonlóan rendszeresen lenéz a klubba. Ezzel a kedves és tehetséges fiatal sráccal, meg a többi ott lébecoló zenésszel elnyomtunk egy jó öreg Route 66-et. Magam is meglepődtem, hogy milyen jól sikerült. Egész este csak forgolódtam a boldogságtól.

Route 66 

Aki nem Ismeri az Incognitot, ide kattintva bele tud lesni egy bécsi koncertbe, amin én is ott csápoltam a Baranyi Katával :)))