Egyik kedvenc elfoglaltságom az, hogy próbálom visszaszerezni a 30 fontocskámat, amit az EasyJet bénaságából nyúltak tőlem a minap. Az történt ugyanis, hogy annyira tele lett pakolva az én járatom, hogy mikor felértem a gépre, már nem volt hely az egyébként teljesen szabályszerűen felvitt kézipoggyászomnak. A légiutaskísérő azt mondta, hogy adjam oda neki, majd elrakják. Mint utólag kiderült, úgy elrakták, hogy lekerült a gépről, és midőn megérkeztünk Lutonra (soha többet nem megyek Lutonra) útlevél és pénztárca nélkül álldogáltam az emigrációs sorban. Egy kedves hölgynek jeleztem a problémát, aki bő húsz perc múlva előhalászta a táskámat - valahonnét - és így át tudtam lépni a határon.
A táskámban a pénztárcám nyitva volt, és eltűnt belőle az összes papírpénzem.
Egyből hívtam mindenkit, és egy francia nőci érkezett segítségemre, akivel gyorsan ki is mentünk bagózni hogy megbeszéljük a részleteket. Majd jött két rendőr, akik feljegyezték az ügyet, majd mondták, hogy nem tehetnek semmit, mert nem tudom igazolni, hogy hol törtét az eset, de jelezzem a biztosítónak, hogy ők felvették a jelentést. Nem volt kellemes órákig várakozni, és idegeskedni. Ráadásul ez volt az utolsó nap, amikor Anyucimat láttam.
A biztosítónak is szóltam, meg az EasyJetnek is, hogy mi történt. Egyelőre semmi sikerélmény, de mint jeleztem volt ez egy harc, amit nem adok fel egykönnyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése