Fájdalomcsillapító ködben éldegélek.Szorgalmasan teszem dolgaimat, kommunikálok, dolgozok, suliba járok, szövöm a jövőm.. Csak amikor egy egy pillanatra "meglibben" ez a ködfátyol látom, hogy az életem igazából milyen fájdalmas és szomorú. Ez talán mindig is így volt, de csak most kezdek rádöbbenni.
A szeretet olyan sok mindenre képes. Most is itt van körülöttem, köd formájában, ami körülvesz megvéd attól, hogy felfogjam, mi is történik velem. Szerencsés vagyok, hogy csak résnyire látok a valóságba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése