2010. október 6., szerda

big hug

Aki azt állítja, hogy az angol hűvös nép, az bizonyára egy letűnt generációra gondol, akik azóta nénik lettek és egy csésze teába próbálják belepaszírozni minden szeretetüket.

Az angolok ugyanis meglepően - sőt néha zavarba ejtően ölelősek. Igaz, hogy csak egy puszival köszönnek, de utána úgy megszorongatnak, mintha a legkedvesebb és egyben legrégebben nem látott rokonuk lennél.  Egy ölelésben annyi csodás energia van.

És a mindennapi életben is gyakori a fizika érintés. Kis ártatlanságokra gondoljatok, mint a vállat vagy hátat érintő röpke simogatás.




(Ezért is furcsa, hogy gyerekekhez érni viszont tilos.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése