Vajon miért van az, hogy a nyugati kultúrában – és most kivételesen beleveszem Magyarországot is – az emberek ha példaképeket választanak maguknak, mindig egy gazdag, és sikeres embert találnak. Esetleg egy mártírt.
Fiatalabb koromban én is egy sikeres és gazdag embert követtem, neki faltam szavait az interjúkon, amiket megértettem, mert persze ki másról is beszélhetnék, mint a Sir Paulról. De volt ennek a Sir Paulnak egy másik fontos kvalitása is, ami a példaképválasztásnál nekem nagyon fontos volt, mégpedig az, hogy a rakenroll legtöbb hősével ellentétben ő boldognak és kiegyensúlyozottnak tűnt. A koncerteken vitte magával az asszonyt, a család és a négy gyerek mindig benne volt az imidzsben. Sir Paul ritkán került kábítószeres vagy szexuális jellegű ügyekbe, legalábbis tisztes őszbeforduló halántékos korára megtanúlta diszkréten kezelni ezeket. Cserébe sokat viccelődött , és igyekezett jobbá tenni a világot.
A mostani példaképeim is hasonló kaliberű figurák. Bluey az Incognitóból pl. az egyik legbölcsebb, legpozitívabb ember, akit szerencsém volt megismerni. Nagyon sokat köszönhetek neki, és nagyon tisztelem, ahogy a családot és a békét hirdeti minden koncerten.
Fontos hogy egy példakép boldog legyen, mert hiába a siker, pénz, a mérhetetlen tudás, ha az illető depis. Vagy stresszes. Vagy mindkettő.
Szeressétek, tiszteljétek a tehetséges embereket, a gazdagokat és a sikereseket, de ne fogadjátok meg egy szavát se annak, aki nem boldog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése