Kaptam új kuncsaftot, Noelt Venezuelából, és két rendetlen kövér kisfiát. A Kingsley streeten laknak, és őket is Kingsley-nek hívják. Noel saját elmondása szerint angol, de az angolja már nem a régi a Dél-Amerikában eltöltött 25 év után. Minden új kuncsaftnál szeretek vadul fantáziálni, mielőtt kiderül az igazság. Az első benyomás, a találkozáson elhangzó röpke párbeszéd, a tüzetes állapotfelmérés és családi fotók törölgetése közben szépen összeáll a kép. Úgy képzeltem hát, hogy Noel egy körözött maffiózó, aki elrabolta a gyerekeket (Alehandrókát és a másikkát) és itt rejtegeti őket Angliában. Mivel bőségesen ad nekik enni – pizzát és kólát – és egy csomó játékot vett nekik meg nagy tévét, ezért a gyerekek nem is bánják. A konyhaszekrény is tele van csokival.
De ha az ember jobban megismeri őket, persze kiderül, hogy mi az igazság. Azért jöttek Angliába, mert Venezuelát megszállták a kommunisták, a gyerekek anyja megszökött egy némettel.
Minden takizás után leülünk Noellel, és nevelési tanácsokat adok neki, például, hogy gyerekeknek meg kell tanulniuk az angol szokásokat, mint pl a wc-be-való pisilést. Ezeket a kéretlen tanácsokat mindig nagyon megköszöni. A múltkor kaptam vásárfiát is tőlük - nem tudtam, hogy sírjak e vagy nevessek – a Readers Digest nagy takarítós könyvet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése