Vajon miért van az, hogy a nyugati kultúrában – és most kivételesen beleveszem Magyarországot is – az emberek ha példaképeket választanak maguknak, mindig egy gazdag, és sikeres embert találnak. Esetleg egy mártírt.
Fiatalabb koromban én is egy sikeres és gazdag embert követtem, neki faltam szavait az interjúkon, amiket megértettem, mert persze ki másról is beszélhetnék, mint a Sir Paulról. De volt ennek a Sir Paulnak egy másik fontos kvalitása is, ami a példaképválasztásnál nekem nagyon fontos volt, mégpedig az, hogy a rakenroll legtöbb hősével ellentétben ő boldognak és kiegyensúlyozottnak tűnt. A koncerteken vitte magával az asszonyt, a család és a négy gyerek mindig benne volt az imidzsben. Sir Paul ritkán került kábítószeres vagy szexuális jellegű ügyekbe, legalábbis tisztes őszbeforduló halántékos korára megtanúlta diszkréten kezelni ezeket. Cserébe sokat viccelődött , és igyekezett jobbá tenni a világot.
A mostani példaképeim is hasonló kaliberű figurák. Bluey az Incognitóból pl. az egyik legbölcsebb, legpozitívabb ember, akit szerencsém volt megismerni. Nagyon sokat köszönhetek neki, és nagyon tisztelem, ahogy a családot és a békét hirdeti minden koncerten.
Fontos hogy egy példakép boldog legyen, mert hiába a siker, pénz, a mérhetetlen tudás, ha az illető depis. Vagy stresszes. Vagy mindkettő.
Szeressétek, tiszteljétek a tehetséges embereket, a gazdagokat és a sikereseket, de ne fogadjátok meg egy szavát se annak, aki nem boldog.
2010. augusztus 31., kedd
2010. augusztus 25., szerda
Az Otthonunk
Ez a bejegyzés azoknak készült, akik még nem jártak nálunk és kíváncsiak, hogy s mint élünk. A minap kicsit otthonosítottunk a lakhelyünkön, és az angolokra jellemző uncsi bézsszínű falak és padlók közé megpróbáltunk egy kis színt csempészni.
Íme egy pár kép a nappaliról,
a hálószobáról
és a konyháról.
Íme egy pár kép a nappaliról,
a hálószobáról
és a konyháról.
2010. augusztus 20., péntek
Táncoló Nénike
A múltkor éppen porszívóztam a portslade-i kis lakásban, amikor Mary nénike izgatottan integetett felém. Vagyis egyik kezével felém, a másikkal pedig a fülére mutogatott.
Először azt hittem, hogy csörög a telefonom.
Kimentem hát hozzá a konyhába, és kiderült, hogy nem a telefonom volt az, hanem egy kedves dal szólt a rádióból. Mary néni mondta, hogy ez neki nagyon tetszik, majd aranyos kis táncba kezdtünk.
Először azt hittem, hogy csörög a telefonom.
Kimentem hát hozzá a konyhába, és kiderült, hogy nem a telefonom volt az, hanem egy kedves dal szólt a rádióból. Mary néni mondta, hogy ez neki nagyon tetszik, majd aranyos kis táncba kezdtünk.
2010. augusztus 13., péntek
2010. augusztus 12., csütörtök
Rajongóknak
Huszon-éveimben gyakran megesett, hogy fizetésem oroszlánrészét a zenére költöttem. Főleg Londonban, amikor hétvégén az izgalmas lemezillatú zenei antikváriumokban bóklásztam. Egy vasfüggöny mögött felcseperedett bitliszes lánynak nehéz volt ellenállni a ritka kincseknek akár cédén, akár bakeliten. Aztán jöttek az olcsó magányűző 50 es és 60-as évek válogatás lemezei...
Zenei ízlésem aztán egészen megzabolátlanodott mikor felfedeztem, hogy a hatvanas évek után is van élet! A 20dik szülinapomra megvettem magamnak a drága Stevie Wonder besztofft, és egy Supertramp válogatást. Ráragadtam a Heart Fm-re és megszerettem az akkor kibontakozó indie britpoppot is.
A Lighthouse Family zenéjéről mindig az első angol családom jut eszembe akiknél dél-Londonban szolgáltam. És Simple Red volt az, akivel mindig haza és visszautaztam a buszon.
Ma már csak töltögetek. Eszetlenül mindent a gépemre. Nem sokat érnek velem a zenészek. A koncertekre is csak akkor megyek, ha hívnak és meghívnak. Még az italomat is sokszor ők fizetik szegények.
De mindig örömmel találkozom igazi szívbéli rajongókkal. Barátnői körömben a mai napig sokan tesznek azért, hogy a zene és a zenészek fennmaradjanak. Mert hiába a sok tehetséges zenész és zenekar, a rajongók azok, akik életben tartják a zene küzdelmes kis mesevilágát.
Utam során sok híres zenészt megismertem, akik becsben tartják azt, ahogy táncolgatunk előttük a színpadon, vagy segítünk nekik a koncertszervezésben. Zenészként meg saját bőrömön tapasztalom, hogy rajongók nélkül senkik vagyunk ebben a világban.
Hozzátok szólok most Kedvesek, akik sorban álltok a lemezboltokban, koncerteken, táncoltok, énekeltek, bíztattok, és befogadtok bennünket. Köszönöm, hogy vagytok! Nélkületek kipusztulnánk, a zenével együtt.
Zenei ízlésem aztán egészen megzabolátlanodott mikor felfedeztem, hogy a hatvanas évek után is van élet! A 20dik szülinapomra megvettem magamnak a drága Stevie Wonder besztofft, és egy Supertramp válogatást. Ráragadtam a Heart Fm-re és megszerettem az akkor kibontakozó indie britpoppot is.
A Lighthouse Family zenéjéről mindig az első angol családom jut eszembe akiknél dél-Londonban szolgáltam. És Simple Red volt az, akivel mindig haza és visszautaztam a buszon.
Ma már csak töltögetek. Eszetlenül mindent a gépemre. Nem sokat érnek velem a zenészek. A koncertekre is csak akkor megyek, ha hívnak és meghívnak. Még az italomat is sokszor ők fizetik szegények.
De mindig örömmel találkozom igazi szívbéli rajongókkal. Barátnői körömben a mai napig sokan tesznek azért, hogy a zene és a zenészek fennmaradjanak. Mert hiába a sok tehetséges zenész és zenekar, a rajongók azok, akik életben tartják a zene küzdelmes kis mesevilágát.
Utam során sok híres zenészt megismertem, akik becsben tartják azt, ahogy táncolgatunk előttük a színpadon, vagy segítünk nekik a koncertszervezésben. Zenészként meg saját bőrömön tapasztalom, hogy rajongók nélkül senkik vagyunk ebben a világban.
Hozzátok szólok most Kedvesek, akik sorban álltok a lemezboltokban, koncerteken, táncoltok, énekeltek, bíztattok, és befogadtok bennünket. Köszönöm, hogy vagytok! Nélkületek kipusztulnánk, a zenével együtt.
Faölelgetés Marlynnal és a Polgármesterrel
Az elmúlt hetekben sokat dolgoztunk, a helyi Norfolk Tér Fesztiválon. Zoli meg én csináltuk a grafikai dizájnokat.
Munka során találkoztunk a Polgármesterrel és a brightoni Marlyn Monroe imitátorral is.
Először persze rólunk készült kép.
Munka során találkoztunk a Polgármesterrel és a brightoni Marlyn Monroe imitátorral is.
Először persze rólunk készült kép.
Melegfelvonulás
Brighton egyik legnépszerűbb családi programja a "Gay Pride" parádé amit minden évben augusztusban tartanak meg. Ilyenkor felvonulnak a helyi rendőr, pedagógus és szociális munkás melegek, hogy az elfogadást hirdessék. Brightonban senki sem dobálja meg őket paradicsommal.
A felvonulás után a Preston nevű parkban folytatódik a mulatság körhintával, élő zenével és rengeteg furcsa párral.
A felvonulás után a Preston nevű parkban folytatódik a mulatság körhintával, élő zenével és rengeteg furcsa párral.
Noel venezuelából
Kaptam új kuncsaftot, Noelt Venezuelából, és két rendetlen kövér kisfiát. A Kingsley streeten laknak, és őket is Kingsley-nek hívják. Noel saját elmondása szerint angol, de az angolja már nem a régi a Dél-Amerikában eltöltött 25 év után. Minden új kuncsaftnál szeretek vadul fantáziálni, mielőtt kiderül az igazság. Az első benyomás, a találkozáson elhangzó röpke párbeszéd, a tüzetes állapotfelmérés és családi fotók törölgetése közben szépen összeáll a kép. Úgy képzeltem hát, hogy Noel egy körözött maffiózó, aki elrabolta a gyerekeket (Alehandrókát és a másikkát) és itt rejtegeti őket Angliában. Mivel bőségesen ad nekik enni – pizzát és kólát – és egy csomó játékot vett nekik meg nagy tévét, ezért a gyerekek nem is bánják. A konyhaszekrény is tele van csokival.
De ha az ember jobban megismeri őket, persze kiderül, hogy mi az igazság. Azért jöttek Angliába, mert Venezuelát megszállták a kommunisták, a gyerekek anyja megszökött egy némettel.
Minden takizás után leülünk Noellel, és nevelési tanácsokat adok neki, például, hogy gyerekeknek meg kell tanulniuk az angol szokásokat, mint pl a wc-be-való pisilést. Ezeket a kéretlen tanácsokat mindig nagyon megköszöni. A múltkor kaptam vásárfiát is tőlük - nem tudtam, hogy sírjak e vagy nevessek – a Readers Digest nagy takarítós könyvet.
De ha az ember jobban megismeri őket, persze kiderül, hogy mi az igazság. Azért jöttek Angliába, mert Venezuelát megszállták a kommunisták, a gyerekek anyja megszökött egy némettel.
Minden takizás után leülünk Noellel, és nevelési tanácsokat adok neki, például, hogy gyerekeknek meg kell tanulniuk az angol szokásokat, mint pl a wc-be-való pisilést. Ezeket a kéretlen tanácsokat mindig nagyon megköszöni. A múltkor kaptam vásárfiát is tőlük - nem tudtam, hogy sírjak e vagy nevessek – a Readers Digest nagy takarítós könyvet.
2010. augusztus 10., kedd
Éjféli Vonat
A londoni állatkertből hazatérve az éjféli vonaton a következő meglepetés fogadott bennünket:
2010. augusztus 8., vasárnap
Takarítás
A takarítással tulajdonképpen az az egy gond van, hogy nem hangzik túl jól. Mert igazából korunk egyik legmegbecsültebb, és legbizalmasabb szakmája. Az emberek jobban beengednek titkos kis életükbe, mint bármilyen agyzsugorítót, és még segíteni is tudsz nekik. Szeretem látni, ahogy az életek jobbá fordulnak egy tavaszi nagytakarítás után.
Meglepő, hogy általában azok nézik le ezeket a foglalkozásokat, akik életükben nem dolgoztak, vagy nem műveltek kétkezi munkát. Itt Brightonban megszokott, és elfogadott az, hogy az emberek rissz-rossz munkákat végeznek. Sajnos itt sincs kolbászból a kerítés, és a művész lelkek ugyanúgy élik kétlaki életüket mint otthon; nappal a polcpakolás, este a zene. (a különbség az persze, hogy nem örökre)
Amikor Crawley-ba mentem felénekelni a dalt, Neil a slágergyáros egyből másképp nézett rám, mikor mondtam neki, hogy, nem csak léhűtő zenész vagyok, van nekem tisztességes foglalkozásom is. Mondta, hogy ő is takarított annó. Valahol el kell kezdeni
Meglepő, hogy általában azok nézik le ezeket a foglalkozásokat, akik életükben nem dolgoztak, vagy nem műveltek kétkezi munkát. Itt Brightonban megszokott, és elfogadott az, hogy az emberek rissz-rossz munkákat végeznek. Sajnos itt sincs kolbászból a kerítés, és a művész lelkek ugyanúgy élik kétlaki életüket mint otthon; nappal a polcpakolás, este a zene. (a különbség az persze, hogy nem örökre)
Amikor Crawley-ba mentem felénekelni a dalt, Neil a slágergyáros egyből másképp nézett rám, mikor mondtam neki, hogy, nem csak léhűtő zenész vagyok, van nekem tisztességes foglalkozásom is. Mondta, hogy ő is takarított annó. Valahol el kell kezdeni
2010. augusztus 5., csütörtök
Jazzklub
Előadásom után odajött hozzám egy bolond hippi nő és ezekkel a szavakkal dícsért meg: "Olyan jó volt hallgatni téged. Jó érzés tudni, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki fütyürészik és elborult hangokat ad ki magából a színpadon. Köszönöm, hogy már nem érzem magam olyan idiótának. Nekem is hasonló a stílusom, remélem tetszeni fog"
Majd a bolond hippi nő felment a színpadra, leült a zongorához és énekelni kezdett.
Gyönyörűen.
Majd a bolond hippi nő felment a színpadra, leült a zongorához és énekelni kezdett.
Gyönyörűen.
Londoni Zoo
Két húgommal és 2 másik lánykával (Márti és Málti, aki azért kapta ezt a nevet tőlünk, mert Máltáról származik) felmentünk Londonba, hogy megnézzük a majmokat az állatkertben. Már régen jártam állatkertben, és nem sok minden változott. Szerencsétlen állatok vagy lelassulva, vagy felgyorsulva éldegéltek magánzárkájukban, feláldozva magukat azért a nemes célért, hogy a gyerekek megismerjék és megszeressék őket.
A kis majmok egy nyitott „esőerdőben” laktak, viszonylag szabadon mozogtak, és kellemes harmóniában éltek együtt egyéb állatfajokkal. Nagyon szépek voltak az aranymajmok, az egyik a hátán utaztatott egy bajszos majmot (emperor tamarin), nagyon viccesek voltak így együtt.
Megkerestük Petikét, aki nem más, mint a Madagaszkárról származó lemur ( becsületes magyar neve gyűrűsfarkú maki). Láttunk két nagy gorillát is, akik kólás üvegből itták a gorillaszörpöt és egy nagy réten laktak. Persze nem csak majmokat láttunk, volt ott kenguru is például, pingvinek, tigris, zebra, zsiráf, és minden ami kell a kollekcióba. Sőt az emberi faj sokszínűségére is rácsodálkozhattunk.
Állatkert után ügyesen megúsztunk egy hatalmas záport, és láttunk szivárványt is.
Majd elballagtunk egy koncertre, ahol izzadásig táncoltunk. Hazafelé elcsíptük az éjféli vonatot, ahol folytatódott a mulatság.
A kis majmok egy nyitott „esőerdőben” laktak, viszonylag szabadon mozogtak, és kellemes harmóniában éltek együtt egyéb állatfajokkal. Nagyon szépek voltak az aranymajmok, az egyik a hátán utaztatott egy bajszos majmot (emperor tamarin), nagyon viccesek voltak így együtt.
Megkerestük Petikét, aki nem más, mint a Madagaszkárról származó lemur ( becsületes magyar neve gyűrűsfarkú maki). Láttunk két nagy gorillát is, akik kólás üvegből itták a gorillaszörpöt és egy nagy réten laktak. Persze nem csak majmokat láttunk, volt ott kenguru is például, pingvinek, tigris, zebra, zsiráf, és minden ami kell a kollekcióba. Sőt az emberi faj sokszínűségére is rácsodálkozhattunk.
Állatkert után ügyesen megúsztunk egy hatalmas záport, és láttunk szivárványt is.
Majd elballagtunk egy koncertre, ahol izzadásig táncoltunk. Hazafelé elcsíptük az éjféli vonatot, ahol folytatódott a mulatság.
2010. augusztus 2., hétfő
3 Nővér
Minden nap hálát adok az égnek és a szüleimnek 2 szépséges és roppant jófej húgomért, Katusért és Zsuzsi-Munciért.
Amikor kisebbek voltunk, a barátaink mindig elcsodálkoztak azon, hogy ilyen jól megvagyunk. De hiszen, ti testvérek vagytok – mondták – hogyhogy nem utáljátok egymást?!
Hamar egymáshoz nőttünk, nem okozott akadályt a hét év korkülönbség sem, ami a legkisebb és a legnagyobb nővér között van. Mind a mai napig elkápráztatjuk vagy megrökönyítjük embertársainkat azzal, ahogy imádjuk egymást.
Ezért is lesz ünneppé az a pár hét, amikor Katus is itt van velünk. Ilyenkor egységben az erő, a Henter sisters megállíthatatlan és teljesen megbolondul.
Amikor kisebbek voltunk, a barátaink mindig elcsodálkoztak azon, hogy ilyen jól megvagyunk. De hiszen, ti testvérek vagytok – mondták – hogyhogy nem utáljátok egymást?!
Hamar egymáshoz nőttünk, nem okozott akadályt a hét év korkülönbség sem, ami a legkisebb és a legnagyobb nővér között van. Mind a mai napig elkápráztatjuk vagy megrökönyítjük embertársainkat azzal, ahogy imádjuk egymást.
Ezért is lesz ünneppé az a pár hét, amikor Katus is itt van velünk. Ilyenkor egységben az erő, a Henter sisters megállíthatatlan és teljesen megbolondul.
2010. augusztus 1., vasárnap
Beindult a BBQ szezon!
Brighton tengerpartját és parkjait nyáron belepik a füstölgő-ücsörgő-dalolászó-nevetgélő-ricsajozó piknikelők. Hivatalosan nem engedélyezett a tűzgyújtás a legtöbb helyen, de Brighton polgármestere elnéző e tekintetben is, és az egészen visszafogott teszkóban kapható eldobható bbq-tól kezdve, az óriási – kidobásra szánt faanyagokból összetákolt ropogó tábortűzig minden variáció megtalálható.
Étek gyanánt általában a süthető kolbászkákat, virsliket, sajtokat, zöldségeket szoktuk magunkkal hozni, pita kenyérrel és humusszal díszítve. Sokszor énekszó, füstölők és gyertyafény is kerül a pokrócra.
Már nem is emlékszem hány ilyen pikniken vettünk részt. Az egyik legemlékezetesebb az volt, amikor franciákkal együtt énekeltük a francia himnuszt, és mi segítettünk nekik a szövegben. (meglepő tény, hogy a franciák – akik mint mondottam volt, még az angoloknál is hazafiasabb lelkületűek - jelentős százaléka nem tudja a La Marseillaise-t tisztességesen énekelni).
Egy másik emlékezetes tengerparti BBQ-n pedig egy komplett rezesbanda ücsörgött a tűz körül. Erről készítettem rövidke hangulat-videot is:
Étek gyanánt általában a süthető kolbászkákat, virsliket, sajtokat, zöldségeket szoktuk magunkkal hozni, pita kenyérrel és humusszal díszítve. Sokszor énekszó, füstölők és gyertyafény is kerül a pokrócra.
Már nem is emlékszem hány ilyen pikniken vettünk részt. Az egyik legemlékezetesebb az volt, amikor franciákkal együtt énekeltük a francia himnuszt, és mi segítettünk nekik a szövegben. (meglepő tény, hogy a franciák – akik mint mondottam volt, még az angoloknál is hazafiasabb lelkületűek - jelentős százaléka nem tudja a La Marseillaise-t tisztességesen énekelni).
Egy másik emlékezetes tengerparti BBQ-n pedig egy komplett rezesbanda ücsörgött a tűz körül. Erről készítettem rövidke hangulat-videot is:
Busking Cancer
Idén nem csináltunk olyan nagy felhajtást. Legalábbis én nem, mert a "Rákosokért Utcazenélő" kezdeményezés kibérelt egy tengerparti pubot, ahol egy egész napon keresztül ment a zenélés - leginkább a 80-as éveket idéző elektropoppal az élen. Úgy tűnik, hogy nagykövet szerepem inkább tiszteletbeli, mint gyakorlati, ezért mi csak békésen ciderezgettünk a fapadokon.
De mi sem tétlenkedtünk azért. Pár nappal később Katussal nyakunkba vettük a gitárt, és kiültünk a tengerpartra dalolni. Ezúttal, csak 20 fontot szedtünk össze, de úgy, hogy az est végén még Mary nénikéhez is elmentünk "vidékre busszal", aki 5 fonttal jutalmazott bennünket.
De mint tudjuk, sok kicsi sokra megy!Kb 11.000 fontnál járunk most (3.500.000 Ft). Megkaptuk az engedélyt arra, hogy a liszenszet Magyarországra is kiterjesszük. Kinek lenne kedve csatlakozni?
De mi sem tétlenkedtünk azért. Pár nappal később Katussal nyakunkba vettük a gitárt, és kiültünk a tengerpartra dalolni. Ezúttal, csak 20 fontot szedtünk össze, de úgy, hogy az est végén még Mary nénikéhez is elmentünk "vidékre busszal", aki 5 fonttal jutalmazott bennünket.
De mint tudjuk, sok kicsi sokra megy!Kb 11.000 fontnál járunk most (3.500.000 Ft). Megkaptuk az engedélyt arra, hogy a liszenszet Magyarországra is kiterjesszük. Kinek lenne kedve csatlakozni?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)