Énekórák

Nem is említettem még Nektek, hogy évek óta van egy hihetetlenül bájos tanítványom, akit énekelni tanítok. Mivel nem értek a zene elmélethez, sosem gondoltam, hogy valaki kifejezetten tőlem szeretne tanulni, de úgy alakult, hogy Shanila barátnőm anyukáját, Saminát nem lehetett lebeszélni erről a szándékáról.
Életem egyik legjobb döntése volt, hogy bevállaltam. Ezek az órák nem csak az éneklésről szólnak, hanem a női lélekről, a szabadságról, a szeretetről, és gyakran végződnek mélyről feltörő könnyekkel.

Az énekhang attól a legcsodálatosabb hangszer, hogy nem lehet elbújni mögé, aki énekelni tanul, kénytelen őszintén megnyílni a tanárja - és később a közönég előtt - máskülönben nem működik. Zenében az emberi lélek olyan helyre utazik, ahova mindenki vágyik, ezért szerencsés az, aki énekelni "mer".

Nagyon örülök, hogy taníthatok, mert így mindig marad zene az életemben, akkor is, ha éppen pihenek, és  ezek a találkozások mindig nagyon feltöltenek mindkettőnket.  Samina nem vágyik énekesi babérokra, csak arra, hogy a hangja ne ütközzön lelki vagy testi akadályba. És én büszkeséggel hallgatom szombatonként ezt az egyre féktelenebb, erőteljesebb szépségs hangot.