2013. augusztus 18., vasárnap

Angolórák

Már több, mint két hónap is eltelt, mióta nincsen meg az OUCH. Nincsen éjszakázás, stressz, izgalom, 12 órás munkanapok... Azt hittem, mindez jobban fog hiányozni.
De az életünk nélküle is izgalmas, sőt talán még izgalmasabb, mert mindketten kíváncsian várjuk, hogy mit hoz még ez az új, nyugis, "normális" periódus, ami így szépen komótosan ránk telepedett.

Ami a munkát illeti, nekem felpörögtek az angol óráim, amit nagyon élvezek, és ezen keresztül az angol nyelvbe is újra beleszerelmesedtem. Mint egy izgatott gyerek nap mint nap a diákjaimmal együtt rácsodálkozok valami újra, és minden egyes óra után "lebegek".  Talán az angol nyelv az egyetlen dolog az életben, aminek hajlandó vagyok a "merev" szabályai előtt meghajolni. És talán az egyetlen olyan "művészeti ág" amit több, mint 20 éve alázattal és rendületlen lelkesedéssel gyakorlok. 

Csináltam egy honlapot is, amit szeretettel ajánlok mindenkinek:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése