Mostanság azon gondolkodtam, hogy milyen érdekes is ez a jó-tett helyébe jót várj körforgás. Sokszor nem is azoktól kapja vissza a jót az ember, akinek segített, hanem teljesen meglepetésszerűen olyan valakitől, akiért a kisujjunkat sem mozdítottuk. (Nem azért, mert nem érdemelte meg, hanem egyszerűen nem igényelte). Egy kedves ismerős vagy ismeretlen, egyik napról a másikra feltétel nélkül és kitárt szívvel ad nekünk és szeret bennünket. Milyen csodálatos is ez!
Az is érdekes, hogy sokszor épp azok az emberek, akik útálatos érzéseket kovácsoltak bennünk, vagy képtelenek saját életüket irányítani - terelnek éppen minket a céljaink felé.
Sőt sokszor saját negatív érzéseink, mint pl az irigység, féltékenység segítenek megmutatni az utat. Ezek az érzések mindig őszinték, és bizony tanulságosak. Ne szégyeljük őket, mert az a dolguk, hogy megfelelő kezeléssel elmúljanak. Mi pedig megkönnyebbüljünk.
Ne csüggedjünk hát, ha időnként utunkba kerül az ördög, mert könnyen előfordulhat, hogy mi magunk vagyunk az ördög, akit le kell küzdeni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése