2013. július 2., kedd

Móni miért nem zenész má'?

Habár jó sok vállalkozásba belefogtam már brightoni életem során, a zene mindig is megmaradt. A zene mindig is fontos volt és fontos maradt, és pontosan ezért nem foglalkozok vele hivatásszerűen.
Tudjuk jól, hogy Brighton egy koncentrált zenei város, ahol mindenki zenész - hacsak nem más művész. Amikor elszőször ide jöttem, úgy éreztem, hogy ez lesz a paradicsom, hiszen mindenki gitárt cipel a hátán és épp olyan könnyfakasztó dalokat ír mint én.
Ahogy kijöttem mindenki megértette a lelkem húrját, lett egy managerem, és minden különösebb ok nélkül sztárnak neveztek. És ekkor jött a kiábrándulás. Az a kiábrándulás, ami nélkül talán még mindig a többi őrült-tüzes tekintetű zenészszhez hasonlóan keresném a megváltást. Extázisban  dalolnék alkoholt és marihuánát kóstolgatva egy lepukkant próbateremben, vagy éppen egy puccos sztár stúdióban, ahol a producer elfásultan litániázik a nála megfordult hírességek rettenetes szokásairól.

Hatalmas csodálattal és féltéssel figyelem azokat, akik még mindig követik a hírességgel kecsegtető utat, és minden tiszteletem az övék, mert előbb utóbb biztosan megtalálják számításaikat. Remélem.

Nekem a zene sosem volt rokenroll vagy hírnév orientált. A zene inkább amolyan természetes önkifejezés, ami a bennem felgyülemlő érzelmeknek ad szabad folyást. Ha minél jobban sikerül elkapni az érzés grabancát, annál nagyobb az extázis, ha végre megszületik a dal. És ha mindezt sikerül  szép csomagolásban tálalni, az megérint másokat is, így az extázis még nagyobbat robban.

Nekem minden dal - még a Hétvégi Zsombor is - egy lelki tornádó eredménye - hiába csak vicces-kedves, ő sem lett csak úgy rávetve a papírra. Emlékszem, amikor még eljártunk dizsibe - rettenetesen idegesített, hogy ennyi a magát megjátszó szerencsétlen férfi, és senki nem lát át a szitán, és mondja meg nekik jól! Én pedig annyira de annyira meg akartam mondani, hogy kénytelen voltam dalra fakadni.
Így született meg a Zsombor, akire éppen annyira büszke vagyok, mint a Me and My Sisterre.
És most még büszkébb vagyok arra, hogy az Instant Groove zenekar, akivel annó felvettük a Zsombort az elmúlt években hatalmasat fejlődve megalkotta és megírta ezt a dalt. Különösen büszke vagyok Katus tesvéremre, aki énekel és a dal szövegét megírta. Hallgassátok szeretettel az "Almalét"


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése