(Néha jól esik emlékezni arra, amikor egy bőrönddel és egy gitárral megérkeztem Brightonba. Egy vasam sem volt, mert mindent a lakáshitelnek kellett adományoznom, és majdnem egy hónapi munkanélküliség és önbizalomhiány után végre fülig érő szájjal kevergettem a gravy-t a kfc-ben. Én már akkor is abban reménykedtem, hogy rám talál a nagy szerencse és csoda. Sajnos kicsit tovább kellett várnom erre, mert helyette inkább a szerencsétlenség és bánat jött amikor mindkét szülőmet elvesztettem. De ahogy túl voltunk minden rémálmon az ég szépen lassan kiderült, és alig két évvel később már habos babos menyasszonyi ruhában illegettem magam...)
Szóval nászút. Aki nem nagy rajongója a házasság intézményének, az nem veszi számításba a nászút adta rengeteg kiaknázható lehetőséget. Bárhova mentünk mindenhol "upgrade"-ltük magunkat azzal a mágikus jelszóval, hogy "honeymoon couple" vagyunk. Pezsgő a repülőn (kár hogy pont mögöttünk ült egy rakás legénységét búcsúztató hangos szörnyszülött, akik miatt azóta is pereljük a Virgint), ingyen pezsgő és vacsora a hotelokban, a szobáink mindig a tengerre néztek és a fürdőszobáink mindig dugig voltak cuki suvenir samponokkal - amiket később szétosztottunk a barátaink között.
Természetesen ez a rengeteg szuper kaland nem jöhetett volna létre a családunk és barátaink nagyvonalúsága nélkül. (Még egy remek ok az esküvőre hihi). Mi bizony az összes borítékban talált fontot, dollárt és forintot a nászútra költöttük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése