2013. december 2., hétfő

Család - a legszebb szó

Világéletemben irigység tárgya voltam... meglepő módon még a legszánalmasabb pillanatokban is.
Hogy miért - mert mindig feltétel nélküli szeretet árasztott el. Mert mindig volt családom. A két húgom.
Sokan, akik ismernek minket, nem is vacakolnak azzal, hogy külön vegyenek bennünket, hanem csak "Henterlányoknak" hívnak bennünket - akkor is, ha kétharmadunk már új névnek örvend. Amikor sikerül megnevettetnem valakit, akkor "Ti Henterlányok, olyan viccesek vagytok", ha netántán valami okosat mondok, akkor "Ti olyan bölcsek vagytok" stb stb :) Nincs olyan nap, hogy ne beszélnék egyik vagy másik "Hentertestvéremmel". Mindkettőt imádom, mindkettő én vagyok.


Katival és Zsuzsival készülünk a bankba :)

Szerencsém van az új családommal is, a Weddell-ekkel. Alex szülei hihetetlenül szuper fejek, Amikor először találkoztam Alex-szal, olyan szeretettel beszélt róluk, hogy még mielőtt beleszerettem volna a férjembe, már imádtam a leendő anyósomat és apósomat.


Deb-bel

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése