voltak tinédzser korom legfontosabb helyszínei. És Révfülöp, ahol minden nyáron Apuval nyaraltunk, vagyis csávóztunk. Nem túl kellemes élmény ez a naplóolvasás, és egyre jobban csodálkozom azon, hogy egyáltalán voltak barátaim akkoriban. Minden bejegyzés végén hálát adok az Istennek. (pl ha bitlisz volt a rádióban) vagy csak meg akarok halni (mert nem volt).
Érdekes felfedezés, hogy mennyire megváltoztam amikor kirepültem a családi házból - ami leginkább a házibulik, Apu félelmetes műsorai, vagy Anyu betegeskedéseiről szóltak. Milyen jó, hogy annó kijöttem Angliába. (most olvasom a pontos dátumot: 1995 Október 19), hogy végre történjen velem is valami - ne csak a barátaimmal és a testvéreimmel.
Szia, annak idején jártam én is a tó diszkóba, Kokónak hívták az üzletvezetőt esetleg tudsz valamit róla?
VálaszTörlésüdv
Tamás