Hóból és koszból összeállt szürke latyak vonta be a várost, a nap ki sem bújt a köd mögül. Eltűntek a színek, mindenki lelassult, besötétedett. Kidobott karácsonyfák és lompos nagy kabátokba, cigarettafüstbe burkolt emberek ücsörögtek a hideg tereken.. Félelem, aggodalom, harag, büdös betegégszag terjedt mindenhol. Körülöttünk és bennünk. Január pont olyan volt Budapesten, mint egy lehangoló régi film - fekete fehér.
Anya a Margit kórházban feküdt. Vittük a tisztát, hoztuk a szennyest, fürdettünk, wc-ztettünk, kérdeztünk, titokban sírtunk. Tehetetlen bánatunkban haragudtunk és megbocsájtottunk, közben Anya lábát csiklandoztuk, hátha attól jobb lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése