Olyan nehéz, mert még mindig kicsit Anyunak írom ezt a blogot. Mindig tudtam, ha elolvasta az új bejegyzéseket, mert ő volt az első - vagy egyetlen - akinek tetszett. (Tudjátok, ahol be lehet pipálni a bejegyzések után). Anyunak csináltuk a rádiót is. Az életem mindig is Anyu körül forgott. Most pedig egy nagy űr körül forgok. Mindent úgy csinálok, mint eddig, csak már nem tudom miért. Senki sem lesz büszke rám.
Pedig szerettem volna elmondani Neked, hogy megalakult a Sussexi Magyar Kúltúrális Szövetség és engem kértek fel kúltúrális vezetőnek. És alelnöknek is. De úgy látszik hiába lettem sikeres, hiába küzdöttem a világ megmentéséért, hiába rajzoltunk Neked szépeket, vagy vettük meg a legnagyobb képeslapot a 99p boltban. Rajtad nem tudtam segíteni.
Zsoltárok könyve » 9. fejezet
VálaszTörlés"...És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején...Mert a szegény nem lesz végképpen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre...."
Együtt érzek.
István/'db'
Köszi! Talán nem vagyunk nyomorultak. Csak szomorúak. Ámen.
VálaszTörlés