Ez volt az első látogatásom otthon Anyu nélkül. Nehezebb volt, mint gondoltam. Nincs olyan pillanat, hogy ne hiányozna. A szorongató fájdalmat csak bőgéssel, vagy nevetéssel tudjuk oldani, a csöndet nehezen birjuk. (bocsánat, a régi házban nincsen hosszú "i"). Felváltva hasit belénk a döbbenet; hiába várjuk Anyát, hogy lassan sántikálva bekukkantson hozzánk. Mindenről ő jut eszünkbe. Bőgtünk a moziban is a diznin.
Felvállaltam, hogy kipakolom a szobáját, de 4 nap nem volt elég rá. Kati és Zsuzsi mindent elintéztek: a hamvasztást, a leplet, az úrnát, a papot, a szállitást. Én irtam meg a gyászjelentést. Február 4-én lesz a temetés Kistarcsán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése