de még itt ülök az üres régi lakásban. A Jazzy-t hallgatom interneten (A jó öreg "Hey Joe" latin feldolgozása megy éppen), mert csak egy laptop maradt itt és tisztítószerek. Megígértem Jackienek, hogy kitakarítok. Hát most éppen ehhez gyűjtöm az erőt.
Délelőtt az egyik legújabb kedvenc családomnál Xinnél a kínai lánynál takiztam , és pilóta-zenész férjénél no meg a kislányuknál Bai-nál, aki folyton mosolyog. (Annyit mosolyog, hogy már szinte idegesítő). A pilóta férjnek van egy nagyon kellemes cédéje, amit otthon rakott össze. A pilótaférj egy igen komoly hangszerpark tulajdonosa.
Taki után bementem a suliba, ahol Rachellel a tanárnőmmel (ofő-féle szimpatikus hölgy:) diskuáltam, vagyis egy internetes programba írogattuk bele, hogy hogy haladok a tanulmányaimmal. (Hátra van még egy hajcsavarás, meg egy hajegyenesítés a vizsgáimhoz. Az előző órán történt hajegyenesítés sajnos nem sikerült, ugyanis a kuncsaft hölgynek beszívta a haját a hajszárító, és sikítva elsétált - hajszárítóval a hajában. Hiába mondtam neki, hogy nem az én hibám, a hajszárító volt szar -( leesett róla egy védőbütyök - ő rossz angolsággal (mert iráni volt) mondogatta hogy I dont trust her I want someone else. (Micsoda kellemetlen történet. Ne mondjátok el senkinek.)
Eztán Seannal - aki "very helpful man" jeligével hirdette meg költöztető szolgáltatását - átvittük a bútorainkat és a dobozokat az innét 10 percre lévő új otthonunkba. Erről eszembe jutott Apu, ahogy régen szigorúan adogatta a kezünkbe a nehéz szekrényeket. Éppen csak annyira méltatva nőiségünket, hogy a szekrény könnyebb (nem fiókos) oldalát adta nekünk. Szerencsére megint földszinti -vagyis magasföldszinti - lakásba költöztünk, ezért a méhem csak kissé duzzadt meg a cipekedéstől. Hát ezt pihenem most ki.
Asszem lassan nekivágok a porszívózásnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése