2011. december 20., kedd

A Homeless és a Barátok

Sokszor gondolkoztam azon, hogy ha nem lennének barátaim, én is könnyen hajléktalanná válhatnék. Ez sokkal egyszerűbb, mint azt az ember gondolná. Főleg itt Brightonban, ahol nincs munka, mégis sokan jönnek ide szerencsét próbálni.

Nekem nagy mázlim volt, és Veráék befogadtak mikor megkezdtem brightoni kalandjaimat. Befogadtak akkor is, amikor elváltunk Zozival, és tudom, hogy bármikor befogadnak, ha úgy alakul az életem.
Sokan vagyunk szerencsések, van hova mennünk amikor beüt a krah! Valahonnét csak elő tudunk kotorni egy kis pénzt, hogy mégse haljunk éhen. Van egy B terv, egy jóbarát, egy nagynéni, vagy egy kis titkos tartalék, ami megmenekít bennünket az utcától. 


De mi van azokkal, akiknek nincsen ilyen szerencséjük? Keresgélhetnek a rosszabbnál rosszabb munkák között, és ha "szerencséjük" van találnak egy remek állást a kentaki frájcsikenben. De ha nincs akkor mehetnek az utcára. Sok megdöbbentő és szívbe markoló történetet hallottam az "utca embereitől", és sok megdöbbentő és szívbe markoló történetet, amely azt igazolja, hogy ki lehet törni ebből a kilátástalan helyzetből, ha segítünk egymásnak.

Az egy dolog, ha a kalandra éhes magyar pár évig kihúzza a világ legborzalmasabb munkahelyein egy szebb jövőről álmodva - mert egy szebb jövőkép csodákra képes! De a legtöbb hajléktalannak már álmai sincsenek.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése