Big Hug

Már írogattam szerintem a nagy ölelésről, ami az angol és egyéb amerika-inspirált népek kedvenc örömszerző tevékenysége. Itt nincs nagyon puszilgatás (max egy félig levegőben hagyott puszi jár ha már nagyon jóban vagytok), hanem egy kedves, jól megtermett öleléssel üdvözlik egymást az angol népek. Nekem ez nagyon bejön, és viccesnek találom, ahogy az elméletileg hűvös angol népek zavarba hozzák így a mifélénket.

Ezzel a módszerrel sikerült túltennem magam az Anyuska dolgon, és ezzel a módszerrel kerültem közelebb a lejjebb említett széptekintetű és ügyesen ölelgető kocsmároshoz, aki valójában az ouch bár tulajdonosa.

Az történt ugyanis, hogy egyik este kosaramban borocskával útban egy kedves barátnőmhöz - visszafoghatatlan késztetést éreztem arra, hogy beugorjak a bárba hozzá egy ölelésért. Persze nem fontoltam meg eléggé a döntésemet, és elég ciki volt arra a kérdésre, hogy What can I get you? azt válaszolni, hogy hmm hhmm egy hug please!! (Perzse annyira suttogtam, hogy többször meg kellett ismételnem mire megértette). Majd készségesen kiugrott a pult mögül, és mindenki szeme láttára megölelt. Én szépen megköszöntem és távoztam. (A barátnőmmel jókat kacarászva koccintottunk a történetemre, miután beszédültem hozzá borocskás kosarammal)