Én mindig izgatottan bújom a sajtót, hogy vajon hogy állunk, és mikor lesz a következő nagy verseny. Néha nem is merem megnézni, annyira izgulok. Néha pedig többed magammal szurkolunk és kiáltozunk a tévének. Izgalmas idők ezek. És örömmel konstatálom hogy egyre többen gratulálnak nekem a sok aranyéremért. (Bizony nekem!) Ilyenkor még hozzá teszem azt is, hogy "és ráadásul Magyarország lakossága alig több, mint Londoné".
Katus és Lacus Londonban |
Az Olimpia eszembe juttatja Anyuskát is. Ahogy kiáltotta a vizilabdásoknak, hogy hogy gyerünk fiúk! Mindig tudta hogy állunk, és a szívére vett minden játékot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése