Mindig is szerettem tanítani, büszkén mondhatom, hogy a véremben van (Anyu, mindkét Nagyanyó és egy Nagyapó is ezt művelte, nem beszélve Katus hugomról, aki óvónő lett, és akinek én is nyomdokaiba léptem, amikor a Tanítóképzőbe jelentkeztem)
De az is benne volt a pakliban, hogy mióta Brightonban élek, egyfolytában azon agyalok, hogy hogyan lehetne minden eszközt bevetve az angol-magyar kapcsolatot erősíteni; az angolokkal megismertetni a mi fantasztikus dolgainkat, és a magyarokkal pedig megértetni azt, hogy milyen fantasztikusak is az angolok. Ebből az ideológiából született a Brightoni Magyarok Kiállítása, a Vörösiszap Segélykoncert és a Magyar - Lengyel fotókiállítás is, amiket nagy lelkesen szervezgettem. Nagymamám ezekkel a szavakkal méltatott a minap (csak azért írom le, mert mondta, hogy föltétlenül jelentessem meg a blogban): "Elvesztettem az unokámat, de találtam egy Szürke Eminenciást a hazámnak: Téged" . (Szürke eminenciás = Pozícióval nem rendelkező "tanácsadó" réteg, amely a társadalom "szeme" elõl lényegében rejtve marad)
 |
| A fotókiállítás megnyitóján |
Szóval... így lett aztán a következő lépés az angoltanítás.
Az órákon nem csak angolul tanulunk, hanem sokat beszélünk az angol és magyar hasonlóságokról, különbségekről, érdekességekről, félreértésekről stb. Első lecke természetesen a please, sorry és thank you "szavak" fontossága volt. (Ha ezeket szépen használjuk, már gyakorlatilag be is illeszkedtünk az angol társadalomba. Például errefelé akkor is mondani illik azt hogy "sorry", ha a másik lépett rá a lábunkra..)
Ezután helyre tesszük az alapvető nyelvtant, végigpörgetünk néhány népszerű kifejezést, és megbeszéljük, ha valakinek van valami kérdése. (Pl örök misztikum a present perfect vagy a feltételes mód) Mindemellett az órák nagyon jó lehetőséget adnak azoknak, akik az első lépéseket és kapcsolatokat próbálják kialakítani itt Brightonban. Mindig jó érzéssel tölt el, ha a tanulók óra után még ott maradnak, telefonszámot cserélnek hogy tudjanak kapcsolatot tartani vagy segíteni egymásnak.
Büszkeséggel és örömmel tölt el az, hogy több baráti és munkahelyi szál alakult ki ezeken az órákon, amelyek sokszor a nyelvtannál is értékesebbek - időnként életmentőek - azok számára, akik mostanában érkeztek a városba és kissé meg vannak még szeppenve... De azoknak is nagyon jó, akik szívesen töltik a kedd estéiket jó hangulatú, kedves magyar társaságban.
Szóval az angol órák keddenként 6 és 7 között tartatnak az Ouch Bárban, ahova mindenkit nagyon sok szeretettel várok.
 |
| egy jól sikerült angolóra |
A facebookon is megtalálható az esemény ezen a linken: INGYEN ANGOL BRIGHTONBAN
Az ingyen angol órákat csütörtökre tettük 7-8 közöttre az egyre népszerűbb Language Social találkozók elé. És már nem csak magyaroknak tartom, hanem bárkinek, aki szívesen gyakorol velünk. Nagyon jó mulatság ám! :)
VálaszTörlés